A Jánoky család a Hunt Paznan nemből (genus) ered, és pedig azon ágazatból, melynek leszármazása a Csery család tárgyalásánál már e munka II. köt. 151. lapján közöltetett.
Ugyanis Demeter veszprémi püspök, Tamás mesternek fia, Dersnek unokája szügyi laco Andrásnak Miklós nevü fiától nemzett unokája János ellen a nyolczados törvényszék előtt pert folytatott azért, hogy ez utóbb emlitett János akkor midőn Demeter püspök, és testvérének Istvánnak fiai Miklós és Tamás Jánok helységbe beiktattak, ellentmondott; a törvény Jánok helységet 1398-ban csakugyan Demeternek és testvératyafiainak itélé oda.
1430-ban azonban a nyolczados törvényszék itélete folytán emlitett Egyednek fia János, és a másik ágon Istvánnak fia Tamás hontmegyei Thur, Cseri, Vajda, Bithus, és Jánok helységeken, és a harmathi részbirtokon osztozván, ugylátszik Jánok egészen, vagy részben Egyed fiának Lászlónak jutott, mert ez 1456-ban Jánoky László-nak nevezé magát, és igy – ugy látszik – ő volt őse a Jánoky családnak.
Hogy ez eléadás érthetőbbé legyen, szükséges itt e leszármazást közölnünk:
«» Hunt de genere Huntpaznan; Péter 1266.; stb.; Desiderius 1266. vagy Ders 1279.; Demeter 1279–80.; Gergely. 1280.; Tamás; István 1366.; Demeter veszprémi püsp.; László prépost 1347.; Miklós 1349.; Péter 1349.; Tamás osztozó 1430.; Ders; Bertalan de Vajda; István; Tamás.; Egyed de Vajda et de Jánok; Mihály; Gergely; Gergely literatus.; László 1442.; Tamás 1442.; János.; Mihály.; László de Jánok. 1456.
Egyednek fia László örökös beiratképen kapta Palóczi László országbirótól 1456-ban nógrádmegyei Sz.-Lőrincz helységet (most pusztát) V. László kir. megegyezésével.
De ezután a Jánoky-akról nincsenek adataink egész a XVI. század végeig, a midőn élt Jánoky István, kitől a család leszármazása egészen kihalásaig következőleg jöve le:
István 1569. 1592.; I. Zsigmond 1572. 1592. 1610.; I. Gáspár 1598. (Sóory Sára); István 1610.; Dora (Szirmay Mih.); Zsuzsa (Géczy Mih.); Kata (Hegyi Antal); III. Gáspár 1612.; Péter 1690. (Ablonczy Fruzsina); III. Gáspár. 1610. 1630. (Jákóffy Kata); Folyt. a köv. lap.; Mihály 1610.
«» III. Gáspár, ki az előbbi lapon. 1610. 1630. (Jákóffy Kata); IV. Gáspár 1692. † (Szentiványi Julianna); Bora (Palagyi István); Farkas. Hont v. alisp. 1693. (Mariássy Klára); II. Zsigmond Hont v. alisp. Rákóczy senatora. † 1721. (Bartakovich Kata); Anna-Mária (Görgey János); Anna-Mária †; László. † 1740. táján. (Okolicsányi Anna-M.); Julianna (Mocsáry László); Zsuzsa. (1. Szentmiklóssy 2. b. Eötves N.); Anna (b. Hellenbach Károly); Róza (Szentiványi Mikl.); Klára (1. Jób András, 2. Szentiványi Márton); Kata (Sréter György); Sára (Battik Fer.); Magdolna (Draveczky Gáspár)
A családnak viszontagságairól keveset tudunk. A táblázat élén álló Istvánnak javait a szepesi kamara foglalta el, miért 1569-ben az országgyülés az 58-ik törvényczikkelyben rendelé, hogy a kamara a javakat adja vissza.
I. Zsigmond fia I. István és I. Gáspár egymást megsebesitvén, ennélfogva III. Gáspár és Péternek fia Mihály a család ősi birtokaira mintegy bélyeg (nota) czimen neveikre adományoztaták, és abba be is iktattattak, azonban az iktatáskor ellenmondás tétetvén, az ellentmondók ellen per folyt, mit nevezettek megnyertek, mint azt a szepesi káptalanhoz intézett 1610-ben kelt mandatum praeceptorio-adjudicatorium tanusitja. Ezen itélet-parancs szerint nevezett Mihály és III. Gáspár kis-hontmegyei Szuha máskép Nagy-Szuha, Fazekas Zalusán, és Vallon, gömörmegyei Harmacz, abaujmegyei Jánok, Vajda és Bythös, és hevesmegyei Bag helységbe, melyeket I. István birt már, és részint I. Gáspár szerzett, – voltak ujolag beiktatandók .
Ebből látjuk, hogy a Jánoky család a már följebb is elészámlált jószágok egy részét 1430-ki osztályakor is birta, és azon 1430-ban élt Jánoky Lászlótól származásuk is kétségtelenebb lesz.
De egyszersmind innen tudjuk meg, hogy a család nevét adó Jánok helységet is Abauj megyében kell keresnünk.
III. Gáspár Jákóffy leányt birván nőül, ezután a család Rahón is birtokhoz jutott, és innen némely tagjai a rahói előnevet is használták. Fia IV. Gáspár a rahói templomot, melyet még Jákóffy Ferencz épittetett, be boltoztatá 1667-ben, és a várkastélyban a falusi iskolától elkülönzött iskolát állitott. Meghalt 1692-ki april. 24-én kora 83. évében a rahói kastélyban. Gyász-zászlóján, mely e század elején még a rahói egyházban volt, s tán van maig is, – e szavak állottak: „Spectabilis ac Generosus Dominus Casparus Jánoky de eadem et Nagy-Szuha, castelli Raho haereditarius dominus, Comitatuum Honth, Neograd, Gömör, Zólyom, aliorumque Assessor primarius, aetatis suae anno 83. obiit in Castello Rahó 24. April. A. D. 1692.“ – Nejétől Szentiványi Juliannától gyermekei:
Farkas, ki 1681-ben Tököly részéről dézsmálja a tarczali hegyeket, és maga részére is zsarol aszuborokat. 1693-ban Hont vármegye alispánja volt. Nejétől Mariássy Klárától egy leánya maradt, kiben ága kihalt.
II. Zsigmond 1698-ban Hont vármegye alispánja. 1704-ben s utóbb is mint Rákóczy hive a szövetkezett rendek senatora volt. Meghalt 1721-ben. Nejétől Bartakovich Katalintól egy fia László maradt, ki mint a leszármazási táblázat mutatja, bár Okolicsányi Anna-Máriától nyolcz leánygyermeket nemze, mind férjhez menteket, – fiágon mint utolsó, a Jánoky családot 1740 táján sirba vitte.
A család czimere – mint Jánoky Zsigmond pecsétéről látom – következő: a paizs alyján nyugvó aranykoronából könyökkel kifelé fordulva, két férfikar nyúlik fel, mindkettő egyegy rózsaágat tartva, melylyen három-három rózsa virit.