SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetés elkészítésekor, de annak elemzése és értékelése során is egyrészt a külgazdasági feltételekből, másrészt az ország belső gazdasági helyzetéből, meghatározottságából lehet és kell is kiindulni. Ma mindkettőről elmondható, hogy voltak szebb napjaik, sőt szebb hosszú éveik is nem is oly túl rég, mondjuk, 3-4-5-6 esztendővel ezelőtt.
Ami a jelen költségvetés külgazdasági kereteit jellemzi, az, hogy a három éve tartó világgazdasági recesszió alig mérséklődő módon ma is tapintható valóság a világban, mely továbbra is jobb esetben a stagnálás, rosszabb esetben a dekonjunktúra kellemetlen ízét és kényelmetlen érzését kelti. A beruházók erodált bizalma, stagnáló GDP-k, zsugorodó világkereskedelem s általában a gazdaságok minden területén érzékelhető megtorpanás az, ami az elmúlt éveket, az elmúlt három évet jellemzi. Igaz, az amerikai gazdaság ez évi teljesítménye alapján elmondható, hogy nagy jóakarattal és óvatos optimizmussal már látható némi tisztulás a felhős égbolton, némi, bátortalanul villódzó fény az alagút végén.
A világgazdaság legfontosabb szerepelője mintha maga mögött tudná a mélypontot, noha nyilvánvalóan nem megnyugtató, hogy mindez óriási költségvetési hiány, vagyis annak árán van így, hogy a világ többi része kénytelen akaratán kívül finanszírozni az Egyesült Államok javulgató gazdaságát. Az sem megnyugtató továbbá, hogy a 3,1 százalékra feljavult amerikai GPD nagyobbrészt a hirtelen 46 százalékkal megnövekedett védelmi, hadikiadásoknak köszönheti a jobbulást. Ezért aztán bizonytalan kérdés marad, hogy az USA továbbra is a világgazdaság motorja tud-e maradni, no meg persze az is, hogy az európai konjunktúra mikor válik érezhetővé, és nem csak a remények szintjén. Mert Európa gazdasága továbbra is mély álomban szendereg. Tudvalévő, hogy a legnagyobb európai gazdaság, a német még ez év második negyedévében is folyamatos, statisztikai értelemben recessziónak minősülő csökkenést mutatott, akárcsak a francia, a holland és az olasz gazdaságok. Mindenesetre óvatos bizakodásra adhat okot, hogy a nem hivatalos OECD-előrejelzés a nyár közepi 1,9 százalék helyett 2,5 százalékra teszi már manapság 30 tagországának, azaz a legfejlettebbeknek mondottak átlagos növekedési ütemét ez évre vonatkozóan.
Ami pedig az utolsó három évben belső gazdasági helyzetünket jellemzi, vagyis ezen költségvetés kiindulópontját jelenti, arról szintén nem túl sok szívderítő mondható el: stagnáló GDP, szűkülő beruházások, megtorpanó külföldi közvetlen beruházások, csökkenő export, termelékenységcsökkenés, a termelékenységtől teljesen függetlenedett reálbér-emelkedés, s nem utolsósorban az Orbán-kormánynak az a tökéletesen téves koncepciója, hogy egy ilyen nyitott gazdaságnál, mint a mienk, az export helyett a belső keresletélénkítést helyezte gazdaságpolitikája középpontjába. De, mint ahogy Münchhausen báró sem tudta saját magát hajánál fogva a mocsárból kirántani, úgy esetünkben gazdasági élénkülés helyett csak az importunk, az eladósodásunk, gazdaságunk egyensúlytalanságának veszélye nőtt meg jelentősen. A hosszú évekre elnyúlt választási kampány s annak egymást felüllicitáló ígérgetései szintén nem a helyzet megoldása irányába mutattak.
Innen, ebből a helyzetből indíthattak, kellett hogy indítsanak tehát a 2004. évi költségvetési tervezet készítői, az előterjesztő, s ezt kell nekünk is józanul látnunk, amikor véleményt mondunk, majd döntést hozunk a műről, az előttünk lévő költségvetés tervezetéről.
