XXIII.
MÁRIÁNAK TUDOMÁNYOS, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS ZENEI FOGLALKOZÁSA. SPORTKEDVELÉSE.
AZ ÁLLAMÜGYEK sokasága mellett talált Mária időt tehetségeinek, ízlésének és hajlamainak egyéb téren is eleget tenni. Residentiái: Brüssel és Mecheln az elegáns székvárosok bélyegével ékeskedtek. Nem voltak ugyan színhelyei az oly lármás és pazar ünnepélyeknek, mint milyenek a franczia király és a császár udvaraiban szokásosak voltak, de mégis magukban egyesítették a kormányzati, tudományos és művészeti előkelőséget, a társaság színét-javát, nagy neveket, fényes talentumokat, híres szépségeket. Mária lakótermei a szépművészetek, a tudomány, az irodalom és a ritkaságok tárai voltak. Összes használati tárgyai művészi kivitelűek voltak. Ezekből való lehet az az ezüst tintatartó is, mely az árvízkárosultak javára Budapesten, a Károlyi-palotában 1876-ban kiállított emléktárgyak közt volt látható. Az a Mecheln, melyben Mária resideált, a mai Mechelntől óriásilag különbözött. Ma Mecheln, Belgium prímási székhelye a maga nagy csendességével és vidéki elzárkózottságával, valamint lakosságával nagyon megfogyatkozott anyagi viszonyainál fogva is éles ellentétben áll régi elevenségével, sürgő forgalmával és polgári gazdagságával. Ma szinte hallja az ember az utczái kövezetének hasadékaiból kisarjadzó fű és bozót növését. Fényes multjára csak kevés épülete emlékeztet. Templomai, kivált a nagyszerű gótstilű, hatalmas tornyú és ékes szentélyzárású székesegyháza és tágas piaczán a régi kormányzósági épület, mely ez idő szerint restaurálás alatt van s pompásnak igérkezik. Míg a város templomai a régi idők pénzbeli tehetősségét és lángoló hitbeli buzgóságát juttatják eszünkbe, addig a Tribunál néven szereplő piaczi nagy épületet közvetlenül Mária emékezetét éleszti fel szemlélőjében. Az épületet a királyné fivére, Károly császárt emeltette s azt a mai restaurálás azzal a szerencsés eszmével fejezi ki, hogy a kapuzat fölött a hatalmas monarchia kőből faragott szobrát helyeztette el. A hatalmas, négy frontot tevő palotának még nem restaurált része építészetileg igen festői tömeg. A rajta levő Múzeum felirat mondja, hogy benne ez idő szerint a városi régiségek és művészeti tárgyai, képei, pecsétjei, érmei elhelyezvék. E gyűjtemények azon termekben vannak, melyeket egykor Margit főherczegasszony és Mária királyné is laktak. Régen itt voltak elhelyezve Mária könyvtára és értékes művészeti és ritkasági gyűjteményei is. Könyvtára, ha nem is volt túlnagy, mégis nagy értéket képviselt volt. Ő a könyvtárt későbben, mikor bátyjától, a császártól a turnhouti uradalmat adományba kapta, turnhouti várkastélyába szállíttatta át. E könyvtárban részint eredeti nyelvű, részint franczia és olasz fordítású művekkel, theologia, valláserkölcs, történet, nemzékrend, bölcsészet, költészet, klasszikai és szépirodalom volt képviselve. De nagyon feltűnő egy olyan irománynak a hiánya, melynek a XVI. században nagy kereslete lehetett: a geografiai könyvek hiánya. A XVI. század első felében a hitvitázó theologiai irodalmon kívül talán épp a geografiai irodalom kelthetett legszélesebb körökben érdeklődést. Katholikus Ferdinánd kora s általában e század első fele a felfedezések kora volt. Columbus Kristóf szerencsével megkezdett művét elszánt s bátor, semmitől vissza nem rettenő hősök 50 év alatt oly sikerre vitték, hogy az Újvilágnak nemcsak partvidékei, de belső területei is az európaiak tulajdonába jutottak. Cabot, Cabral, Pinzon és Diaz, Cortez, Magelhaens, Verazzani, Pizarro, Cartier, Orellana, Soto és Hutler felfedező útjai árán az új világrész egész kiterjedése az északi és északnyugati partterületei kivételével nagyjában ismertté lett. Vele új világnézetek és világperspektivák nyíltak az emberi elmének, melyekről a mechelni, illetve turnhouti könyvtár könyvkincsei még mit sem árulnak el.
