ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN
ASZÓDI ILONA KATALIN (független): Köszönöm a szót, alelnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Jó pár évvel ezelőtt gondolkodtam azon, hogy miért nem lehet az alkalmi munkát szabályozni, a szabályozott munkavégzés körébe bevonni, mert hiszen ez Magyarországon létezik. Ténykérdés, hogy nagyon sokan foglalkoztatnak alkalmi munkásokat és nagyon sok alkalmi munkás dolgozik is.
Ennek kapcsán eszembe jutott egyik egyetemista évfolyamtársam akkori története, aki Hollandiából érkezett haza, és mesélte, Hollandiában úgy építik a parkoknak az útjait, hogy miután teljesen készen van a park, megvárják, az emberek hol járják ki az utakat, és aztán azokon a helyeken készítik el a szilárd burkolatot.
Én is úgy gondolkodom, hogy ha egy országban valami működik, létezik, jelen van, akkor - főleg, hogyha ilyen tömegekben, mint az alkalmi foglalkoztatás - ezt semmiképpen nem lehet perifériára söpörni, és lesöpörni az asztalról úgy, mintha nem lenne. Tehát fontos lenne mindenképpen úgy kezelni, hogy létezik és ne kelljen senkinek sem attól félni, hogy ha ebbe a körbe belép, akkor valami problémája lehet ennek következményeként. Ez alatt azt értem, hogyha a munkaügyi központok netán ellenőriznek, ellenőrzik a munkavállalókat, munkaadókat, akkor gyakorlatilag egy illegális feketefoglalkoztatást találnak, és igen kemény pénzekre büntetik meg jelen pillanatban elsősorban a munkaadót. Tehát hogy maga a törvényjavaslat megjelent, az mindenképpen üdvözlendő, mert itt már sokan elmondták: lehetőséget teremt arra, hogy az alkalmi munkát a legális rendszerbe belevegyük, oda soroljuk be.
Amióta képviselő vagyok, én a magam részéről ezt folyamatosan szorgalmaztam; annak idején még, amikor Kósáné Kovács Magda volt a miniszter asszony, vele beszéltem egyszer. Akkor, azt hiszem, nemigen lépett a dolog előre; aztán amikor Kiss Péter lett a miniszter, akkor éreztem, hogy valóban fogadókész a Munkaügyi Minisztérium arra, hogy ezt a nagyon komoly és súlyos problémát végül is valahogyan kezelje és rendezze.
Én a mezőgazdaságból indultam ki nyilván, egy ilyen körzetnek a képviselője vagyok. A mezőgazdaságban ez nagyon nagy gond volt és gond ma is. Ma is a felszólalásomban nyilván egy ilyen szemüvegen át nézem a problémát, mármint a mezőgazdaságban való alkalmi foglalkoztatást. El kell mondjam azonban, hogy ha kifejezetten a mezőgazdaságra gondolok, akkor ennek a törvényjavaslatnak egy olyan hibája van, ami számomra nem is annyira a törvényjavaslatban fogalmazódik meg, hanem a mellékletben; viszont ez a hibája nagyon nagy. Én úgy látom, hogy egy 600 forintos napi teher a mezőgazdaságban ma elviselhetetlen.
Nem a 700 forintos alsó határt mondom, hanem hogyha ezt egy 1199 forintos napidíjra vetítjük, én ezt úgy értékelem, hogy amennyiben ez a melléklet így marad, akkor sajnos a mezőgazdaság problémáját ez továbbra sem fogja megoldani, úgy érzem, ezt az összeget senki nem fogja bírni kifizetni.
Tudom, hogy a mezőgazdaságban vannak jövedelmek, de a jövedelmezőség nem a tisztességes keretek között jelentős. Tehát ha mi azt akarjuk, hogy segítsük a tisztességes gazdálkodókat, akkor egy napi 600 forintos befizetést nem lehet elvárni.
Valószínű, hogy a borhamisítók ezt könnyedén ki tudják fizetni, de azok, akik például a termékeiket - akár a bort - tisztességes munkával termelik meg, azok ezt az összeget nem fogják tudni kifizetni; ennek következményeként minden bizonnyal megmarad az a feketealkalmazás, ami jelenleg is él.
