Turcsányi Elek: Ó, múlnak az évek…
És múlnak a nagyszerű álmok;
És zúg a nagy élet, a víg, a vad élet
És nem lehet benne megállnod,
Megállni szeretnél, a partra kimenni,
A fűbe heverni sötétig,
De bús falevél vagy, a víz közepén vagy
S nem jutsz el a part közeléig.
A parkot a part puha földjén;
Hogy siklik a város, a szép, a bazáros
S szemed megakad szive hölgyén.
Jaj, minden elillan… az esteli villany:
A hold sugarát ideönti…
Itt ring kicsi sajka s a csolnakos ajka
Szivét eme dalba kiönti:
Halványibolyája kicsordúl;
Még vízen a kékség, de fürge sötétség
Fordúl ki a messzi fasorbul;
És minden elalszik, a szíved is alszik
Ó éjszaka, isteni tenger…
Lelkem liliomszál, most halk fuvalom száll
És csöndesen meghal az ember…
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir