Babits Mihály: Ekloga
bikkfa alatt,
nádsípodból eresztve szeszélyes
vers-fonalat
kötni, ezerszinű pántlika-módra,
vagy a futár
szél sarkára, vagy égi pilóta
gépe után
hogy maradozva röpüljön a géppel
messzi gigász
város iránt, lobogó diszként, mely
visszacikáz,
mint utasok bús vágya honukbeli
dombok drága
keble felé, ha röpülnek a bábeli
kőskatulyákba
kényszer-hajtva, de lelkük szépen
visszasuhan
ellenmondó röpte szelében: –
én okosan
lelkem küldöm el inkább és magam
lelkem a messzi kövek vadonán vadan
elcsavarog,
táncol a táncokkal, lesi kártya
sors-ütemét,
naptalan utca redőibe mártja
macska-szemét, –
míg magam elnyujtózva nyugodtan
itt heverek,
homlokom árnyalják látatlan
bikk-levelek
s hó-szin nyájra vigyázva sugáros
napban uszom,
ugy dalolok, fura dalt furulyádhoz,
Titiruszom!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir