A NÉVTELENSÉG
A NÉVTELENSÉG
vagyis:
Az úr pokolban is úr
Ma a »Szegedi Hiradóban« N. S. úr (ki, dicséretére legyen mondva, ma véletlenül tárgyilagos akart lenni) igen tévesen beszél a névtelenségről. Ő abból a korból példálózik még, amikor a magyar újságlapokban csak tisztességes dolgok jelentek meg, tisztességes hangon.
Akkor igenis az volt a fődolog, mi van mondva és nem az, ki mondja.
Fájdalom, ezek az idők messze vannak! Más világ ez itt, más divattal! Megváltozott a modor, a hang. Pellengérre vitetik a becsület, a hazafiság, az érdem, s léha suhancok hajigálják a névtelenség spanyolfala mögül a munkásságban megőszült fejeket.
Nézzen ön körül kérem a sajtóban, és látni fogja, miféle fajta emberek garázdálkodnak a »hatodik nagyhatalom« nevében. Önnek, kit talán becsületes, hazafias szándék vitt erre a háládatlan munkára, amelynek velem együtt rabja, s ki velem együtt (legalább koromhoz képest) nagy idő óta tapossa, e sok keserűséget és semmi örömet nem hozó utat, talán csak abból az indokból, hogy a mi urunk, a közvélemény, azt mondja majd halálunk után: Híven szolgáltak.
S ez nagyon nagy szolgálat, Nagy Sándor uram. Mert ezalatt az idő alatt együtt vagyunk a butákkal, a léhákkal, a zsebmetszőkkel, a csalókkal, az árulókkal és haszonlesőkkel, akik csak azért jöttek a közvélemény szolgálatába, hogy meglopják, hogy megcsalják, hogy kompromittálják, hogy a becsületes szolgákat befeketítsék. És ezen idő alatt egyenlő ruhát kell hordanunk a huszonnégy betűvel és a fekete nyomdafestékkel valamennyinknek.
Hát nem találja ön igazságosnak, hogy ide rang kell, az igazak – és a nem igazak között?
S ha rang kell, miután a ruha egyforma, szükségképp a névben kell lennie ennek a rangnak.
De úgy is van az. Hiába hivatkozik bárki is zsurnalisztikai szokásokra, amint új meg új átalakulásba lép a sajtó, e szokásoknak is változniok kell.
De erre mutat maga a publikum is, mely önkénytelen mindenütt a neveket keresi.
S még inkább áll ez személyes támadásoknál.
Csak egy példát mondok. Tegyük föl, hogy önt megtámadja egy névtelen cikk, ön polémiába ereszkedik. Az ügy elmérgesül.
Megpiszkolják, meghurcolják egymást a lapok hasábjain. Ön akkor elégtételt akar, mert neve, múltja és természete kívánja, s az illető szerkesztőség eleibe állítja akkor Paskelesz Dávid elcsapott diákot.
Ez az ok: amiért én azonnal a nevet kérem. Nekem a név kell és attól mérem oszt ki a sértés hosszát. A Paskelesz Dávidokkal és Pityi Pistákkal nem polémizálok. Azok engem nem sérthetnek meg mint írót. De még úgy sem, mint újságírót és embert.
S meg vagyok győződve, azok önt sem sérthetik meg.
Jelen cikkemnek azonban nem célja e további polémia sületlen dologban, mely a színházi kritikusa fölött keletkezett.
Hadd írjon ő szegény nyugodtan a színielőadásokról ezután is.
A névtelenségről sem szóltam volna, mert igen közönyös dolog az, hogy ön más véleményen legyen ebben a dologban, mint én.
Azonban az alkalom kapóra jött. A »Függetlenség« egy névtelen levelet közöl ma Szegedről, illetőleg egy »Furkó« névvel aláírtat, melynek címe: »Az úr pokolban is úr«, s mely némi megjegyzésekre indít engem, s oly argumentumnak szolgál a névtelenség ellen, hogy közelfekvő dolog volt a Hiradó mai e tárgyú polemikus cikkével szemben mostani soraimnak mellesleg még azon színezetet is adni, mintha azok válasz volnának »A kritikusok harcához« című cikk azon egy megjegyzésére, mely a névtelenséget védi.
Nagy adag szemtelenség kell ahhoz, amit a burján módra fölszaporodott vidéki levelezők csinálnak egyebek közt ezzel a juor-fix üggyel.
Nemrég a »Pesti Naplóban« jelent meg egy névtelen közlemény, majd a »Bolond Istókban«, most pedig a fönt jelzett Furkó úr éleszti föl ismét az ügyet, arról értesítve a Függetlenséget, hogy ezek a jour-fixező urak úgy játszották ki a törvényt, hogy átvitték a táncot a jégre, s ennek az élén is a törvényszéki elnök áll, s a jour-fixező urak.
Szegény törvényszéki elnök, neki ugyan megesett. Néhány otromba firkoncnak eszébe jutott, hogy magoknak heccet csináljanak, s úgy mutatják be az ország előtt, mint valami dühös táncost és heccmestert, pedig ugyancsak hosszú ideje lehet már az, hogy a tánctól elbúcsúzott.
Én magam részéről még soha életemben nem táncoltam egyetlen schrittet sem. Hanem hát én elviselem szívesen ezt a vádat. De miért irányul minden ily fajta névtelen levél éppen az elnök személye ellen, ki nem tett egyéb rosszat, mint hogy a társadalmi élet fölélénkítésére odakölcsönözte a nevét addig, míg ez a fölélénkítése a társadalomnak nem lett kifogásolva az illetékes közegek által.
Azóta visszavonult velünk együtt. S a Korolya-Egylet táncához és muzsikájához, mely ellen Furkó úr tör, annyira semmi közünk, hogy még egyleti tagok sem vagyunk. Legfeljebb néha-néha sétálunk ki a jégre, mint akár a kapitányság bármely tagja, akár a főispán vagy a királyi biztos a fiatalság mulatozásait megnézni.
A jour-fix-ügyet beszüntették, akik a jour-fixeket akarták, a azok most mindenáron fölélesztik, akik a jour-fixeket nem akarják.
Ha, mint mondják, a jour-fix ügy kompromittálja a várost, miért akarják éppen a jour-fix ellenesek kompromittálni a várost a jour-fixszel?
Miért? Azért, mert e nyomorult vakondokok kukkanni se mernének, ha nevükkel kellene hazugságaikat megpecsételni, s nem a város jóhírnevét akarták azzal megkímélni, hogy a jour-fix ellen bujtogattak, hanem a város kompromittálása árán folyton tapéton tartják a hazai sajtóban ez ügyet, mikor már nem is létezik, azért, hogy ennek következtében bizonyos személyekre odiumot árasszanak.
Ösmerjük ennek a szélnek a zúgását. Nagyon közel feküsznek az intenciók.
De hát ezúttal semmi közünk az irka-firkához. A jour-fixekbeni eljárásunkkal meg vagyunk elégedve, s nem kívánunk ahhoz semmi hozzáadni valót: a Korcsolya-Egylet pedig majd megfelel magáért, ha számon kérik, miért tombol és ujjong a romok között.
Csak azért említettem föl e névtelen levelet, mely hamisan, s a város jó hírnevére kedvezőtlenül mutatja be az itteni viszonyokat, hogy figyelmeztessem Nagy Sándor urat ezzel is, miszerint a »névtelenség« melletti mai elmélete egészen helytelen, mert a névtelenség, kivált a nem tárgyilagos dolgokkal szemben, sokszor nemcsak hogy nem nobilis, de kártékony is.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
