DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS
DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elkészítettem előzetesen egy felszólalást, leírtam mondanivalóm lényegét, de úgy érzem, hogy a vitának ebben a szakaszában ezt már céltalan volna elővenni és elmondani, éppen ezért azt félreteszem, és megpróbálok az eddig felvetődött kérdésekre némileg válaszolni. Azért mondom, hogy némileg válaszolni, mert nem akarom folytatni a személyeskedő hangnemet, és nem akarom a populista és demagóg felszólalásokat egyenként górcső alá venni, mert méltatlannak tartom a nyugdíjasok érdekeihez. És számháborúba sem kívánok belemenni, mindössze néhány tényt szeretnék elmondani, amellyel felhozott számokat kívánok majd cáfolni.
Mindenesetre szólnom kell néhány szót az előterjesztésről, és azt kell megállapítanom, hogy ennek a legnagyobb erénye az, hogy koherens egészet alkot, továbbá szemléletmódbeli változást tükröz, azért, mert nemcsak a nyugdíjemelés kérdéseivel és en bloc a nyugdíjasokkal foglalkozik, hanem az időskorú társadalom problémáinak egy nagyon jelentős részét öleli fel, mégpedig valóban pontokba szedve, áttekinthető módon, mind általánosságban, mind pedig a részletekre is kiterjedő módon. És van ennek az előterjesztésnek egy nagyon lényeges szakasza, amiről eddig itt még szó nem esett, csak negatív vonatkozásokban, ez pedig a határozati javaslat 5. pontja, ami azt mondja, hogy az Ogy-határozatban foglaltak végrehajtásának határidejét - azt is megadja - értelemszerűen igazítsa a kormány a költségvetési tervezéshez, mégpedig minden év költségvetési tervezéséhez.
Miért fontos ez? Ez azért fontos, mert a hatályos nyugdíjtörvény is azt mondja, hogy a költségvetési törvényben kell az évi nyugellátások emelésének mértékét meghatározni; és ez történik már. Itt utalnék arra is, hogy nem véletlen az, hogy az indexálás módjának a megváltoztatását is javasolja az előterjesztés, azonban éppen akkor lehet reális egy előterjesztés, ha ennek majd a pontos, számszerű adatait, és ennek az anyagi fedezetét a mindenkori költségvetési törvény biztosítani tudja.
S maradjunk a jelennél! Nagyon sokszor felvetődött itt a mai vita során az, hogy közelítsünk az európai átlaghoz, mivel oda megyünk, ott vagyunk az Európai Unióban. Kérem, én néhány számot szeretnék elmondani. Január 1-jén 8,4 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. Nem vitás, tény. A 13. havi első hetének bevezetése plusz 2 százalékot jelent, ez 10,4 százalék. A költségvetés tervezetében 5 százalék inflációval számolunk, ez azt jelenti, hogy 5,4 százalékos reálérték-növekedés következik be ebben az évben, ami igen-igen jelentős. Továbbá, ha visszaemlékeznek az őszi költségvetési vitára, tisztelt képviselőtársaim, akkor emlékezhetnek arra a számra, hogy idén a nyugellátásokra a Magyar Köztársaság Országgyűlése 184 milliárd forinttal többet rendelt, mint ami az elmúlt évben volt.
És most egyetlenegy mondattal vagy egy kis gondolattal szeretnék arra a bizonyos bónusz 3-3 százalékra visszatérni, amit Mátrai képviselő asszony nemcsak itt most, hanem minden sajtótájékoztatóján állandóan a szemünkre hány, és azt mondja, hogy például ebben az évben kivettünk 17 ezer forintot a nyugdíjasok zsebéből. Mi ez a 3-3 százalék? Ez, kérem szépen, azt jelenti, hogy 1999-ben a 18,4 százalékos nyugdíjemelés helyett átlagosan 14,2 százalék nyugdíjemelést szavazott meg az Országgyűlés az egyoldalú kormány-előterjesztés alapján, ami azt jelentette, hogy évi 4,2 százalékkal csökkentette a nyugdíjak összegét, ami négy évre számolva - 4x4=16, 4x2=8 - 16,8 százalék veszteséget jelent. Ezzel nagy kegyesen, a bónusszal 2000-ben és 2001-ben 3-3 százalékot visszapótoltak a törvényes nyugdíjemelés mértéke fölött. Ezek tények, tisztelt képviselő asszony, én azt hiszem, hogy ezeken nem kell vitatkozni.
A másik dolog pedig az, hogy a kétéves költségvetés hatálya 2002. december 31-én lejárt, az attól kezdődően nincs. Attól kezdődően jön a 8,4 százalék, meg jön a 10,2 százalék. Én a 19 ezer forintról már nem is beszélek, csak annyit jegyeznék meg, hogy az nem 52 milliárd forint volt, hanem 59,9 milliárd forint, mert 3 millió 150 ezer nyugdíjas, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő kapta meg ezt az összeget.
