DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE
DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A közügyek fontos színterén szent kötelességünk megemlékezni a legnagyobb magyarról. Felemelő érzés volt számomra, amikor 1995. és 1996. szeptember 21-én, Széchenyi születésnapján, a parlamenti delegáció nevében megemlékeztem Bécsben - a Herrengasse 5-ben, Széchenyi szülőházánál - Széchenyi Istvánról.
1860. március 30.: "Nem tudok élni és meghalni sem." Március 31.: "El vagyok veszve." Április 1.: "Nem tudom megmenteni magam" - írja a legnagyobb magyar a naplójában, és itt a napló megszakad.
Százharminchét évvel ezelőtt, 1860. április 7-én Döblingben elhunyt Széchenyi István. Életét, igen eredményes munkásságát már sokan méltatták. Életműve azonban olyan gazdag, hogy az utókor még mindig adósa felbecsülhetetlen eredményei feltárásának. Széchenyi kimagasló munkásságát a közjóért való fáradozásnak, komplex látásmódjának, körültekintő elemzőkészségének és erre épülő megalapozott döntéseinek köszönheti. "Mit ér minden politikai teória, okoskodás, praxis, melynek tendenciája nem a legnagyobb résznek jobbléte és szerencséje körül forog?" - írja a Világ című művében.
1857 novemberében Béla fiának írt intelmében hangsúlyozza: "A magyarnak az a legfontosabb kötelessége, hogy jómódú legyen, ugyanis a jómód a legnagyobb elnyomás idején is bizonyos fokú függetlenséget biztosít. Ehhez pénzre van szükség, de ez nem elegendő. A pénz szükséges rossz." S hogy "a rendetlen gazda nemcsak függetlenségét képtelen megőrizni, hanem a végén szolgaságba süllyed. A jó gazdának megfontoltnak, előrelátónak kell lennie. Hasztalan szórjuk el a legjobb vetőmagot, ha előbb nem szántottunk. Mindent ki kell előbb tervelni, elő kell készíteni és megalapozni. A tervezés során azonban mindig számolni kell a változásokkal is. A politikában, az orvostudományban, a gazdaságban változatlansággal kérkedni merő ostobaság" - írja a legnagyobb magyar.
Széchenyi sikereinek egyik titka a megfontoltság, az erre épülő előrelátás volt: "Mélyen átgondoltam minden körülményt, minden lehetséges akadályt mérlegeltem, nem feledkeztem meg semmiről, amire a siker érdekében szükség volt."
Széchenyi a nemzet gazdája volt, mindig a közjóért fáradozott. 1828-ban jószágkormányzójának, Lunkányinak írja: "Törekedjünk inkább a közjóra, mint csak a saját hasznunk elérésére." Ennek alapján osztotta fel Nagycenk határát a jobbágyok és az uradalom között, így a jobbágyok kapták meg a határ nagyobb és termékenyebb részét.
(19.10)
Széchenyi ezen levelében megfogalmazza, hogy ezáltal az uradalom jövedelme csökken, de "adjunk példát, hogy az országba ne csak ki-ki megélhessen, hanem gyarapodhasson is". Hangsúlyozza, hogy "szembetűnően akarom a jobbágyság hasznát eszközölni".
A jobbágyok jólétét célzó intézkedése volt az is, hogy az 1830-as években létrehozta a nagycenki fürdőt. Egy év alatt 1705 ezüst forintot fordítottak a fürdő létesítésére, amiből 90 százalékot a fürdőház megépítésére és a jobbágyok szobáinak lepadlózására költöttek. Így a jobbágyok megfelelő körülmények között fogadták a vendégeket, akik a harmincas években már huszonhárom szobát béreltek. A bérbeadók jövedelmét az is növelte, hogy a fürdőzők ellátásáról is gondoskodtak. A jószágkormányzó szerint a fürdő, Magyarország első fizetővendég-szolgálata, havi ezer forint jövedelemmel gyarapította a parasztok vagyonát.
Széchenyi István gondolkodását a komplex látásmód jellemezte. Mindig felismerte, hogy az egyes gazdasági események láncszemként hogyan kapcsolódnak a többihez. Így a lótenyésztés meghonosítását nemcsak azért szorgalmazta, mert szerette a lovakat, hanem azért is, hogy a növénytermesztést jövedelmezőbbé tegye. A gabonatermesztés fejlesztése mellett gondoskodott a feldolgozásról is. Így az 1830-as években hengermalmot létesített, amely elsősorban a jobbágyok számára őrölt búzát. Felismerte, hogy a fejlett mezőgazdaság csak jól képzett iparosokkal valósítható meg, ezért szorgalmazta, hogy Nagycenkre minél több iparos érkezzen, bérlakást biztosított számukra és emellett földhöz is juttatta őket. A kiváló iparosok közül is kiemelkedett Bokor Nándor kovácsmester, aki a többi között létrehozta a nagyhírű cenki ekét és a tizenhárom soros vetőgépet.
Az 1820-as években Széchenyi Nagycenken meghonosította a selyemtermelést, ennek érdekében Olaszországból nemesített szederfákat importált. Amikor a termelés mérete megfelelő volt, akkor felépítette a selyemfonodát, és a termelékenység növelése érdekében gőzgéppel üzemeltette azt. A fonoda az 1870-es évekig működött.
Mindezt csak azért mondtam el, hogy lehessen látni, tapasztalni, hogy Széchenyi mennyire komplexen közelítette meg a gazdasági folyamatokat, és ez a mára is nagyon figyelmeztető dolog.
Sokáig lehetne még sorolni Széchenyi tetteit annak bizonyítására, hogy mindig a komplex látásmód jellemezte a legnagyobb magyart, de ehelyett célszerűbb naplójának egyik gondolatát idézni. 1821. április 21-én így ír naplójában… - de mielőtt ezt idézem, hadd mondjam, hogy 1825-ig a naplója irodalmi értékű mű is. 1825 után azért már nem lehet olyan jó feljegyzéseket találni, de 1825-ig igen értékes irodalmi összefüggések is találhatók naplójában. Idézem tehát az 1821. április 21-én naplójában megírt gondolatokat: "Juhászatomat a legnagyobb szintre kell emelni csakúgy, mint egész gazdálkodásomat, hogy a földből mindent kicsikarjunk, ami lehetséges. Ily módon majd gazdagabb vagyok, és alárendeltjeimmel többet törődhetem, és általában több jót tehetek." Ez a szent dolog! Nem mindig magát nézte, és elsősorban nem magát nézte, hanem mindig "alárendeltjeit". Ez a kötelessége minden földbirtokosnak! Megint idézem: "Ki áll közelebb a tökéletességhez? A szerzetes barát, a remete? Vagy az az ember, aki azért dolgozik, hajtja magát és fáradozik, hogy tanáccsal és tettel százakat támogasson? Ez fontos kérdés." Igen, ez a legfontosabb kérdés.
Mindezek alapján érthető, hogy a jobbágyok miért vitték vállukon Széchenyi István koporsóját a soproni vasútállomástól a tizennégy kilométerre fekvő Nagycenkre. Azért, mert Széchenyi István nem fényleni, hanem használni akart másoknak tartalmas életével.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
