SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS
SISÁK IMRE JÁNOS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés rendkívül nagy horderejű kérdés tárgyalását kezdi meg, amikor a nyugdíjasok élethelyzetének és életminőségének javításáról az uniós csatlakozás folyamatában címet viselő országgyűlési határozati javaslat általános vitáját folytatja le. Kicsit azonban olyan ez a javaslat, mint a májusi eső, ami aranyat ér, de ha elmarad, tönkremegy a szántóvető munkája. Nehogy félreértsék, tudom, hogy még májust írtunk, s ezt a javaslatot 2003. március 24-én nyújtották be a kormánypárti képviselőtársaink, de a hasonlat mégis időszerű, hiszen a javaslat egy kissé megkésett. Sajnos, ez a valóság, hiszen meggyőződésem, hogy sok-sok nyugdíjas embertársunk szorongva készült a Magyarország európai uniós csatlakozásáról rendelkező ügydöntő népszavazásra. Ebben a hitemben a közvélemény-kutató cégek utólagos magyarázkodásai sem tudnak megingatni.
Ezzel természetesen szeretnék eloszlatni minden olyan későbbi véleményt, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselői is Európai Unió-ellenesek, azonban minden egyes olyan fórumon, ahol a négypárti egyeztetésnek megfelelően részt vettünk, rendkívül fontos kérdésként vetődött fel, hogyan alakul a nyugdíjasok helyzete az Európai Unióban. Egészen biztos vagyok abban, hogy ha ezt a képviselői indítványt vagy a fideszes képviselőtársaink által benyújtott, jelen javaslatot megelőző indítványt korábban tárgyalta volna a parlament, teljesen más véleményt formáltak volna azok az idős emberek, akik a tisztességgel, becsülettel ledolgozott, hosszú évtizedes, kemény munka után joggal várják el a társadalomtól, a mindenkori kormányoktól a tisztes megélhetésüket biztosító és nem alamizsnaként odavetett nyugdíjak biztosítását. Azonban, mint ahogy az a bizonyos májusi eső a hónap utolsó napjaiban is képes csodát tenni a vetésben, ez a javaslat is jelentősen javíthat a közel 3 millió 200 ezer nyugdíjas embertársunk helyzetén, ha kellő komolysággal és a megfelelő források előteremtésére irányuló törekvéssel kezeljük mindannyian, de különösen kormánypárti képviselőtársaink.
Tény, hogy az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazott célok követendőek és időszerűek, de amíg nincs tisztázva az eszközrendszer, addig ez a határozattervezet pusztán csak kívánságlista marad. Ahhoz, hogy az itt megfogalmazott célok elérhetőek legyenek, az állami költségvetésnek komoly áldozatokat kell hoznia, és persze az sem elhanyagolható, hogy az állandó visszamutogatás helyett a kormánypárti előterjesztők kellő alázattal viseltessenek az ellenzéki vélemények és az esetleges módosító indítványok befogadása iránt. Higgyék el, hogy nem pusztán megszokásból mondom el ezt a véleményt, hanem a megtapasztalás vezérel.
A Magyar Demokrata Fórum képviselői 2002. június 18-án T/437. számon nyújtottak be egy képviselői önálló indítványt, amely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény módosítását indítványozta. A javaslat arról szólt, hogy a 2003. január 1-jétől megállapításra kerülő öregségi teljes nyugdíj legkisebb összege legalább a minimálbér 50 százaléka legyen. Nem volt öncélú ez a kezdeményezés, hiszen az egy ellátottra jutó nominálnyugdíj összege a nettó nominál átlagkereset 60 százalékát teszi ki. A minimálnyugdíj azonban 2002-ben a minimálbérnek mindössze 40 százaléka volt, ezért a javasolt kiegyenlítés mindenképpen indokoltnak tűnt.
Sajnos, önálló képviselői módosító indítványunk nem élhette meg a tisztelt Házban az általános vitát, mert a kormánypárti többség még a bizottsági üléseken általános vitára alkalmatlannak minősítette és elutasította azt. Azonban úgy érzem, a kezdeményezésünk nem volt hiábavaló, mert a most tárgyalandó országgyűlési határozati javaslat 3. pontja, ha ugyan homályosabban és árnyaltabb formában is, de a következőket fogalmazza meg - idézem -: “a legalacsonyabb ellátások fokozatos emelése érdekében érje el, hogy a biztosítási feltételeket teljesítő, újonnan nyugdíjazottak esetében már ne keletkezzenek a minimálbérhez képest is túlzottan alacsony nyugdíjak.” Tisztelt Képviselőtársaim! Mennyivel szerencsésebb lett volna, ha a múlt évben benyújtott javaslatunkat elfogadják, és a nyugdíjminimum összege 2002-re a 20 100 forintos minimumról nem 21 800 forintra, hanem a minimálbér 50 százalékára, 25 ezer forintra emelkedik. Ez még az állami költségvetés számára is elfogadható terhet jelentett volna.
Rendkívül fontos tisztázni, hogy Magyarország európai uniós csatlakozását követően sem lesznek kötelező előírások az Unió részéről a bérek, a jövedelmek, a szociális ellátások vagy a nyugdíjak megállapítására és emelésére. Az út a szociális Európába az egyes tagállamok döntéseitől függ, amely természetesen szoros összefüggésben van az adott ország gazdaságának fejlettségével, annak teljesítőképességével. Tehát sem csodát nem várhatnak a nyugdíjasok és egyáltalán a magyar állampolgárok Magyarország 2004. május 1-jei uniós csatlakozásától, azonban attól sem kell tartani, hogy itt valami tragédia következik be. Azt hiszem, hogy ezzel senkinek nem szabad riogatnia.
