DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Az MSZP propagandagépezete üvöltötte alig egy évvel ezelőtt: “Több pénzt az önkormányzatoknak!”. Nézzük, mit jelent ez a valóságban 2004. sivár jövőbeli költségvetésének évében Magyarországon: leépítést, elbocsátást.
A felszólalásomban egy iskolaigazgató szemüvegén keresztül igyekszem szemlélni a 2004. évi költségvetést. Kérem, tegyük ezt együtt, gondoljuk végig azt, ahogyan az igazgató úr, esetleg asszony, megismeri az intézmény költségvetését, és elsőre észreveszi azt, hogy az nem emelkedik, ugyanis a kormány által a 2004. évi költségvetésben iskolák fenntartására szánt forrás sem emelkedik, sőt kevesebbet ér, sok esetben kevesebbet is jelent. Ez nem lenne még akkor nagy baj, ha legalább ugyanannyi pénzt kapnának az iskolák, amennyit az idei évben - de nem.
Tisztelt Országgyűlés! Sajnos az MSZP-SZDSZ-kormány a bölcsődétől az általános iskoláig, a középiskolától az egyetemig mindenhol elvesz. Ez az elképzelt iskola legyen általános és középiskolai oktatást is folytató - nézzük meg, mit jelent számokban.
Az alapfokú oktatás területén 5,33 százalékkal, a középfokú oktatás területén 2,98 százalékkal csökkenti a forrásokat - hogy a kisebbségi és nemzeti oktatást végző intézményekhez kapcsolódó normatíváról már ne is beszéljek. A jövő évi költségvetés az oktatásra 18,4 milliárd forinttal kevesebb forrást ad annál, mint amennyi a szinten tartáshoz szükséges - ez az Állami Számvevőszék megállapítása is. Ráadásul a miniszterelnök úr szavával fordítottan arányosan változik-változott a gáz ára, vagyis emelkedik; minél jobban ígéri Medgyessy Péter, hogy nem lesz gázáremelés, annál jobban emelkedik a gáz ára. És ezt ki kell fizetni, nem úgy, mint az agráriumban a szövetkezeteknek, vagy a BKV adósságait, vagy éppen a Malév tartozásait. Az iskolánknak kevesebb pénzből kell tehát magasabb gázszámlát és villanyszámlát, valamint víz- és csatornaszámlát is kifizetnie. Ha mindez nem lenne elég, a pénz nem ér majd annyit, mint tavaly - ez egyszerű logika, azt gondolom.
Nézzük konkrétan! A villanyáram jövő évi tervezett áremelése 19 százalékos. A gázáremelés 12 százalékos. Igaz, már október 15-én volt egy kisebb, 16,4 százalékos emelés - hogy idézőjelbe tegyem ezt -, amelyhez még kapcsolódik a víz- és csatornadíj esetében legalább a háromszorosa, amely az infláció mértéke.
(12.40)
Nos, sajnos nem lesz több pénz, ezt nyugodtan megállapíthatjuk, tisztelt Ház. Sőt, tulajdonképpen a kormány nem adott garanciát a 6 százalékos béremelésre sem, amelyet ugyan bejelentett a kormány, de az önkormányzatok helyett tette ezt, hiszen nekik kell majd erről gondoskodniuk, hiszen semmiféle garancia nincs, erről bár többen szóltak előttem.
Felmerülhet a kérdés - jogosan - a tanárok és az oktatásban dolgozók fejében is: miből fizetik ki a béremelést számukra január 1-jétől az iskolák? Elbocsáthatnak annyi dolgozót, hogy az iskola ki tudja gazdálkodni a béremelést. Igen ám, de még így is csak szinten tartotta a béreket az előző évekhez képest, ha azt a 6 százalékos ajánlott béremelést figyelembe veszi, amit a kormány ugyan jó szándékkal ajánl, de valójában sem garanciát, sem valódi pénzt nem ad.
De ha hozzátesszük azt, hogy mind a nemzetközi, mind a hazai szakértők, így a Nemzeti Bank előrejelzése ennél magasabb - a költségvetés 5,4 százalékos tervéhez képest magasabb - inflációt jelez, számol, hiszen épp az adóemelések, amelyekről most tárgyalunk, önmagukban is jelentős inflációs hatásúak - csak az áfát tekintve 1,5 százalékponttal emelkednek emiatt az árak és így az infláció -; valamint ha hozzávesszük azt, hogy az említett közszolgáltatók gáz- és villanyárai hatósági árasak, akkor azt lehet megállapítani, hogy a kormányzat adókon és áremeléseken keresztül hozza iskolánkat igen nehéz helyzetbe.
Ráadásul együtt kell élni azzal a tudattal is ebben az iskolában, hogy az iskolák dolgozói bérének értékmegőrzése érdekében ki kell rúgni - vagy legalábbis nem lehet tudni, hogy mit fognak dönteni a fejük felett - minden tizenhét kollégából egyet. Nem egy fényes alternatíva, valóban nyugodtan nevezhetjük kényszerkannibalizmusnak.
Nézzünk egy másik lehetőséget! Tegyük fel, hogy nem bocsát el egy dolgozót sem az iskola, de nem emel bért sem. Ekkor viszont reálértékben csökken a fizetés, ami azt jelenti, hogy a Bokros-csomag óta ez nem fordult elő. Azt gondolom, ez egy rossz ómen, tehát ezt a gondolatot hessentsük is el. Ha reálértékben nem is lehet emelni a dolgozók fizetését, legalább próbáljuk meg szinten tartani - hangzik el gyakran.
Tehát mégiscsak emelni kell a fizetést, amiből viszont az következik, hogy mégiscsak el kell bocsátani - ördögi praktika, ördögi kör. Azt gondolom, mindazok az önkormányzati képviselők és polgármesterek, akik ilyen választás elé kerülnek, két rossz közül választhatnak. Egyikük sem lesz büszke: sem itt, a parlamentben, hogy erről szavaztak és ezt támogatták, sem pedig azok, akiknek ezt végre kell hajtani.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Akkor mi a megoldás? Mit tehet az iskola? Leállítják a felújításokat? Tovább csökkentik a karbantartás költségeit? Sorba állítják a ki nem fizetett számlákat, és a decemberi megszokott 13. havi bért 2004-ben nem fizetik ki? Láthatóan ez mind meg fog valósulni, mind be fog következni. Ehhez még valószínűleg hozzá lehet venni, hogy az oktatást szemléltető eszközök felújítását, beszerzését, amit az oktatás szakmai törvénye is előír, nem fogják tudni megvalósítani.
Mit tehet ezután az intézmény vezetője, a képzeletbeli iskolaigazgatónk? Legvégső elkeseredésében a fenntartó önkormányzathoz fordul segítségért. De mit tehet az önkormányzat? Sajnos, az önkormányzat sincs jobb helyzetben, ugyanis nagy nehézséget jelentenek számára a még 2004-ben is érvényes béremelések, amelyek mögé előszeretettel kikényszerített megemelt helyi adókat szoktak hozzárendelni itt, a parlamentben, a pénzügyminiszter úr javaslatára. Például a gépjárműadó drasztikus emelésére kerül sor, nem kevés helyen akár 50 százalékkal is.
Mint ismeretes, az 50 százalékkal megemelt közalkalmazotti bérekhez a kormány normatív módon 2004-ben sem ad egy vasat sem hozzá. Ezért az önkormányzat mérlegelni kényszerül majd 2004-ben, hogy leépít, elbocsát, vagy egyéb beruházások felhasználása mellett dönt, mondjuk, az uniós támogatások igénybevétele érdekében. Ha kifizeti a béreket, akkor a beruházásokra nem marad saját erő, nem tud így beruházni. Ha nem fizeti ki, akkor létszámot kell csökkenteni az oktatás területén. Ugye, nem könnyű dilemma? Nem irigylem sem a falusi, sem a városi képviselőket ezért a dilemmáért. Azt hiszem, nem irigyeljük közösen az intézményvezetőket sem, akik ebben a helyzetben találják majd magukat a 2004. év költségvetésének mérlegelésekor.
El tudják képzelni, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen feszültséget jelent ez a helyzet? Az MSZP-SZDSZ-kormány ezzel a költségvetéssel - nem véletlenül mondjuk - elbocsátásokra, leépítésekre kényszeríti az iskolákat, de az iskolafenntartó önkormányzatokat is országszerte és tömegesen. Végső soron minden iskolai megszorító intézkedés, az iskolák leépítése a Medgyessy-kormány rossz gazdaságpolitikájából ered. A problémát, a bajt viszont kihelyezi az iskolákhoz, az önkormányzatokhoz: oldjátok meg ti, ahogy gondoljátok, éljetek az önállósággal! Azt gondolom, ezzel a költségvetéssel a kormány egyértelműen megosztja a helyi közösségeket, árkot ás, egymás ellen fordít iskolát és önkormányzatot, tanárt és szülőt.
Az MSZP új szlogenje, propagandája a takarékosság. Ez a csodaszó, a csodafegyver. Ez a több pénz helyetti új fogalom értelmezése? Nézzük, mit jelent ez az Oktatási Minisztériumban, mert akkor azt gondolnánk, hogy mindenhol egységesen történik. Az Állami Számvevőszék néhány gondolatát szeretném idézni. A létszámleépítés csak látszólagos, mármint a minisztériumban. A személyi juttatások 2004. évre tervezett összege a 2003. évre jóváhagyottnál 7,4 százalékkal magasabb. Nincs elbocsátás, lesz béremelés; ez az egyforma teherviselés, a közös teherviselés mindenkinek.
Tisztelt Országgyűlés! Több pénzt az önkormányzatoknak! Így szólt az MSZP-s választási ígéret 2002-ben. 2004-ben ott tartunk, hogy bizony ennek az intézkedésnek, ami az úgynevezett száz napban történt, mindenki megfizeti az árát. Mi is ez az ár?
2002 szeptembere óta befagytak a közalkalmazottak, a pedagógusok bérei is. Pedig nagy szükség lenne egy pedagógus-életpályamodellre, jó lenne, ha működne. Jó lenne, ha minden évben reálértékben, a pénzromlásnál nagyobb mértékben garantáltan emelkednének a bérek, biztosítva a tisztességes megélhetést. Ez nincs így. Sajnos, 2004-ben nem lesz reálérték-emelés, helyette viszont a kormány előzetes szándéka szerint is 50 ezer közalkalmazott elbocsátására tesz javaslatot, és ez - számítások szerint - közel 10 ezer olyan közalkalmazottat kell hogy jelentsen, akik az oktatásban tanárként vagy az oktatás más területén az iskolában dolgoznak.
Sajnos, az infláció és a drasztikus áremelkedések miatt folyamatosan veszítenek az értékükből azok a 2002-ben megemelt bérek is, amelyekre oly büszkén ma is visszatértünk már többször. Sajnos úgy tűnik, hogy a kormány az adófizetők mellett már 2004-ben a közalkalmazottakkal is megfizetteti az MSZP választási ígéretét. Nem ezt ígérték. Kérem, mondják el önök is, a több pénz az MSZP-kormánynál azt jelenti: takarékosság - idézőjelben -, de az emberek számára egyszerűen csak megszorításokat, leépítést, reménytelenséget jelent. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