Mielőtt a törvényjavaslat számomra legszembetűnőbb hiányosságairól, illetve a mindezt súlyában jóval felülmúló, vitathatatlan érdemeiről szólnék, hadd emeljem ki azt, amiről előttem szólva már oly sokan megemlékeztek, nevezetesen arról, hogy mivel hazánk fél év múlva az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, ez az első költségvetés, mely már az európai uniós pénzekkel, visszatérítésekkel és persze befizetési és társfinanszírozási kötelezettségekkel is számol. 315 milliárd forintot kapunk az első, csonka évben, 2004-ben az Európai Uniótól, 71 milliárd forintnyi társfinanszírozási és 155 milliárdnyi befizetési kötelezettség mellett, már amennyiben jól olvastam ki mindezt az e téren nem éppen könnyen átlátható és nyomon követhető sorokból és táblázatokból. Nem könnyű ugyanis köztük eligazodni. Kissé keverednek a kötelezettségvállalási és kifizetési összegek. A minisztériumi fejezetek és a miniszterelnökség fejezete közötti egyes európai uniós kiadások szétválasztásai, valamint az operatív programok végösszegei és kötelezettségvállalási összegei közti eltérés is jelentősnek mondható.
Ugyancsak formai hiányosság, de meglehetősen zavaró az idősorok hiánya. Nemhogy a 2003-as várható teljesítések, de még a 2003-as tervadatok sem fellelhetők a főkötetben, így aztán jelentős pluszmunkát igényel az összevetésekhez szükséges adatok felkutatása. Az ismert köztisztviselői és közalkalmazotti leépítések időszakában foglalkoztatotti létszámadatok is szükségesek lennének.
Nem tagadható, hogy az önkormányzati finanszírozásban bizonyos feszültségek valószínűsíthetők, noha a pár napja tett miniszterelnöki ígéret, az önkormányzati pénzek 30 milliárd forinttal történő megemelése sokat javít a helyzeten, csak még azt nem tudni, hogy pontosan hol. Az önkormányzatokat megillető normatív állami támogatások csökkenése sok helyütt tetten érhető, erről előttem sok képviselőtársam szólt már.
Vannak persze pályázati úton elérhető támogatásfejlesztési pénzek is, azonban mivel tudjuk, hogy pályáztatási képesség és készség tekintetében igen nagy különbségek vannak egyes önkormányzatok között, veszélye van annak, hogy pontosan azok nem fognak tudni eredményesen pályázni, akik a leginkább rá lennének szorulva ezekre a pénzekre, vagyis a legrosszabb adottságú önkormányzatok. Hasznos lenne ezért még talán most is megvizsgálni, hogy mennyiben lenne lehetőség inkább az alapnormatívák emelésére. Az önkormányzatok közvetlen támogatására 756 milliárd forint jut, ami kiegészítve az ígért 30 milliárddal nem kis pénz, de világos, hogy régi elmaradásokat, sok-sok évre visszanyúló elmaradásokat nem lehet egyszerre pótolni.
Fájó pontja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezet tervezetének a MÁV-fejlesztésekre, valamint egyes célelőirányzatokra, ezek közül is elsősorban a kis- és középvállalkozói célelőirányzatra jutó, igen mértékletesen megállapított támogatási összeg. Mindkét esetben még nominálisan is kisebb összeget fedezhet fel a figyelmes olvasó a megelőző évekhez képest. Például 9,7 helyett 6,5 milliárd áll most rendelkezésre MÁV-fejlesztésekre, és 20 milliárd helyett 12,8 a KKC céljaira. De hasonlóképpen szerénynek tűnik sok, szintén csökkenő intézményi támogatás is, például amit a METESZ-nek, a kamaráknak vagy a Magyar Gazdaságelemző Kht.-nak tud a fejezet, a tárca nyújtani. A kombinált fuvarozásra, a logisztikai központokra és kikötők fejlesztésére fordítható nominálisan is mintegy 25 százalékkal csökkent összeg az, ami különösen fájó pontja a GKM fejezetének, mely egyébként - mint a továbbiakban erről említést teszek - hihetetlen fontos prioritását jeleníti meg a közútfejlesztés kapcsán ennek a költségvetésnek.
(12.00)
Az akadálymentes közlekedés fejlesztésére sincs több 45 milliónál az ez évi 100 millió után. Mindez nyilván fájó, de gazdasági bekerítettségünk okán nehezen lenne megspórolható vagy alapvetően másként intézhető.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ugyanakkor a költségvetési törvényjavaslat erényei és előnyei számosabbak és jelentősebbek, mint hiányosságai, amiből az előbb szemelgettem. Ez ugyanis - mármint ez a költségvetési tervezet - összességében egy, a gazdaságunkat, azaz országunkat egészséges fejlődési pályára állítani alkalmas költségvetési tervezet. Egyértelműen megállapítható, hogy abban a versenyképesség-növelő és beruházásfejlesztő prioritások dominálnak, éppúgy egyébként, mint a nemrég tárgyalt adótörvényekben.
