HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Európa Tanács szociális bizottságának raportőreként készítettem nemrég egy jelentést az idősödő társadalmak szociális kihívásairól, amit nagy örömömre, és persze a szakértők örömére, akik segítettek ebben, az Európa Tanács parlamenti közgyűlése nemrég, ha jól tudom, egyhangúlag elfogadott. Ez ad bátorságot számomra arra, hogy erről a kérdésről talán tágabb összefüggésben beszéljek, és ígérem előre, hogy ebben a hozzászólásban nem kívánok az előző kormány időszakával semmilyen tekintetben sem foglalkozni.
Azt szeretném röviden mondani, még ha ez esetleg talán populista kijelentésnek is hat, hogy biztosak lehetünk benne, Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella előterjesztésének címével egy kis szójátékot folytatva, hogy a nyugdíjasok helyzete és életminősége az Európai Unión belül közép- és hosszú távon jelentősen javulni fog; az idősödő magyar társadalom sokkal jobban fog élni az Európai Unióban, mint ha valamilyen balszerencse folytán kimaradtunk volna az Európai Unióból. Nyilvánvaló, hogy rövid távon is - rövid távon értve a mostani kormányzati ciklust - a nyugdíjasok már bizonyos mértékben érezni fogják az uniós csatlakozás előnyeit; irreális lenne persze azt mondani, hogy holnaptól burgenlandi, ausztriai viszonyok között élnek.
Ahogy itt a kétpercesekben - amelyeknek a hangulata óhatatlanul más, mint egy hosszabb felszólalás - én már próbáltam utalni rá, ennek egyik garanciája mindenképpen az, hogy a jövedelmi szint Magyarországon emelkedni fog, tavaly és idén is emelkedtek már a reálbérek. És ha Magyarország része lesz az európai gazdasági egységnek, az a több milliárd eurós fejlesztési összeg, amely már 2007-ig biztosan megérkezik Magyarországra, bekerül a magyar mindennapi gazdaságba, akkor a jövedelmek növekedni fognak, ennek következtében a sokat emlegetett indexálás miatt a nyugdíjak értéke is növekedni fog. Ezen túl, ha a magyar kormány el akarja érni, hogy a forintot mielőbb az euró váltsa fel, akkor szigorú inflációs követelményeket kell betartanunk, ennek következtében tehát az infláció elszabadulása elemileg nem érdeke semmilyen józan magyar kormánynak vagy gazdasági szereplőnek. Szeretnék emlékeztetni egyébként arra, hogy épp a mai lapban jelent meg a Nemzeti Bank vezetőjének az a nyilatkozata, hogy idén az elmúlt 26 év legalacsonyabb inflációja várható, és ebben persze sok kormánynak az erőfeszítése benne van.
De én, tisztelt képviselőtársaim, nem tartom helyesnek azt a szemléletet sem, amely a nyugdíjasokat mintegy kiemeli az egész magyar társadalomból. Ha a fiatalok és a középkorúak helyzete javulni fog, ha tízezrek fognak dolgozni külföldön úgy, hogy hazajönnek, hazautalják a pénzt természetesen, hiszen már nincs vasfüggöny, megszűnik a vízumkényszer is, akkor ennek nyilvánvalóan a nyugdíjasok is haszonélvezői lesznek. Aki egyébként az európai uniós kampányban részt vett, az tudja, hogy akárhányszor elkezdtünk a nyugdíjasok helyzetéről beszélni, maguk a nyugdíjasok álltak fel, és azt mondták, hogy ez mind szép, amit a képviselő úr elmondott, de inkább arról beszéljen, igaz-e, hogy a gyerekeink vagy az unokáink ingyen tanulhatnak az egyetemen, mert ha az ő helyzetük javulni fog, akkor mi is elégedettek leszünk ezzel. Azok a nyugdíjasok legalábbis, akikkel én találkoztam, miközben joggal várják a nyugdíjak emelését természetesen, hosszú távon a fiatalabb nemzedékek jólétében és boldogulásában érdekeltek.
Az a vitatéma, ami itt felmerült, és amivel az én szerény Európa tanácsi jelentésem is foglalkozott, az idősödő társadalmak szociális kihívásai, természetesen súlyos és létező probléma.
(16.40)
Szerencsére az európai társadalmakban az emberek egyre tovább élnek, de nyilvánvalóan szembe kell találni magunkat ezzel a problémával, és sajnálatosan egyre kevesebb gyerek születik Európában. Ez is egy olyan tendencia, amely a volt szocialista és a mindvégig a Nyugathoz tartozó országokban tized százalékig azonos módon folytatódik. Tehát sajnos az ipari társadalmak természetes következményének kell venni, hogy miközben örömtelien tovább élnek az emberek, sajnos egyre kevesebb gyerek születik, és ilyen körülmények között az egész szociálpolitikát, nyugdíjpolitikát, foglalkoztatáspolitikát át kell gondolni, felül kell vizsgálni.
