DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Szabó képviselő úr a kétperces viták során azt mondta, hogy a táppénzt illetően az ellenzék árnyékra lő, hisz nem a benyújtott tervezetnek megfelelően fognak alakulni a dolgok, megállapodtak valamiben. Néhány mondattal, néhány felszólalással korábban elhangzott, hogy az önkormányzati költségvetést illetően is - Szabó képviselő úr szavait hallgatva - árnyékra lövünk, hisz közben a baloldali, szabad demokrata önkormányzati vezetők a kormánnyal megállapodtak, hogy tulajdonképpen nem a költségvetésben szereplő számok lesznek az érvényesek. És aki újságot olvas - és tudom, hogy mindannyian olvasunk -, az a ma reggeli híradásokból értesülhetett arról, hogy a minimálbért illetően is tulajdonképpen árnyékra lövünk, mert a tegnapi, késő estig folytatódott egyeztetések kapcsán megállapodás született, hogy a minimálbér háromezer forinttal növekszik.
Akkor kérdezem én, hölgyeim és uraim, hogy miről tárgyalunk. Amikor az ember a kezébe vette a költségvetést, akkor azt hitte, hogy egy valós, igazi adatokat tartalmazó anyag van a kezében, és elkezdett dolgozni, habár a kormányzat mindent megtett annak érdekében, sőt, még az államháztartási törvénynek a szabályait is felrúgta, hogy összehasonlító adatokhoz jussunk, hogy a folyamatokat ténylegesen lássuk.
És azt is megvallom őszintén, hogy naivan azt hittem, hogy az idei évben külön számon kerül tárgyalásra a társadalombiztosítási alapoknak a költségvetése, hisz a Magyar Demokrata Fórum annak idején tiltakozott, és nem is szavazta meg azt, hogy a tb-alapok önállósága megszűnt, a költségvetés alfejezetévé vált, és bő egy évvel ezelőtt hangoztatta a jelenlegi egészségügyi miniszter, számtalan sajtótájékoztatót tartott, hogy ha hatalomra kerülnek, azonnal visszaállítják a tb-költségvetés önállóságát. Ehelyett azt látjuk, hogy egy teljes beolvadás van, ami, ha valami koncepció mentén menne, akkor még az ember azt mondja, hogy ezen lehet vitatkozni, azonban úgy tűnik, hogy ad hoc jellegű ötletek érvényesülnek ezeknek az intézkedéseknek a hátterében, úgy tűnik, hogy szűkebb csoportok érdekérvényesítő képessége az, ami befolyásolja, hogy egy teljesen új társadalombiztosítási ellátási modellre kezd az ország áttérni.
Az előző kormányzati ciklusban direkt, kifejezetten az egészségügyet a szociálpolitikáról leválasztottuk, hisz a rendszerváltoztatás óta minden évben az egészségügyet ördögként állították be, hogy itt a költségvetésnek a felborítása az egészségügy pazarló működésének köszönhető. Mindannyian tudtuk jól, hogy maga az egészségügy a működése során hihetetlenül sok szociálpolitikai feladatot is ellátott, és elindult egy olyan folyamat, ami azt eredményezte volna, azt szerettük volna, ha elérjük, hogy tisztán lássuk azt, hogy valóban a polgárok a járulékukért mit kapnak, valóban ha valamit egészségbiztosítási járulékként fizetnek, azért az egészségügyi ellátásokat kapják-e, vagy pedig itt az összemosások kapcsán az állam az egyébként az alkotmányból eredő kötelezettségét, szociális feladatait az egészségügy költségvetésével próbálja megfizettetni.
A '97-es nyugdíjtörvény után évről évre a nyugdíjakkal kapcsolatosan lényegében olyan nagy vita nem volt, hacsak nem a magánnyugdíjpénztárnak a kötelezővé tétele miatt, hisz a svájci indexálás törvényi alapon kizárja azt, hogy a nyugdíjemelések mértéke bizonyos szint alá essen. Habár itt is az együtt nevetünk, együtt sírunk elv alapján az utóbbi időszakban, amikor a reálbérek növekedtek, a nyugdíjaknak a lemaradása a reálbér-növekedéshez képest fokozatos volt, ez az olló kinyílt, fokozatosan kinyílt, és ezt csak szűkíteni tudta az előző kormányzati ciklusban a kötelező nyugdíjemelés fölött adott 2-3 százalékos extra nyugdíjemelés, mint ahogy csak szűkíteni tudja - amennyiben ezek a tendenciák így maradnak - az úgynevezett 53. heti nyugdíjnak az intézménye.
Pedig ha részletesebben megnézzük a nyugdíjbiztosítási alapnak a költségvetését, ott is, habár nullára hozzák ki az egyenleget, a bevétel és a kiadás ugyanaz, azonban két nagy tétel, a magánnyugdíjpénztárba történő átlépők miatti költségvetési pótlás, ami több mint 160 milliárd, illetve a gyes, gyed, gyet után járó több mint 21,7 milliárdos összeg lényegében egy költségvetési hiánynak fogható fel, csak így tették adminisztratívvá. Úgyhogy nem igaz az, hogy kizárólagosan csak az egészségügy felelős a társadalombiztosítási alapok hiányáért.
A jövő évben a magánnyugdíjpénztár részére történő befizetések elérik a plafont, a 8 százalékot, ebből adódik ez a 160 milliárdos hiány. És ezzel azt hisszük, hogy mintegy letudtuk a kérdést, a fejünket a homokba dugva, a távlatokba nem figyelünk, hogy valóban ezeket az eredményeket, várt eredményeket ezek a pénztárak biztosítani tudják.
Ha valaki az interneten rámegy a magánpénztáraknak az európai, nyugat-európai, illetve amerikai sorsára, azért elgondolkodhat azon, hogy az elmúlt egy esztendőben, másfél esztendőben ezek a nyugdíjalapok Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban ezermilliárd dolláros veszteséget szenvedtek, alapok mentek tönkre, alapok nem tudják, hogy az oda befizetett járandóság alapján a követeléseknek hogy fognak tudni eleget tenni. Mondhatják erre, hogy a magyar törvények bizonyos fokig védenek ez ellen, hisz a kötelező pénztár esetében azért túlnyomó többségében állampapírokat kell vásárolni, és csak kisebb mértékben mehetnek a tőzsdére, habár ez a lehetőség egyre inkább megnyílik, és egyre nagyobb a kísértés arra, hogy ezek az alapok a tőzsdére kimenjenek, és mintegy kockáztassák a járulékfizetők pénzét. Tehát most nem lehet tudni azt, hogy mi lesz majd tíz év múlva, amikor tömegesen fogják érvényesíteni az ezzel megalapozott követeléseket.
A másik dolog, hogy két-három évvel ezelőtt elkezdtünk gondolkozni azon, hogy ezt az úgynevezett virtuális számlát az első Pillér keretén belül is meg lehet csinálni. Ennek szerintem az lett volna az alapvető értelme, hogy ezeket az ezermilliárdos összegeket nemzeti érdekkörben tudtuk volna tartani, hisz most túlnyomó többségében külföldi befektetők - sőt, jóformán teljes egészében, pénzintézetek formájában - azok, akik ezeket az alapokat kezelik. És akik ilyen számlákat néznek folyamatosan, évről évre, azt látják, hogy bizony évről évre jelentős reálérték-vesztést tudnak elkönyvelni, igaz, hogy így maguk a pénzügyi intézmények még mindig nagyon jól járnak, hisz az egyéb területen elszenvedett veszteségeiket ezekkel a pénzekkel be tudják tömni. Úgyhogy egyáltalán nem biztos az, hogy ez a várt eredményt hozza, de a jelenlegi kormányzat “utánam az özönvíz, hogy mi lesz tíz év múlva, az nem érdekel” elv alapján működteti az egész rendszert, pedig jó lenne áttekinteni a helyzetet.
(10.40)
A jövő évre - habár nem tudom, hogy még érvényesek-e az adatok, lehet, hogy még év közben hivatalosan is módosítani fognak - 6,3 százalékos nyugdíjemelés van betervezve a svájci indexálás alapján. Mindannyian tudjuk, hogy még ha a novemberi korrekció törvény miatt szükséges is, a vásárlóerő-változtatások miatt, az árak miatt, és mert egy európai uniós csatlakozás előtt állunk, aminek nem tudjuk, hogy milyen hatása lesz például a mezőgazdaságra, hogy fogja befolyásolni például az élelmiszerek árát, vannak akik azt jósolják, hogy el fog szabadulni, és soha nem fogja tudni egy novemberi korrekció olyan mértékben kompenzálni a nyugdíjak emelését, mint amennyit az élet a nyugdíjasok zsebéből ki fog venni.
Látszólag tehát rendben van a nyugdíjkassza, azt hisszük, hogy ott azzal nagyon törődnünk nem kell, azonban sok veszélyt rejt magában ez a költségvetés. Elég lenne csak az Állami Számvevőszék anyagát lapozgatni, ahol jóformán minden bevételi tételnél bizonytalansági tényezőket sorol fel, tehát egyáltalán nem biztos, hogy teljesíteni lehet ezeket a terveket.
Hölgyeim és uraim, az egészségügy költségvetése - aki egészségügyi dolgozó van itt, sajnálom, hogy Kárpáti Zsuzsa, aki lehet, hogy éppen életet ment valahol, kiment -, katasztrofális az egészségügy jövő évi költségvetése. Kívülálló egyszerűen nem érti, hogy miről van szó. A kormányoldal kiáll, hogy a járóbetegkassza 25 százalékkal nő, mi kiállunk, és azt mondjuk, hogy reálértékben 4 százalékkal fog csökkenni, és lényegében mind a kettőnknek igaza van. Hiszen azt a trükköt az Áht. kijátszásával az idei évben megcsinálta a kormányzat, hogy az idei évi várható teljesítéseket nem közölte a parlamenttel, elfelejtette közölni. Aki szamizdat formájában meg tudta szerezni és ezekből számolt, az alá tudja támasztani azt, hogy valóban hihetetlenül nehéz év elé néz az egészségügy. Valóban ismételten eljutunk oda, hogy még a kormányoldalhoz közel álló sajtótermékek szerint is 4-5 százalékos reálérték-csökkenés várható az egészségügyben, egy olyan egészségügyben, amely átalakulás előtt áll, egy olyan egészségügyben, amelyet bele próbálnak hajtani egy olyan magánosítási folyamatba, ami beláthatatlan következményekkel jár az elkövetkező évtizedekben az egyenlő hozzáférés esélyét illetően és az egyenlő színvonalú ellátás esélyét illetően.
Év közben Kökény Mihálytól, még államtitkárként, miniszterjelöltként - miniszterként már kevésbé, miniszterként azért megfontoltabban nyilatkozott - folyamatosan hallottuk, ami itt elhangzott, hogy a költségvetésben figyelemmel kísérik, illetve figyelembe fogják venni az áfatörvény módosulását. Ez a gyógyszer esetében, abban egyetértenek a szakértők, 11 milliárdot jelent. Azt nem hiszem, hogy lehet tagadni, hogy ennek nyoma nincs a költségvetésben, de a gyógyszerekről egy kicsit később. Azonban itt energia-áremelésre, környezetadó, ökoadó meg különböző adóbevezetésekre, illetve jelentős emelésekre kerül sor, amely az intézményeket hihetetlen mértékben terheli. Arról nem is beszélve, hogy kommunikálnak 6, most már 8 százalékos béremelést, aminek a fedezete abszolút nincs benne a költségvetésben. Azt mondják, hogy a létszámleépítés csak a központi költségvetési szerveket érinti, az egészségügyet nem. Csak kérdezem én, hogy honnan fogják tudni kigazdálkodni az egészségügyi intézmények a fedezetét a béremelésnek, amit nem kapnak meg. Nyilvánvaló, hogy szűkítéssel, létszámleépítéssel, szolgáltatásszűkítéssel, a felújítások és beruházások teljes visszafogásával, mint ahogy utal is erre az Állami Számvevőszék anyaga. Azonban ez hosszabb távon sokkal nagyobb károkat okoz, mint amennyi nyereséget remél ettől a kormányzat, hiszen a szükségletek megmaradnak, ezek a fejlesztési, beruházási szükségletek csak fokozottan fognak jelentkezni, és mivel későbbi időpontra tolódik a megvalósulásuk, ezért sokkal drágábba fognak kerülni. Igaz, erre azt mondja a kormány: mit izgat engem, hogy mi lesz 3-4-5 év múlva, mert talán érzi, hogy olyan sokáig nem fognak kormányozni. (Közbeszólásra:) Ez nem ábránd, ez hangulat, hölgyeim és uraim, de majd meglátjuk.
