DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA
DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint itt az előbb elhangzott vita is mutatta, 2002 őszén sok magyar családban valamivel könnyebb lett az élet. A közalkalmazottak bérének 50 százalékos emelése tanítók, ápolónők és orvosok megélhetését tette az addiginál valamivel könnyebbé, és ez nagyon fontos dolog volt. Fontos, mert egy régóta esedékes adósságot törlesztett az ország, amikor megbecsüléséről adott bizonyságot azoknak, akinek munkája életünkben, egészségünkben, gondolkodásunkban, gyerekeink gondolkodásának alakulásában nagyon komoly, nem egyszer meghatározó jelentőséggel bír.
(10.20)
Hozzáértő közgazdászok azonban már akkor aggódva felhívták a figyelmet, hogy ez a könnyebbség nem tart, nem tarthat sokáig, ha az ország gazdaságát nem sikerül olyan pályára állítani, amelynek teljesítménye hosszú távon és tartósan alapozza meg az életszínvonal emelését. Most, amikor a 2004. évi költségvetés tervezetét elemezzük, azt keressük benne, hogy hogyan tudunk eleget tenni annak a nagyon is méltányolható elvárásnak, hogy országunk lakossága ne legyen folyamatosan kiszolgáltatva a húzd meg, ereszd meg gazdaságpolitikának. Hiszen ha végignézzük a rendszerváltás utáni kormányok működését, jól látható, hogy a jobboldali kormányok - különösen a választási ciklus végéhez közeledve - mindig olyan gazdaságpolitikát folytattak, amellyel a belső keresletet mesterségesen élénkítették, azaz úgy tettek, mintha lehetne jobban élni annál, mint amit a gazdaság ténylegesen teljesít.
Így aztán a jobboldali kormányokat követő baloldali liberális kormányok minden kormányzásuk alatt rákényszerültek a szigorú takarékossági intézkedések meghozatalára. Most is ez történt; Bár nem tagadható az sem, hogy a jelenlegi kormány társadalmilag indokolt bérnövelő és szociálpolitikai intézkedései sem voltak arányban a gazdaság adott teljesítőképességével és a bennünket körülvevő, gazdaságunkat meghatározó világgazdasági folyamatokkal.
2004-ben már nem kerülhetjük el, hogy alaposan szembenézzünk bel- és külgazdasági körülményeinkkel. Ha valóban a főlépcsőn akarunk Európában közlekedni, elengedhetetlen, hogy megteremtsük versenyképes gazdaságunkat, és megteremtsük azt az intézményi alapot is, amely képes az uniós csatlakozás előnyeit befogadni és hátrányait korrigálni. Sokan és sokféleképpen vitatják, hogy mikor, milyen időpontban és milyen előkészületek után tudunk jól csatlakozni az eurózónához, azaz mikortól és milyen gazdasági helyzetben leszünk részesei az európai közös pénzrendszernek. Én azt gondolom, hogy az eurózónához csatlakozás jelentősen csökkentheti a magyar vállalkozások pénzpiaci kiszolgáltatottságát, persze csak akkor, ha rendbe tesszük költségvetésünket és kellően megalapozzuk versenyképességünket. Mindehhez államháztartási szinten elengedhetetlen az államadósság mértékének csökkentése. Egy nagymértékben eladósodott országot - mint azt tapasztalatból tudjuk - szinte senki nem támogat, ugyanakkor sokféle erő rángathatja szét. Persze, a költségvetési hiány csökkentése nem túl jól működő gazdaságnál fájdalmas dolog, hiszen nagyon sokféle érdeket sérthet. A bevételek növelése új, zsebre menő terheket jelent, a kiadások csökkentése pedig jól-rosszul kialakult rendszereket kényszerít változásokra.
A 2004. évi költségvetés tervezete a hiány jelentős csökkentését tűzi ki célul, amikor annak mértékét a GDP 3,8 százalékában határozza meg. Ez a nagymértékű csökkentés a költségvetés egyensúlya szempontjából elfogadható. Mégis, engedjenek meg néhány kritikai észrevételt! Kedvezőbb lett volna, ha az egyensúly megteremtésével egy időben reform értékű változások is kezdődnek a nagy társadalmi elosztórendszerekben. A reformok azonban sok társadalmi ok miatt ma is - ugyanúgy, mint az elmúlt 13 évben - vontatottan haladnak. Így nem véletlen, hogy a javaslatban a kiadások tervezett csökkentése néhány területen indokolt feszültséget okoz.
A legnagyobb gond az önkormányzatoknál van, bár az önkormányzatok helyzete nem most hirtelen, hanem mondhatni, folyamatos állandóssággal romlott, mégsem fogadható el, hogy demokratikus intézményrendszerünk önkormányzati pillére folyamatos finanszírozási gondok között vergődik. Szakértők szerint a költségvetési tervezet egészségügyi fejezete sem tartható, gyorsuló reform nélkül magában hordozza néhány kórház pénzügyi ellehetetlenülését, esetleg bezárását, a lakossági gyógyszerek ártámogatásának csökkentését. Mindezeket pedig nehezen vagy egyáltalán nem fogadja el a közvélemény. Mindebből valószínűsíthető, hogy a hiány a tervezettnél nagyobb lesz. Szakértők szerint már most megállapítható, hogy közel 4,3 százalékos deficit várható.