(20.10)
Azt hiszem, hogy világosabb lesz a dolog, ha elmondom azt, amit itt kiszámítottam. Ha egész hónapra vetítjük ezt a 600 forintot, akkor ez minimális esetben is havi 12 ezer forint társadalombiztosítást jelent. Havi 12 ezret minimális esetben! És ha a felső határt nézzük, akkor pedig havi 36 ezer forintot. Havi 36 ezer forintot senki nem fog befizetni a mezőgazdaságban akkor, amikor a fogadóóráimra eljönnek olyan gazdálkodók, akik kétségbe esve panaszolják, hogy képtelenek kifizetni a havi ötezer-egynehányszáz forintos társadalombiztosítási járulékot. Ötezer-egynehányszázat! Tehát képtelenség 12 ezer forintot fizetni egy hónapban! Ha számításba veszem azt, hogy 15 naptári napra lehet alkalmazni egy alkalmi munkást, akkor is havonta minimálisan 9 ezer forintot kell kifizetnie a munkaadónak, mondjuk egy egyéni gazdálkodónak. Maximális esetben is 27 ezer forintot. Ezek olyan összegek, amelyek elképesztőek, és egyáltalán lehetetlennek tartom, hogy ez a mezőgazdaságban működni fog.
Borzasztóan sajnálom ezt a mellékletet azért, mert egyébként viszont maga a törvényjavaslat jó, és valóban ezt meg kellett lépni a kormánynak, de úgy gondolom, nem kellett volna ezzel a melléklettel agyonütni. Nem beszélve arról, hogy a 6. §-ban szó van arról, hogy a munkavállaló, illetve a munkáltató a munkavégzés helyén őrzi ezeket a könyveket, amibe a bélyegeket kell beleragasztani. A munkavégzés helye, ha történetesen a mezőgazdaságban gondolkodunk, hol van? Az ólban az állatok között, vagy kint a szőlőben, vagy a földeken, vagy esetleg a telephelyen? Mert ha a telephelyen van a könyv, akkor viszont nagyon egyszerű, csak ott kell őrizni néhány bélyeget, s ha jön az ellenőrzés, akkor a dolog megoldható, hogy mégse kapjanak rajta senkit. Erre van szükség? Miért lenne erre szükség, hogy továbbra is a svindlit, a csalást, az ilyen dolgokat erősítsük? Pontosan afelé kellene hatnia egy törvényjavaslatnak, hogy tényleg a tisztességes gazdaság felé terelje a gazdaságot, ebben az esetben az alkalmi munkát is.
Tehát ha ezen a mellékleten lehet változtatni, akkor a mezőgazdaságban a kitűzött célt fogja szolgálni a törvényjavaslat. Ha ezen a mellékleten nem lehet változtatni, meggyőződésem, hogy nem fogja szolgálni és további csalásra, svindlire, rafinériákra fogja kényszeríteni mind a munkáltatót, mind a munkavállalót. Nem beszélve arról, hogy akkor továbbra is megoldatlan lesz a munkanélkülieknek az a helyzete, hogy kevés bélyeget ragasztanak be a könyvükbe, ennélfogva nagyon nehezen fogják tudni megszerezni azt a szükséges napot, hogy a további segítséget megkapják az államtól. Az a 2-300 forint értékű bélyeg - amiről egyébként informálisan beszélgettünk egymással a folyosókon - első lépésben bőségesen elegendő és megfizethető lenne.
Azt gondolom, és már más törvénnyel kapcsolatosan is tapasztalatom volt, mintha mindig kettőt-hármat szeretnénk lépni előre. Nem kell kettő-hármat lépni, egyszerre csak egyet kell lépni, amennyit utánunk meg tud lépni maga a társadalom is, amennyi a társadalom igénye, illetve lehetséges, annyit kellene előre lépni. Lehetséges, hogy majd később nagyobb járulékokat is be lehetne szedni, azonban ez csak akkor legyen, amikor maga a jövedelmezőség, a mezőgazdaság jövedelmezősége is bírni fogja ezt. Akkor viszont meg kell lépni ezt a lépést. Ennek ma nincs itt az ideje, ez meggyőződésem.
Azt hiszem, hogy ezek a milliárdos bevételek vagy egymilliárd - nem tudom mennyire gondolt az államtitkár úr - el fognak maradni, amennyiben nem fog elmaradni ez a melléklet. De hogy komolyan fogalmazzak: amennyiben a melléklet nem fog némiképp változni. Nagyon remélem, hogy az alsó határt lejjebb lehet szállítani, éppen annak érdekében, hogy ne egymilliárdos bevétel legyen, hanem akár ennél lényegesen nagyobb, mert sokszor a sok kicsi többre megy. Nem beszélve arról, hogy a gazdaságban nyugodtabb lesz a légkör is - ez pedig megfizethetetlen, talán még többet ér, mint maga az egy-, két- vagy többmilliárdos bevétel.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
