Ady Endre: Mag hó alatt

Gyötrött és tépett magamat
Régi hiteiben fürösztve
Vérből, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem mint életes holtat.

Kell még Tegnapról hiv tanu
S kell talán az én hadi-sarcom,
Hogy drága mementóként
Fölemeljem arcom
Egy uj emberü uj világra.

Vád nélkül széttekintgetek
Majd vertségek és diadalmak
Földjén, hogy a khaoszból
Harsos igét halljak
Vagy harsos igét én halassak.

Hős emberségem, várakozz,
Szép álmokat aludj, lefénylett
Jós és jó magyarságom,
Hivni fog az Élet
S föltámadások örök Rendje.

Most tél van s szegény mag-magam
Megnémítva és lehavazva
Rendeltetés hitével
Őrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!