Azt mondják, hogy a háziorvosi szolgálatokat megerősítik, hogy ott kiemelt a növekedés. Ez az idei évi teljesítéshez képest még a jövő évi inflációs szintet sem éri el, csak egy 4,6 százalékos növekedésről van szó, de azért ide bepakolnak még különböző prevenciós kötelezettséget meg egyéb feladatokat az alapellátásnak, tehát ott a pénz egyáltalán nem biztos. A trükk alapvetően az, és amikor önök a különböző kasszák hihetetlen mértékű növekedéséről beszélnek, az abban keresendő, hogy az elmúlt évi költségvetésben az úgynevezett 50 százalékos béremelés egy külön célirányzat soron szerepelt, amit most szétosztottak a kasszák között. Igaz, azt nem tudják, hogy a finanszírozás hogy fog változni, hiszen emlékezzünk vissza, amikor az alapellátásban a kártyapénzhez kötötték a béremelés összegét, több száz alapellátási egység került kritikus helyzetbe, amit utólag így-úgy kellett korrigálni - kétes a végkimenetele. Azonban a nagyságrenddel nagyobb járóbeteg-, illetve fekvőbeteg-ellátás esetében, ha ezt egy HBCS-hez vagy egy német pontrendszerhez próbálják kötni, akkor tényleg beláthatatlan a következménye, amit még mindig nem tudunk, hiszen hétről hétre változik a finanszírozási elképzelés. Egyszer azt mondják, hogy visszatérnek a fix, a bázisfinanszírozáshoz, utána azt mondják, hogy beépítik, de az alapdíjat nem fogják növelni, a következő pedig az, hogy egy kevert típusú rendszer, amelyben van egy bizonyos bázisköltségvetése az intézményeknek, a többi pedig a teljesítmény után megy. De, hölgyeim és uraim, már lényegében ketyeg a három hónapos csúszás miatt az idő. Az intézmények gazdasági vezetői és a felelős orvosvezetői a fejüket fogják, mert egyszerűen nem tudják, hogy januártól mi lesz, nem tudják, hogy hogyan kalkuláljanak. Hétről hétre készítik az újabb és újabb számításokat, amit éppen a sajtó kiszivárogtat, hogy milyen háttérmegállapodások következtek.
Hadd térjek ki nagyon röviden a béremelésre! Ez az 50 százalék tényleg egy egyszeri hatalmas nagy emelés volt - átlagban, természetesen. Ez az átlag azt jelenti, hogy volt, akinek 70 százalék, de volt, akinek csak 25-30 - átlagban 50 százalék. Azonban az idei évben egy fillér béremelés nem volt, és a jövő évi költségvetésben egy fillér béremelés-fedezet sincs. Még egyszer, lassan: tehát az idei évben egy fillér béremelés nem volt, és a jövő éviben sincs fedezet a béremelésre, hacsak intézményeket be nem zárnak, hacsak leépítések nem következnek be, és esetlegesen ott bármilyen, valamilyen megtakarítás keletkezik. De ezt is tudjuk jól, hogy az első évben megtakarítást nem hoz, hiszen a végkielégítések meg az egyéb hozzá kapcsolódó költségek az első évben a megtakarításokat elviszik.
A Gyógyinfo kimutatása szerint, hölgyeim és uraim, az előző ciklusban - mert itt nagy eredményként könyvelik el a folyamatosan inflálódó 50 százalékot - a keresetek, átlagkeresetek növekedése az egészségügyben 85 százalék volt. A négy év alatt… (Közbeszólásra:) 85 százalék volt. Négy év alatt az infláció körülbelül 40 százalékos volt, tehát… Majd kétpercesben, gondolom, el tudja értelmesen mondani, amit akar, képviselő úr, sajnos nem tudok most reagálni rá. Tehát közel 50 százalék reáljövedelem-növekedés volt az egészségügyben, átlagban mondom, és az orvosok, az egészségügyi szakdolgozók és egyéb egészségügyi dolgozók esetében itt egy jelentős szórás van, illetve szórás tapasztalható, de átlagban elmondható az, hogy több mint 30 százalék reáljövedelem-növekedés volt.
Önök 2002-ben meglépték az 50 százalékot, és tulajdonképpen ez az 50 százalék a most látható kép alapján három évre vonatkozik, sőt, azért ne áltassuk magunkat: a 2005-ös előrejelzések sem olyan vidítóak, hisz az egész arra alapul, hogy a világgazdaság lendületet vesz; arra alapul, hogy Németország magához tér; arra alapul nagyrészt, hogy az európai uniós csatlakozást követően bizonyos források lehívhatók lesznek. Majd most fog megjelenni - és ez is a sajtóban olvasható, ha olvasták - az európai uniós jelentés, amely pont a csatlakozási előkészületek miatt, pont ezeknek a pénzeknek a lehívhatósága miatt fogja megróni Magyarországot, tehát abszolút kétséges, hogy ezek a pénzek bejönnek.
Még egy tétel: a gyógyszer. A gyógyszerrel kapcsolatban mint kormánypárti képviselő is mindig mondtam, kértem az akkori ellenzéket, úgy nyilatkozzanak, hogy ha ne adj' isten - sajnos bejött - hatalomba kerülnek, akkor bizony, ezeket a dolgokat számon fogják kérni rajtuk.
