Nagy
Nagy
Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője minden délután az Abbáziában üldögélt.
Egy alkalommal, miután megkóstolta a feketéjét, intett a pincérnek.
- Hívja ide a tulajdonost.
Pillanatok alatt megjelent zavartan, kissé rémülten, kipirulva a kávéház tulajdonosa, akit Nagy Endre már évtizedek óta ismert.
- Ön a tulajdonosa a kávéháznak?
- Természetesen, hiszen a művész úr tudja.
- Persze hogy tudom, csak azt akartam, hogy bevallja.
- Bevallom.
- Hát én meg bevallom, uram, hogy a feketekávéjuk pocsék. Azt javasolnám, hogy legközelebb hozasson feketét a Japánból, hiszen itt van mindjárt a szomszédban.
A tulajdonos erre a borzalmas sértésre elsápadt.
- Hát - fuldokolta -, ha a Japán feketéje olyan jó, akkor szeretném megkérdezni a művész úrtól, miért nem megy feketézni a Japánba?
Nagy Endre legyintett.
- Nem vagyok úgy öltözve.
*
Nagy Endre, a jeles író és szellemes konferanszié mondotta a legjobb példát arra, miért nem lehet (vagy alig lehet) a viccet idegen nyelvre lefordítani, mert minden nemzetnek megvan a maga egyéni humora.
- Itt van például a klasszikus francia vicc. A kis párizsi Maurie-t, szóval Mórickát megkérdi a tanító, hogy egy liter tejben hány deci van. Móricka így felel: "Hat deci tej és négy deci víz." Franciaországban ez egy jó vicc, nálunk pedig egy jó tej.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
