DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő törvény a biztosítókról valóban közérdek. Ezt onnan is tudom, hogy jó néhány polgár szerte az országban megszólított, hívott, kérdezett, tanácsot adott. Tehát országgyűlési képviselő lévén hozom ide, és ezenkívül saját gondolataimmal.
Különösen egy vetülete az egész törvénynek - mert hiszen ez lehetne egy egyetemi tanár számára egy egész szeminárium anyaga egy egész szemeszterben, tehát amit most kiemelek, egyetlen vetülete, tisztelt Ház, ha megengedik - a kockázat eleme, mert hiszen a biztosítás az kockázatüzlet. Szoktam mondani, hogy aki biztosít, az arra köt szerződést, például ha életbiztosítást köt, hogy meghaljon. Akkor kapja meg az összeget; ha nem hal meg, akkor nem kapja meg, elveszíti. Szóval általában a kockázatnak a gondolata.
Nos, e tekintetben ez a törvény valahogyan laza, vagy néhány kaput nyitva hagy. Különösen amikor arról van szó, hogy kockázat és nagy kockázat. Mi a nagy kockázat? Ezt jó lett volna valahogyan mennyiségi módon meghatározni, mert a döntéshozatal és a törvény alkalmazása során nyilván ilyen kérdések föl fognak merülni.
Ezzel függ össze a verseny koncepciója, a monopólium és a verseny. Azt hallottuk a magyarázatban vagy az előterjesztés során, hogy 29 - vagy hány? - biztosítótársaság működik Magyarországon. Általában a polgáraink úgy kettő-három-négyről tudnak, és valahogyan az a másik huszonvalamennyi nem kopog a kapukon a versenyzés szándékával. Ami viszont igen jót tenne az embereknek, mindnyájunknak, hogy bizony van alternatíva. Ez azért is jelentős - bizony jelentős -, mert valahogyan a köztudatban még mindig úgy van, ami a száz évvel ezelőtti feudális és a pártállami, kommunista világból maradt ránk, hogy a biztosító egy hatóság. Mintha nem vennénk észre, hogy a biztosítás egy üzlet. Van egy társaság, amelyik létrejön, hogy szolgálatot nyújtson, azt eladja pénzért, az emberek megveszik, közben a vállalkozó pedig profitot is kíván csinálni ezzel. Mekkora profitot? Olyan méretű, normális profitot, ami a versenyt majd megteremti. De mivel a verseny nem nagyon látszik - pedig az ember azt hinné a 29 vagy hány meglévő vállalatból -, itt vannak nekem megint kérdéseim, és azt hiszem, többünknek is, amelyeket szeretnénk, ha a részletes vita során vagy addig az előterjesztő megvilágítana.
Van egy másik monopolista vetülete az egésznek, nevezetesen az információmegosztás. Az alapgondolata a versenynek az, hogy a versenyzők nem beszélhetnek össze, nem lehet kollúzió, mert hiszen akkor az az összefogás a vásárló ellen történne; ez az egész versenypiacnak és a monopóliumnak a filozófiája. Azonban itt valami különleges van a biztosító-iparágban, a biztosítószférában, nevezetesen a biztosítótársaságok véleményt cserélnek, információkat osztanak meg egymással. Ennek a logikája világos és érthető, és nem is lehet a biztosítókat úgy hibáztatni, mintha például két valaki - élelmiszer-eladó vagy automobil-áruló - kicserél tapasztalatokat és árakat, és felosztja a piacokat régió- vagy más szempontból. Az határozottan világos, hogy törvénytelen.
Ez lenne a logikája a biztosító-iparágnak is. Azonban mégsem így van, mert a biztosítókat felhatalmazzuk - országok, törvények - arra, hogy védekezzenek a saját jól felfogott érdekükben olyan kuncsaftok, olyan szerződő felek ellen, akik olyan kockázatot jelentenek, aminek bizony a prémiuma sokkal magasabb lenne. Vannak emberek, akik minden második héten, ha például autóbiztosításról van szó, akkor bele-belemennek valakibe vagy össze-összeütköznek. Ennek a biztosítási költségigénye nyilván sokkal magasabb, mint azé, aki nem így csinál, különösen akinek - dicsekedjünk néhányan - tíz éve nem volt karambolja. No, a biztosító ilyen kuncsaftot szeretne - de hogyan tudja ezt elérni? Engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy itt a biztosítónak és a kötvény vásárlójának, tehát a polgárnak is érdeke, hogy a biztosító többet tudjon róla, mert akkor alacsonyabb prémiummal fogja majd a biztosítási kötvényt neki eladni.
Tehát azért szeretném erre most fölhívni, tisztelt Ház, a törvény beterjesztőjének figyelmét, hogy a további megvitatás során legyünk ennek tudatában, és amennyiben lehet, tisztázzuk ezt. Különösen azért, mert előre is látom, nem kell prófétaságot igényelnem, hogy hónapok múlva, évek múlva a törvény alkalmazása során bíróságok Hódmezővásárhelytől Kisvárdáig és Győrig ezzel szembe fogják magukat találni, hogy hogyan is voltak ezek a biztosítási prémiumok, milyen kötvény volt, és hogyan lehet érvényt szerezni a biztosítóvállalattal szemben lévő követelésnek, a vállalat pedig törvényesen hogyan védi magát.
Ilyen szempontok alapján még egyszer visszanyúlok az első mondataimhoz, tisztelt Ház, hogy a kockázat - mert hiszen egy olyan iparágról van szó, és arról hozunk törvényt, ahol a kockázat a téma - további tisztázása szükséges és hasznos. Annál is inkább, mert létezik egy igen elegáns és igen jó tudomány, az actuarial science, amelyik a matematikának a legteljesebb eleganciáját és biztonságát használja. Tehát itt nemcsak arról van szó, hogy megsaccolják, és lehet így is meg úgy is, és attól függ, hogy valaki polgári vagy szocialista, vagy ilyen szeme van vagy olyan szeme van. Ez matematikatudomány, tehát jó a törvényhozónak ezt tudni, és igényelni, hogy ez megvalósuljon majd abban a törvényben, ami megalkotásra kerül.
Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