Szeretnék arra is utalni, hogy az önök által oly sokszor szidott és mindig negatíve beállított méltányossági nyugdíjemelésre is 1,3 milliárd forintot fordít ebben a két évben a költségvetés, és tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem oldja meg a problémát, és azt is tudjuk, hogy amit eddig tettünk, az nagyon kevés. De azt nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy a lehetőségeket meghaladó módon emeljük a nyugdíjak vásárlóértékét. Ha most azt mondom, hogy 5,4 százalék 2003-ban a nyugdíjak reálértékének növekedése, akkor tessék ezt szembeállítani a gazdasági fejlődés tervezett 4-4,5 százalékos növekedésével. Tehát még a tervezett mértéket is jelentősen meghaladja a nyugdíjak reálértékének emelkedése.
(16.30)
Egyetlenegy mondattal hadd utaljak vissza 2000-re. Mennyi volt 2000-ben a magyar gazdaság teljesítőképességének növekedése? 5,2 százalék. Mennyi volt ezzel szemben a nyugdíjak reálértékének emelése? Egyes számítások szerint 0,9 százalék, bizonyos KSH-adatok szerint pedig 1,1 százalék. Nos, akkor hogyan lehetett a lehetőségekhez képest mindent megtenni és mindent megadni?
Visszatérve az uniós dolgokra, nem szabad valamit figyelmen kívül hagyni, és ezt is el kell mondanunk: azt, hogy a magyar árszínvonal az uniós árszínvonalnak a 47 százalékát teszi csak ki. Tehát ez azt jelenti, hogy vásárlóérték-paritáson jobb a helyzet, mint ha azt a nominálértékekkel vetjük össze, mert ha a vásárlóparitáson gondolkodunk, akkor azt nagyon jól tudjuk, hogy ami kint 100 forint, az itt 47 forintból elérhető. Igaz, hogy ezek is átlagok, és sok mindent eltakarnak, de akkor is igazak.
Nyugdíjas fogyasztói kosár - az államtitkár úr már válaszolt rá -, ez igenis megjelent tavaly a novemberi 1 százaléknál. Nem lehetett belőle többet kihozni, mert a KSH nem tudott kedvezőbb adatokat produkálni. Vitatkozunk; a nyugdíjasok szövetsége és az érdekvédő szervezetek vitatkoznak a KSH-val azért, mert a nyugdíjas-társadalmat nem lehet egységes, homogén tömegként kezelni, mert differenciálni kell életkor szerint, családi állapot szerint, vidéken, tanyán élés szerint, városban élés szerint, és az ezzel kapcsolatos speciális fogyasztókosarak elkészülte még nem történt meg, nem is biztos, hogy a jelenlegi megfigyelési adatok alapján ezt nagyon pontosan meg lehet állapítani.
Tisztelt Országgyűlés! Nagy vita folyik az érdekvédelmi szerveken belül is arról, hogy az indexálás mértékében mi kerüljön nagyobb hangsúllyal előtérbe: a nettó jövedelemkiáramlás vagy pedig a fogyasztói árnövekedéssel kapcsolatos dolgok ellensúlyozása. Kétségtelen dolog, hogy az elmúlt néhány évben az úgynevezett „sír-nevet” módszer, ami ugye élt korábban, 1999-ig, kedvezőbb lett volna, mert a bérkiáramlás magasabb volt, mint amilyen az infláció mértéke. Ha azonban a vásárlóérték megőrzését nézzük, akkor valamilyen módon figyelembe kell venni a nyugdíjasok speciális fogyasztásából adódó adatokat, és ugyancsak nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy fokozatosan közelíteni kell egyébként a bérkiáramláshoz az indexálás terén.
Ez egyik évről a másikra nem oldható meg, mint ahogy a 13. havi nyugdíj bevezetése sem oldható meg egyik évről a másikra, és nem is ígérte senki, hogy egy év alatt fogjuk bevezetni; minden dokumentumban az szerepel, hogy ez a ciklus végéig, tehát 2006-ig fog megtörténni. Képviselő asszony, én legalább száz fórumot tartottam, és kérdezze meg mindenkitől, ezt mondtam én is, de nemcsak én, hanem a kormány valamennyi tagja és valamennyi képviselőtársam is ezt mondta.
Befejezésképpen, köszönöm szépen, tisztelt elnök úr; azt hiszem, hogy egy nagyon korrekt, nagyon jó előterjesztés vitája folyik, és szeretném, ha ilyen hangnemben is folyna tovább.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
