DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Furcsa időket élünk, mondhatnánk, hiszen szüleinktől és nagyszüleinktől ugyanis azt a tisztességes gondolkodást és neveltetést kaptuk, hogy azt a beszédet, amely tisztességesnek minősül, mindenképpen meg kell becsülni, és azokat az embereket, akiktől ezt halljuk, tisztelni kell. Sőt, ugyanezt a magatartást kell feltételeznünk azokról is, akikkel vitában állunk.
Tisztelnünk kell, legalábbis tisztelnünk kellene egymást. Most azonban mégis bajban vagyunk egy kicsit, mert nehezen tudunk megfelelni ezeknek az elődeink által tett intelmeknek és a saját magunk által is tett mércének. A legkevésbé sem tudjuk elfogadni azonban a szocialista kormány gondolkodásmódját, mégpedig azt a gondolkodásmódot, amelyet az idősebb nemzedékről alakított ki, és még kevésbé azt, ahogyan cselekszik, ahogyan dönt, ahogyan ködösít vagy éppen halogat olyan sorsdöntő kérdéseket, amelyek komolyan érintik szüleink és nagyszüleink, a nyugdíjas-társadalom mindennapjait.
Pedig ezekben a kérdésekben különösen szükség lenne a világos és felelősségteljes beszédre és olyan intézkedésekre, amelyek biztonságos időskort és kiszámítható viszonyokat teremtenek a nagyszülők nemzedékének. A kormány azonban sajnálatos módon nem így beszél, és nem is így cselekszik. Medgyessy Péter miniszterelnök úr országértékelő beszédében a következőt mondta: az Európai Unióban is garantáljuk a nyugdíjak értékét. De sajnos a szavai és a tettek eddig egyáltalán nem találkoztak.
Hogyan is lehetne megbízni az efféle szóbeli garanciákban akkor, amikor Medgyessy Péter kormánya egyszerűen szakít azzal a fideszes kormányzati gyakorlattal, amely a törvény szerint járó és így kötelező mértékű nyugdíjemelésen felül további 3-3 százalékos többletemelést valósított meg 2001-ben és 2002-ben? Ez a megoldás nem csupán a reálérték megőrzését, hanem annak fokozatos növelését is biztosította. Ennek a nyugdíjemelési gyakorlatnak a folytatása jelenthetné a felzárkóztatási esélyt; azt, hogy az Európai Unióba lépő Magyarország nyugdíjasainak ne kelljen szégyenkezniük a helyzetük miatt.
Önök azonban, szocialista képviselőtársaim, elveszik a nyugdíjasoktól sajnálatos módon még ezt is. Adtak helyette egyszeri 19 ezer forintot, amely összeget persze nem építették be a nyugdíjalapba. Ezzel a módszerrel és a sorozatos áremelésekkel már ezt a keveset is régen visszavették. Volt a polgári kormánynak egy másik előkészítő, jövedelemjavító tervezete, a 13. havi nyugdíj 2002 őszi bevezetéséről. A kormányülés már akkor tárgyalt róla, és a források is teljes mértékben rendelkezésre álltak. Önök azonban átvették ezt a javaslatot, ami ugyan nem lenne probléma, de a 13. havi helyett csak 53. hetit terveznek kifizetni a nyugdíjasoknak, és sajnálatos módon ezt is csak egyéves késéssel.
Hová tették önök a korábban rendelkezésre álló forrásokat? Ha egyszer szocialista képviselőtársaim rászánnák magukat arra, hogy elszámolnának a nyugdíjasokkal, akkor szíveskedjenek megemlíteni nekik, hogy a Horn-kormányban a mínusz 12 százalékos nyugdíjcsökkenéssel 200 ezer forintot vettek ki minden időskorú ember zsebéből; lassan mondom, hogy a képviselőtársaim megértsék: 200 ezer forintot. Ezzel szemben a polgári kormány idején a nyugdíjak reálértéke 16 százalékos növelést ért el.
Tudjuk, hogy az idős korosztályok között az özvegyi nyugdíjból élők helyzete a legnehezebb. Önök megígérték a jelentős emelést, de ez is csak választási trükknek, puszta ámításnak bizonyult. Túlígérték magukat, mint ahogy ezt már megszokhattuk a szocialista és szabad demokrata képviselőktől. A rokkantnyugdíjban élőknek ugyan nem ígértek semmit, pedig segítő figyelemre, a helyzetük javítását célzó intézkedésekre igencsak szükségük lenne.
Most már mindenki számára világos, hogy a szocialistáknak a hatalomra volt szükségük és nem az emberek szolgálatának lehetőségére. Nem vezették be, és még csak nem is fontolgatják az úgynevezett nyugdíjas fogyasztói kosár alkalmazását a nyugdíjemelések kiszámításánál. Pedig a polgári kormány megrendelésére a KSH már régen készen áll az adatközlésre. Miért nem élnek ezzel a lehetőséggel? A Fidesz a közelmúltban, mint ahogy azt már önök is említették, az Országgyűlés elé terjesztett egy határozati javaslatot arra vonatkozóan, hogy a kormány az uniós csatlakozással vállaljon kötelezettséget legalább a nyugdíjak értékállóságának megőrzésére.
(15.30)
A szocialisták azonban lesöpörték ezt a javaslatot az asztalról. Előjöttek megadóztatott nyugdíjak ötletével és mindenféle ellentmondásos nyilatkozatokkal.
