DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 150 évvel ezelőtt, 1847. június 7-én fogadta el a liberális ellenzék országos konferenciája az Ellenzéki Nyilatkozatot. Az Ellenzéki Nyilatkozat az első szabadelvű, liberális program Magyarország történetében. Korszakos jelentőségű alkotásról van szó, méltó arra, hogy ne csak a szabaddemokraták, hanem az Országgyűlés egésze megemlékezzék erről a fontos eseményről.
Mint önök is tudják, a liberális ellenzék az 1840-es években kitartóan küzdött azokért a célokért, amelyeket rövid ideig az 1848-as forradalomban sikerült diadalra vinni, később pedig, 1867 után határozta meg a modern Magyarország fejlődését. Ez a liberális ellenzék volt az, amely zászlajára tűzte a törvény előtti egyenlőség gondolatát, a származás és a vallások közötti megkülönböztetés elutasítását, a közteherviselés eszméjét, mindazokat a fontos, modern eszméket, amelyek meghatározták az újkori Magyarország arculatát.
Kossuth már az 1840-es évek elején sürgette a liberális ellenzék összefogását, ez azonban akkor még nem volt lehetséges, hiszen sok egyenetlenség, sok viszály osztotta meg ennek a tábornak nagy és jelentős vezéregyéniségeit. Döntő lökést adott az Ellenzéki Nyilatkozat megalkotásához a konzervatívok, a konzervatív kormánypártiak 1846 novemberében történt programadása. Bár sokan úgy gondolták, hogy a szabadelvű ellenzéknek nincs igazán esélye és lehetősége az ország programjának meghatározására, mégis voltak bátrak - bátrak a legkiválóbbak közül -, akik vállalkoztak a csaknem lehetetlenre, s Kossuth tervezetét alapul véve Deák Ferenc öntötte végül is végső formába azt az Ellenzéki Nyilatkozatot, amely mindazokat a fontos eszméket, értékeket határozta meg, amelyeket mi magunk is sajátunknak vallunk.
Ez az Ellenzéki Nyilatkozat a liberális, a szabadelvű credo alapelemein alapul. Nem véletlen, hogy Deák Ferenc egy korábbi munkájában egyértelművé tette, hogy a modern Magyarország csak a tulajdon és a szabadság eszméjének megtartásán, tiszteletben tartásán alapulhat. Engedjék meg, hogy rövid idézetet olvassak föl: "A szorgalomnak két hatalmas rugója van: szabadság és tulajdon. Két hatalmas ösztön ád a polgárnak erőt s lelkesedést a hon védelmében, s e két ösztön: szabadság és tulajdon. Csak két erő köti biztosan a népet honhoz, törvényhez, s e két varázserő: szabadság és tulajdon."
Deák Ferencnek és társainak a szabad polgárok állama volt az eszménye; szabad polgárok állama, amely a parlament útján gyakorolja a hatalmat, s amely így juttatja kifejezésre a nép akaratát. 1848 végül is meghozta ezeknek az eszméknek a dicsőségét és győzelmét; akkor sikerült átültetni a gyakorlatba is azokat a fontos elveket, mint az alkotmányos és felelős kormányzás, a cenzúra eltörlése, a sajtószabadság teljes körű biztosítása, a törvény előtti teljes egyenlőség és a közteherviselés.
Sajnos 1848 elbukott, de új nap virradt a szabadság, a liberális gondolat híveire 1867-ben, akik akkor teljesíthették ki ezen eszmék diadalát. Tudjuk, hogy nemcsak Eötvös és Szemere, Klauzál és Deák, Kossuth és Széchenyi tartozott ebbe a táborba, de a magyar nemzeti pantheonnak olyan kiválóságai is, mint Vörösmarty és Kölcsey, Arany János és Jókai Mór vagy Vajda János; olyan emberek tehát, akikre ma - pártállásra való tekintet nélkül - mindannyian büszkék lehetünk.
Ezt fontos ma ismét hangsúlyozni, hiszen gyakran előfordul, hogy a "liberális" szó, a "szabadelvű" szó szitokszóvá vált a magyar parlamentben, hogy ilyen módon marasztalják el azokat, akik ezen eszméket képviselik.
S engedjék meg, hogy még egy gondolatot megemlítsek, amely fontos volt a liberálisok számára, elsősorban Deák Ferenc számára: az állam és az egyház szétválasztásának gondolatára gondolok, a vallások és a felekezetek közötti egyenlőség gondolatára. Ha megengedik, röviden idézném Deák Ferencet ismét: "Az én nézetem - a magam elvéről szólok - az, hogy a két rendszer közt jobbnak, ésszerűbbnek és célszerűbbnek tekintem az amerikait, amely rendszernek alapja az, hogy az állam ne vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügyeibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státus fönntartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszerre el nem érhetem, a célt mindig szem előtt tartom, és minden lépést, amely afelé vezet, pártolok. De nem pártolok semmi olyan lépést, amely attól eltávolít."
Ezek azok a fontos gondolatok, tisztelt Ház, amelyek jegyében szeretnék megemlékezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az Ellenzéki Nyilatkozat elfogadásának 150. évfordulójáról. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