(10.50)
Kökény Mihály számtalanszor azt nyilatkozta, hogy abban a pillanatban, ahogy a Szocialista Párt hatalomra jut, a gyógyszerárrés kérdését megoldja, mert katasztrofális, hogy mit csinált Mikola István, amikor befagyasztotta. Szó nincs róla, most annyit mondanak, hogy talán majd egy kicsit a Bunsen-égőt begyújtják, jó távolra a jégtől, hogy nagyon enyhén elkezdjék olvasztani.
Az is sajátságos, hogy akkor nem volt olyan hét, hogy a Gyógyszerész Kamara ne protestált volna, most mintha ezt nem hallanánk.
A gyógyszertámogatás meghatározott kerete minden évben kevés volt. Ezt önök ugyanolyan jól tudják, ismerik azokat a táblázatokat, amelyek 2-től 35 százalékig mutatják ki a különböző évben a túllépéseket, tehát olyan nagy meglepetést ez nem okozhat.
Mindaddig - ezt Szabó képviselő úrnak mondom -, amíg a csatlakozási okirat nem került aláírásra, lehetőség lett volna bizonyos fokú derogációt kérni. Tehát nem csak a fejezetek lezárásakor, mert lehetőség lett volna a fejezeteket újranyitni, és a gyógyszeráfát illetően - mint ahogy ön is nagyon jól utalt arra, hogy bizony, főleg a támogatotti körben van néhány helyen Európában - a nulla kulcsos áfát és az 5 százalék alatti áfát kérni. Mint ahogy nem kértek derogációt arra, illetve nem tettek lépéseket, amikor az originális készítmények licencidejének a megnövekedéséről tárgyal az Európai Unió, ami szerény számítások szerint, ha megállapodnak, és itt Magyarország nem lép, akkor a következő évben mintegy 40 milliárddal terheli meg a magyar gyógyszerbüdzsét. Úgyhogy kár visszamutogatni, inkább tenni kellett volna.
Hogy a magyarok nagyon sok gyógyszertámogatást vesznek igénybe. Ha forintban nézzük, a '94-es évet száz százaléknak véve az idei évben közel 300 százalék lesz: 290,3 százalék. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy a gyógyszer esetében kifejezetten érvényesül az, hogy az Európai Unióból származnak a gyógyszerek, illetve az egyre csökkenő mértékű magyar gyógyszeripar is az alapanyagának a túlnyomó többségét, majdnem egészét Európában szerzi be, tehát valutában érdemes számolni. Ha valaki kiszámolja valutában - én svájci frankban és amerikai dollárban számoltam ki - '94-től kezdődően a támogatás mértékét, akkor kiderül, hogy tíz év alatt mindösszesen 80 százalékkal nőtt a gyógyszertámogatás mértéke Magyarországon, amit nyilvánvalóan nem lehet egy az egyben számolni, hiszen a gazdaság teljesítőképességét figyelembe kell venni, azonban nem olyan drámai mértékű ez a növekedés, mint ahogy most kormányzati szerepben ezt megpróbálják beállítani.
Az sem igaz, hogy a magyar gyógyszerfaló - ezt csak Szabó képviselő úrnak mondom, mert volt egy ilyen félmondata, hogy tűrhetetlen mértékű. Az Európai Unióban az egy lakosra jutó átlagos gyógyszerköltség 252 euró, ez Magyarországon a 82 eurót épp hogy eléri, úgyhogy messze vagyunk még az európai uniós átlagtól.
Hölgyeim és Uraim! Azért tragikus az egészségügy jövő évi költségvetése, mert egy átalakulás előtt áll az egészségügy. Azt hallottuk, hogy az önkormányzatok játéktere - játéktere, végeredményben mozgástere - teljesen beszűkült, az egészségügyi intézmények 80 százaléka önkormányzati tulajdonú, nem fogják tudni támogatni az egészségügyi intézményeiket működési szempontból, a fejlesztési forrásokról már rég lemondtak, kvázi félő az, hogy inkább szabadulni próbálnak az egészségügyi intézményeiktől, szabadulni próbálnak még akkor is, ha címzett, céltámogatás volt egy üzemeltetési szerződéssel vagy valamivel, és ez beláthatatlan következményekkel jár az ellátást illetően. Ez az önök felelőssége, ezt nem háríthatják át, ezt nem lehet visszafelé mutogatással elintézni.
Egy klasszikust hadd idézzek, aki az MDF korábbi korszakában ilyenkor mindig azt mondta, hogy “Térdre, imához!”. Mást nem lehet mondani ezt a költségvetést illetően. Bízzunk benne, hogy megússzuk valamilyen módon, nagyobb trauma nélkül, de hihetetlen nehéz lesz.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