Ezért anélkül, hogy a képviselő asszony nevét megemlíteném, azt hiszem, hogy akár konzervatív, akár baloldali kormányok teszik, nagyon helyesen teszik, ha például az előnyugdíjjal, a korai nyugdíjjal szemben arra biztatják az embereket, hogy természetesen egészséges munkakörülmények között, megfelelő bérért, de tovább dolgozzanak. Hiszen ha úgy alakulnának a demográfiai adatok és a nyugdíjba vonulási szokások, ahogy jelenleg, akkor elérnénk azt, hogy egy aktív dolgozóra két vagy esetleg három nyugdíjas is jutna. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a legzseniálisabb kormányzat sem tudna minden nyugdíjasnak megfelelő nyugdíjat adni.
Egyébként a jelenlegi nyugdíjasoknak - talán ez az, amit ebben a vitában nem mindenki vett észre vagy nem fontolt meg - az az érdeke, hogy minél több ember dolgozzon ebben az országban, és a jelenleg még aktív korúak minél tovább maradjanak a munkaerőpiacon, hiszen akkor egyrészt a befizetett nyugdíjjárulék annyival magasabb, másrészt annyival kevesebb ember veszi igénybe az így kifizetett nyugdíjakat. A nyugdíjasok érdeke egyébként egy olyan prosperáló társadalom, amelyben minél többen dolgoznak, minél jobban élnek és keresnek. Hozzá kell tenni azt is: annak ellenére, hogy a munkanélküli-statisztikáról mit gondolunk, Európában gyakorlatilag sehol nem olyan alacsony a foglalkoztatási szint, mint Magyarországon. Ez többek között annak is betudható, hogy a munkanélküliséggel szemben az előnyugdíjba vonulás, a korai nyugdíjba vonulás rövid távon megoldásnak látszott, hosszú távon sajnos a nem foglalkoztatottságot erősíti, és más hagyományokat, tényezőket is, amelyeken lassan mindenképpen változtatni kell.
Én tehát nem arra biztatnám a kormányzatot, hogy az előnyugdíj intézménye mellett mindenképpen tartson ki, nem is arra, hogy legyen vak és süket a nyugat-európai változásokkal kapcsolatban, éppen ellenkezőleg, azt mondanám: vegyük észre, hogy egész Európában megváltozóban van a szociális gondolkodás. Ennek az egyik eleme az, hogy garantálni kell a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjának az értékállóságát és a reményeink szerinti, tervek szerinti további emelését, ugyanakkor meg kell teremteni azt, hogy a ma még aktívan dolgozó középkorúak, akiket egyesek időskorúaknak is mondanak, minél tovább értelmes elfoglaltságot találjanak maguknak. Ez nyilvánvalóan akkor sikerül, ha egyrészt egészséges munkakörülményeket teremtünk, amelyek között az emberek jól érzik magukat és szívesen dolgoznak, másrészt pedig ha a foglalkoztatási formák tekintetében sokkal nagyobb változatosságot engedünk meg magunknak.
A távmunka mindenképpen egyike a legfontosabb új lehetőségeknek, amelyhez az elektronika technikai lehetőségeket kínál. A részmunkaidős foglalkoztatás nagyon sok ember számára megoldást jelenthet. Aki ismeri azokat a munkaerő-piaci tendenciákat, amelyek Nyugat-Európában kirajzolódnak: annak egészen természetes része az, hogy valaki egy évig nem dolgozik, aztán két-három évre ismét visszatér a munkahelyére dolgozni. Ez különösen ideális az olyan fiatal nyugdíjasoknak vagy nyugdíjas korúaknak, akik körül unokák vannak; és természetesen más megoldások is vannak az egész Európai Unióban.
Azt gondolom, ha kevesebb, mint egy éven belül az Európai Unió részei leszünk - immár minden valószínűség és terv szerint -, akkor nem megijednünk kell a Nyugat-Európában látható változásoktól és válságoktól, és nem kiragadni kell azt a példát, hogy sztrájkolnak vagy nem sztrájkolnak - egyébként a szakszervezetek, nagyon helyesen, harcolnak a munkavállalók és a nyugdíjasok jogaiért -, hanem a nyugat-európai legmodernebb, legkorszerűbb szociálpolitikai gondolkodással együtt kell nekünk is felkészülni a változásokra. Egy olyan társadalomban fogunk élni, amelyben az emberek jelentős része középkorú vagy idős, az emberek több mint egyharmada 60 év feletti lesz - nyilvánvaló, hogy a foglalkoztatási és az egészségügyi ellátást is az ő képükre kell átformálni.
Egy dolog az, amit az idősek mindebből vigaszként levonhatnak: közismert tény, hogy a legaktívabb, legszorgalmasabb választók az idősebb és a nyugdíjas korosztályból kerülnek ki, ezért azt hiszem, ostoba az a kormány és az a politikai párt, amelyik nem veszi hosszú távon figyelembe a nyugdíjasok érdekeit.
A Magyar Szocialista Párt legjobb meggyőződésem szerint bizonyosan figyelembe veszi a nyugdíjasok érdekeit, és ez az előterjesztés, ahogy az egyik kormánypárti képviselőtársam, Csákabonyi Balázs maga is mondta, talán nem pontosan idézem a szavait, egy szerény előrelépés ebben. Nyilván nem megoldás húsz év gondjaira előre, de mindenképpen előrelépés. S ahogy Sisák Imre képviselőtársam mondta - nagyon örültem is neki -, a módosító indítványokkal együtt reményeim szerint a parlament minden jó szándékú tagja támogatni fogja.
Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