A tudatos, kiszámítható intézkedések sorozata, amely kellő források hozzárendelésével társul a 2004. évi költségvetés elfogadása során, sok kellemetlenségtől mentheti meg hazánk állampolgárait, jelen esetben a nyugdíjasokat. A nyugdíjas fogyasztói kosár megfelelő alakítása sok problémát vet föl. A Magyar Demokrata Fórum egyébként a nyugdíjemeléstől eltérően és attól függetlenül természetesen más javaslatokkal is élt. Én úgy gondolom, hogy a nyugdíjasok számára rendkívül fontos a gyógyszeráremelések kompenzálása, illetve nekünk volt egy olyan javaslatunk, hogy 70 éven felül ingyen részesülhessenek a magyar állampolgárok a gyógyszerekben. Az EU-csatlakozás után ugyancsak felerősödik ez a probléma, hiszen a jelenlegi nullszázalékos áfakulcs helyett a gyógyszerek 12 százalékos áfakulcsba kerülnek, amely elég nagy problémát vet fel.
A nyugdíjasok számára ugyancsak fontos kérdés az élelmiszerárak változása az európai uniós csatlakozás után. Az élelmiszerek hazánkban relatíve alacsony áron kerülnek forgalomba, ugyanakkor, ha csak egy szomszédos már EU-tagországot, Ausztriát említjük, ott a kenyér ára négyszerese a magyarországinak, a pékáruk ára ötszöröse a magyar áraknak.
Az előzőekben jelzett problémák részleges megoldását jelenthetné azon MDF-es javaslat elfogadása, amely azt indítványozza, hogy 2004. május 1-jétől a nyugdíjakat 10 ezer forinttal emelje meg a kormány.
(16.10)
Ez persze komoly pénzügyi kihatással járna a 2004. évi állami költségvetés számára, hiszen szerény becslések szerint is egy 180 milliárd forintos kiadást jelentene. De ha érezhető javulást eredményező lépést szeretnénk elérni, ezt az áldozatot mindenképpen meg kellene hozni, a több mint 3 millió magyar nyugdíjas érdekében.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az országgyűlési határozati javaslat több pontjával egyetértünk. Úgy gondolom, hogy a nyugdíjindexálás kérdésében felvetett javaslat egyértelműen elfogadható, mindenképpen át lehetne - nem csak át lehetne, át kellene - térni egyébként a tervezett, várható bér- és árnövekedési mutatókról az előző évi tényleges bér- és árnövekedési mutatók alkalmazására. Hogy aztán a bérek és az árak növekedésének 50-50 százalékos figyelembevétele mellett melyik a leginkább követendő, amit Béki Gabriella képviselőtársam mondott, hogy jelen pillanatban a reálbérek meglódulása következtében talán ennek kellene nagyobb túlsúlyt képeznie, azt gondolom, hogy Magyarország európai uniós csatlakozása, az árak emelkedése és különösen azon árak emelkedése, amelyek a nyugdíjasokat leginkább foglalkoztatják, pontosan ennek az ellentettjét fogalmazzák meg.
Az országgyűlési határozati javaslat egyértelműen célként tűzi ki, hogy a nyugdíjasok foglalkoztatottsága, jövedelmi viszonyai javuljanak. Azt gondolom, hogy ez a célkitűzés nem rossz, de ha figyelembe vesszük a jelenlegi helyzetet, amikor azt tapasztalhatjuk, hogy míg korábban több mint 400 ezer nyugdíjast foglalkoztattak, most pedig ez a szám alig éri el a 100 ezer főt, ez nem biztos, hogy reális célkitűzés, de feltétlenül fontos feladat. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a munkanélküliségi ráta országosan az elmúlt évi 5,6 százalékról 6,4 százalékra növekedett, és bizony olyan depressziós megyékben, mint például Nógrád megye, 15,6 százalékos nagyságrendet ölt. Úgy hiszem, hogy itt egyelőre az aktív korúak foglalkoztatottsága a fontosabb feladat. Ugyanakkor a szociális törvény módosításával, az ápolási díj szabályainak a szabadabbá tételével, de leginkább ehhez aztán majd a források biztosításával egy olyan új célt és olyan új eszközrendszert nyithatunk meg, ami egyértelműen a szociális és az egészségügyi ellátórendszer összekapcsolását is jelentheti.
Szeretnék egy dologra azonban mindenképpen rámutatni. Van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak egy utolsó mondata, amely azt mondja, hogy a parlament az országgyűlési határozat elfogadásával a köztársaság felelősségét fejezi ki az idős emberekért, akik demokratikus működésünk, gazdasági növekedésünk alapjait teremtették meg.
Tudom, hogy mindannyian az egységes Európa részei szeretnénk lenni, és valószínűleg azok is leszünk. De kérem szépen, nem valami egyesült európai országok nevében nyilatkozunk, tehát nagy tisztelettel kérem az országgyűlési határozati javaslat megfogalmazóit, hogy ne pusztán köztársaságot, hanem a Magyar Köztársaságot említsék.
Az utolsó mondat, a határozati javaslat kétségtelenül fontos megállapítása, hogy a nyugdíjas emberek méltóságának biztosítása, anyagi kiszolgáltatottságának enyhítése kiemelkedően fontos feladat, de mindez a szándék szintjén kevés, ha a szükséges források biztosítása elmarad. Arra kérem a parlamentben helyet foglaló pártok képviselőit, hogy megfelelő módosító indítványokkal támogassák a határozati javaslatot, hiszen az idős emberek, a nyugdíjasok élethelyzetének javítása mindannyiunk fontos feladata.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