A hiány csökkentésének másik eszköze a költségvetés bevételeinek emelése. A szükségesnél lassúbb gazdasági növekedés miatt ez a közterhek növelését jelenti. A közterhek növelése is jobban elfogadható lenne, ha valódi reformok megvalósítását szolgálná. És még valami: a közterhek viselésében nemcsak a gazdasági célszerűséget, de a társadalmi igazságérzetet is figyelembe kell venni. Ezért én személy szerint megértem és elfogadom azt a politikai törekvést, amely a kiugróan magas jövedelmű rétegeknek a közteherviselésben nagyobb szerepe szánna.
A 2004-es költségvetés célként jelöli meg az ország hosszú távú versenyképességének megalapozását. Ahhoz, hogy versenyképesek legyünk, olyan dinamikus gazdaságot kell felépíteni, amely mind infrastruktúrájában, mind tudásában és alkalmazkodóképességében követni tudja a felgyorsult világ folyamatait. A csökkenő társasági adó kedvező alapot nyújthat arra, hogy a vállalkozások több pénzt forgathassanak vissza a piac által sikeresnek ítélt tevékenységbe. Az adócsökkentés azonban nem elég. Átlátható, stabil és hosszú távon megbízható gazdaságpolitika és szabályozórendszer hiányában nem valósul meg az óhajtott cél.
A versenyképesség megteremtése beruházásokat is jelent. Elengedhetetlen, hogy az állam részt vegyen a gazdasági infrastruktúra megteremtésében. Személyesen hozzám a tervezett állami beruházások közül a Vásárhelyi-terv áll a legközelebb, és nemcsak azért, mert a kormány szolnoki döntésének előkészítője lehettem. Sokkal inkább azért, mert remélem, ez a beruházás Magyarország keleti felének olyan fejlődést kínál, amelyben együtt érvényesülnek az árvízi védekezés, a gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás, a természet- és környezetvédelem szempontjai.
És ha már a környezetvédelemnél tartok, el kell mondanom, hogy sokakkal együtt úgy látom, gazdaságpolitikánkban ma még nincs meg a felismerés, hogy a XXI. századi fejlődésben a környezetvédelem húzóágazattá válhatna - kár. Hiszen épp ez az a terület, ahol meglévő hátrányainkból előnyt lehetne kovácsolni. Ez az a terület, ahol az életszínvonal-emelkedés nemcsak gazdasági, fogyasztási mutatókban, de valódi életminőség-javulásban jelenhetne meg. És ez az a terület, ahol talán a nemzeti konszenzus is könnyebben létrehozható a pártok között. Ezt mutatja például a Vásárhelyi-terv is, amelynek gondolata a Fidesz-kormány alatt született meg, végrehajtására pedig a jelenlegi kormány ad lehetőséget.
Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdaságilag nehéz, de politikailag vállalható év elé nézünk, ha az elfogadott költségvetésből kiindulva világos társadalompolitikai és gazdasági jövőképet tudunk megfogalmazni. Társadalompolitikai szándékainkat azonban nyíltan, egyértelműen és nem ötletszerű részletekben kell nyilvánosságra hozni. Mert ha nem ezt tesszük, alapot adunk az ellenzéki pártoknak, hogy akár a demagógia eszközeivel is végtelenül drámainak mutassák be a helyzetet, és kísérletet tegyenek a közvélemény hiszterizálására. Ezt tette tegnap a Fidesz vezérszónoka is, amikor a 2004. évi költségvetés véleményezése kapcsán az 1956-hoz vezető társadalmi érzéseket hasonlította a mához. A konstruktív kritika helyetti, felelőtlen hatalmi politizálás nem a jobbító szándékú türelmetleneket készteti cselekvésre, hanem teret nyithat olyan szélsőséges megnyilvánulásoknak, amelyek nem szolgálják közös jövőnket.
Meggyőződésem, hogy a javasolt költségvetés hibáival és korlátaival együtt is jobb, perspektivikusabb, mint ahogy azt ma az emberek saját jövőjükben látják. Igaz, az egészségügy, az oktatás és a szociális ellátások területén nem lehet a korábban tervezett mértékben előrelépni, de azért azt látni kell, hogy a reálkeresetek a megszorítások ellenére nem csökkennek, hanem egy-másfél százalékkal nőnek, azaz a bérek vásárlóereje nem csökken, a beruházások nem esnek vissza, sőt bővülnek, az infláció nem elszabadul, csak másfél-két százalékponttal magasabb lesz.
Minden alapunk megvan tehát arra, hogy elmondjuk az embereknek, hogy a költségvetés rendbetételének szükségessége várhatóan csak 2004-ben ad okot ilyen nagyságrendű megszorításokra, 2005-ben ismét javulhatnak életkörülményeik. Ehhez azonban fegyelmezett, következetes és még az eddiginél is dinamikusabb kormányzati munkára van szükség.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(10.30)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