Egyértelműen megállapítható továbbá, hogy a tervezhetőség és kiszámíthatóság kedvéért először kerülnek felvázolásra az államháztartás keretszámai, így az államháztartási hiány jelentős csökkentését bemutató számsor, amely a 2002. évi mínusz 9,7 százalékról 2006-ig mínusz 2,5 százalékra kívánja eljuttatni a gazdaságunkat. Egyértelműen megállapítható az is, hogy 305 milliárd forint saját plusz 32 milliárd forintnyi EU-s pénzzel minden idők leggyorsabb közút- és autópálya-fejlesztési programja kerül megvalósításra, és mindezek mellett a közigazgatási reformot, a megtett jóléti intézkedések szinten tartását és az EU-források felhasználásához szükséges feltételek biztosítását tekinti fő céljának ez a költségvetés.
Ezen koncepcionális erények mellett számos más, nekem legalábbis igen lényegesnek tetsző előnyei is vannak a jövő évi költségvetésnek, ebből említenék egypárat. Kétségtelen az Állami Számvevőszék azon megállapításának igazsága, hogy már-már kezelhetetlen méreteket kezd ölteni az Áht. folyamatos, évek óta tartó módosítása. Kiemelést érdemel, hogy ennek azonban most az is oka, hogy az országot megrengető brókerbotrány után végre törvényi rögzítésre kerül, hogy költségvetési szerv pénzeszközökkel milyen címen és számlákon rendelkezhet, illetve hogy vagyonértékesítést milyen feltételek mellett végezhetnek intézmények. Főszabályként az átláthatóságot biztosító versenyeztetés és az az alóli mentesség kivételessége jelenik meg.
A törvényjavaslat megfelelően flexibilis a be nem tervezett, esetleges - reméljük lesz ilyen - plusz európai uniós támogatásokhoz szükséges társfinanszírozás biztosítását, valamint az operatív programokon belüli irányzatok átcsoportosítását illetően, azaz megteremti a források rugalmas és minél teljesebb körű kihasználásának lehetőségét.
Mindenképp támogatható az infrastruktúra-fejlesztési tőkealap létrehozása, amely az ÁPV Rt. privatizációs bevételeinek költségvetés számára átutalt részéből képződik, elősegítve, hogy ezek az összegek ne általános, hanem konkrét, az európai uniós csatlakozás szempontjából is fontos fejlesztéseket szolgáljanak.
A gazdaság rendbehozásának irányába mutat az a funkcionális koncepcióváltás, hogy a tőke jellegű kiadások 270 milliárd forinttal nőnek meg, és így részarányuk 11,5 százalékról 12,5 százalékra nő, míg a folyó kiadások 88 százalékról 86,6-re csökkennek.
A mindenkor, ezelőtt is mindig kívánatosnak tartott takarékos állam koncepcióját támasztja alá - és ez végre megjelenik a költségvetésben, túl a szlogenek szintjén -, hogy az általános közösségi szolgáltatásokra, azaz az állami kiadásokra fordított összeg az ez évi 9,4 százalékról 8 százalékra csökken. Megnyugtató, hogy a jóléti funkciók aránya 56 százalékról 60 százalék fölé emelkedik, azaz oda 500 milliárddal több kerül, mint ez évben. Mindez alátámasztani látszik, hogy az elért szociális vívmányok szinten tartása nemcsak üres szlogen marad, hanem történik róla gondoskodás is.
Apró, de jelzés értékű intézkedés, hogy az önkormányzati tulajdonba adható állami öröklésű vagyontárgyak értékhatára 100 ezerről 500 ezer forintra nő. Az átláthatóságot szolgálja, hogy a privatizálásra kerülő cégek adatai nyilvánosak lesznek.
Kedvezően változnak a korhatár feletti nyugdíjazás esetén járó nyugdíjnövelés szabályai azáltal, hogy a nyugdíj mértéke minden, a nyugdíjkorhatár fölött ledolgozott 30 nap után az eddigi 0,3 százalék helyett 0,5 százalékkal növekszik.
Ugyancsak kedvezőnek mondható, hogy a látszólag összezsugorodott befektetésösztönzési célelőirányzat felülről továbbra is nyitott marad, azaz adott esetben - és reméljük, minél több ilyen adott eset lesz, azaz nagyberuházók megjelenése a magyar glóbuszon - a kormány jóváhagyásával szükség szerint növelhető ez a beruházásösztönzési célelőirányzat. Ugyanez vonatkozik az autópálya-előkészítés 10 milliárdos keretére is.
Mindezt összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy remélhető, hogy ez a költségvetés olyan gazdasági környezet kialakítását eredményezi, ami nemcsak közös javunkra szolgál, de egyúttal könnyebbé is teszi majd a következő évek költségvetéseinek kidolgozását, előterjesztését, no és persze elfogadását is.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