Tisztelt Országgyűlés! Egy szocialista és egy szabad demokrata képviselőtársunk által benyújtott országgyűlési határozati javaslat címe azt sugallja, hogy a nyugdíjasok helyzete és életminősége az európai uniós csatlakozás után javulni fog. Nem szólunk most arról, hogy a csatlakozás folyamata egy nehezen értelmezhető időtávot takar, jó szocialista szokás szerint megint csak ígéretet és nem kötelezettséget megjelölve a jelen nyugdíjasainak.
A szedett-vedett felvetéseket összehajigáló javaslatnak egy másik pontja arra utal, hogy a mostani nyugdíjasok semmi jóra nem számíthatnak, hiszen az indítvány mindvégig a hatályos nyugdíjtörvényt emlegeti, ez a jogszabály azonban kizárólag a jövőben nyugdíjba menőknek jelent, illetve jelenthet majd változást. Ez a törvény ugyanis a már nyugdíjba vonultaknak semmiféle garanciát nem tartalmaz, s funkciójánál fogva nem is tud tartalmazni.
Most csupán a javaslat néhány pontjával szeretnék foglalkozni, amely szerint a szocialisták - idézem - „követni kívánják az Európai Unió szociális stratégiájában körvonalazott elvárásokat”. Azonban ezeket a szempontokat figyelmen kívül szeretném hagyni, ugyanis ilyen stratégia, hölgyeim és uraim, nem létezik, vagy legalábbis csak nagyon homályosan körvonalazva. De mit is rejt ez a titokzatos mondat? Igaz ugyan, hogy az Unióban megfogalmazott követelmény kizárólag a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságára és a nyugdíjak hosszú távú, kiszámítható finanszírozására irányul, ám a tisztelt kormánypárti képviselők ezt a fontos tényt elfelejtik közölni.
Tudjuk azt is, hogy Magyarországgal csakúgy, mint a többi újonnan csatlakozó országgal szemben nem fogalmazódik meg a nyugdíjak kiigazításának a követelménye. De tudjuk azt is, hogy az Európai Unió tagállamai súlyos problémákkal küzdenek. Látjuk azt is, hogy a megoldási javaslataik iránya a korábbi szocialista kormányok nyugdíjpolitikájával egyezik meg, ez pedig a nyugdíjkorhatár emelése, az előnyugdíj, a korengedményes nyugdíj teljes visszavonása, a rokkantnyugdíjazás szigorítása és a nyugdíjkifizetések visszafogása.
Mit tervez az Európai Unió? Miért nem ismerik a szocialista és a szabad demokrata képviselők, és miért nem osztják meg ezt a nyugdíjas-társadalommal? De lássuk a legfontosabbakat:
Ma Európában négy aktív dolgozó jut egy 65 éven felüli nyugdíjasra. Ez a szám 2050 körül még jobban csökken, és körülbelül már csak két aktív dolgozóra zsugorodik, és ez sajnos hazánkra is jellemző lesz.
Az Európai Unió javaslatai között szerepel, hogy a tagállamok bírják munkára a nem dolgozókat. Széles kiterjedésű programok indultak az idősebb személyek foglalkoztatása érdekében, megnövelve ezzel az aktív időszakban töltött esztendők számát.
Az Európai Unió azt is javasolja, hogy egységesítsék a nyugdíjkorhatárt, ami most minden tagországban más. Brüsszel a minél magasabb korhatárnak a híve. Brüsszelben szeretnék egyszerűen megtiltani a több tagállamban is népszerű előnyugdíjazás intézményét. Ezt a megoldást rendszeresen alkalmazzák a nagy létszámleépítésekkor; így volt ez nálunk a rendszerváltás környéki években, amikor a nagy gyárbezárások történtek - nem volt ez olyan régen. A legfrissebb példák egyike, hogy a francia kormány szociális ügyekkel foglalkozó minisztere az Unió több országát végiglátogatta, hogy tanulmányozza az ottani nyugdíjrendszert. Mindezekről miért nem beszél a szocialista kormány, és miért nem beszélünk az Ausztriában bekövetkezett nyugdíjreformról? A szocialista politikusok sajnos újra csak bebizonyították, hogy saját kormányuk programját sem ismerik, saját miniszterelnökük szavait sem olvassák.
Nem tudható, hogy miként változik a nyugdíjszerű szociális ellátásból élők helyzete. Elhallgatják, hogy létezik a 2001-ben széles társadalmi vita után és az idősek érdek-képviseleti szervei által kidolgozott és elfogadott idősügyi charta. Miért nem beszélnek erről? A szakminisztériumban készen áll egy komplett idősügyi törvény. Miért nem beszélnek erről? Ígéreteket, ígéreteket, ígéreteket és üres szavakat hallunk állandóan.
A szocialista kormány határtalan cinizmussal kezeli a nyugdíjasokat. A száznapos programok ideje lejárt. Konkrét cselekvésre van szükség, hölgyeim és uraim, a jelenlegi nyugdíjasokért; mint ahogy azt tette az Orbán-kormány, amikor 16 százalék fölötti értéknövekedést biztosított a nyugdíjból élőknek, és alacsonyan tartotta az energia- és gyógyszerárakat. Ez jelenti a valódi európai politikát, a nyugdíjasok valódi megbecsülését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