166. MECHELN FŐTERE.
Mária könyvtára még nem sugározta olvasója elméjébe az újkor hajnalpírját. Az óvilág eszmekörét és ismeretösszességét közvetítette csupán annak, ki tartalmából merített. De nagy igazságtalanság volna ebből csökönyösségre következtetni annak a számlájára, ki a nevezett könyvtárt összegyűjtötte. Miért s mi jogon követelnők azt, hogy a legelőhaladottabb eszmék szolgálatában állott legyen az, ki csaknem kizárólag a politikai szolgálatában állott. Mint ilyen még mindig magasan emelkedik a hétköznapiság s a közepes színvonal fölé. Hogy Mária s udvara a tengerentúli nagy világfelfedező eseményeket igenis figyelemmel kísérte, annak klasszikus bizonyságául a királyné titkárának, Oláhnak tanuságát hozhatjuk fel. 1535 január 10-ikén Brüsszelből Gerendi Miklós erdélyi püspökhöz írott levelében említi azokat a tömérdek kincseket, aranyhegyeket, tyúktojásnagyágú gyöngyöket, melyek az Újvilág keleti szigetein találtattak.
167. A RÉGI SAVOIE-HÁZ, MOST IGAZSÁGÜGYI PALOTA MECHELNBEN.
168. A MECHELNI RÉGI TANÁCSHÁZ.
169. II. VAGY KATH. FERDINÁND ÉS CASTILIAI IZABELLA ARANYPÉNZE.
Mária könyvtára legfőképpen mutatja az ő lelki igényeinek sokféleségét s híven bizonyítja, hogy nemcsak a könnyű, szórakoztató szépirodalomban, hanem a komolyabb s szárazabb oktató művekben s a klasszikusok remekeiben is élvezetet talált. A könyvtárában képviselt irodalmi szakokból a már említett theologiain kívül a következő művek voltak:
A történelmi szakba vágó művekből főleg a régi korra, az emberiség, a zsidó, az assyriai, a görög, a maczedon, a római és a puni s az újabb korszakokra vonatkozik. A romantikus színezéssel, művészi virtuozitással s életfriss nyelven író Foissart könyve, a még a XVII. században is nagy vonzóerővel bíró Merlin életére vonatkozó könyv is megvoltak Mária könyvtárában, valamint avensei János könyve. A történelem egyik nevezetes mellékága: a genealógia képviselve volt a franczia királyok származástanával. A klasszikusok közül Seneca, Titus Livius, Julius Caesar, Tullius Cicero, Ovidius, Lucanus, Suetonius és Sallustius művei. Az újabb klasszikusokból Petrarca és Boccaccio. Többrendbeli ballada. A szépirodalmiakból a Kóbor lovag, a Remete lovag, a Szerelem művészete, a Lovagság művészete, a Hölgyek tükre, a Hölgyek Lovagja, a Hölgyek diadala, a Gyönyör kertje, a Világ tükre, Lancelot du Lac, Ginevra királyné lovagja, Artus király hőse sokat olvasott regényének 3 kötete, Száz régi elbeszélés, a Három erény tükre, Róza királyné, Godeffroy de Bullion anyjának könyve, a Béke vigasza, a Hölgy jelmondata s néhány más irodalmi mű. A moralizáló s oktató művek közül: a nemes emberek erkölcseiről, többféle oktató könyv, a Szerencse és erény kalauza, a Test és Lélek beszélgetése, a Bölcsek komoly mondásai, a Boldogság vitája, a Fejedelmek uralkodása, az Erény könyve, a Bölcseség órája, a Jó erkölcsök, a Világ képe, a Kincses Könyv s még más egyéb könyvek is. A mint Mária a maga összes holmiját, állami és magániratait, gyűjteményét a legnagyobb rendben tartotta, úgy könyvtárát is hűen gondozó kezekre bízni el nem mulasztotta. 1531-től 1535-ig Contault Richard, 1536 januártól kezdve Sullier István voltak könyvtárosai. A becses gyűjtemény azután haláláig Turnhoutban maradt, akkor II. Fülöp, mivel a királyné könyvgyűjteményét, Spanyolországba való költözködésekor 1555-ben unokaöccsének hagyta, a könyveket a királyi könyvtárba hozni rendelte. A királyi könyvtár őre és kincstartója Viglius de Zwischen, a könyveket e rendelet folytán összeszedette és Brüsszelbe hozatta.
170. A BRÜSSZELI VÁROSHÁZ.
Hiánytalanul kerültek-e a könyvek Brüsszelbe, biztosan meg nem mondhatjuk. A Mária halála után való kezelési hűséget annyiban véljük gyanuba vehetni, a mennyiben Guchard közlése szerint Meeus-Muller neki szívességből oly könyvek jegyzékét szolgáltatta át, mely könyvek örökség útján kerültek az ő tulajdonába. Hogyan válhattak a könyvek öröklés tárgyává? Hogy én a nagy könyvtárba került könyveket látni és forgatni óhajtottam azon esetleges bejegyzések miatt, melyek azokban netán Mária királyné kezétől származnak, az természetes. E szándékkal fel is kerestem a királyi könyvtárt, de itt azt a választ kaptam kérésemre, hogy a könyvek ugyan tényleg a királyi könyvtárba kerültek, de most már annak több mint 300 ezer kötetet tevő óriási átlagából ki nem válogathatók, annál is kevésbbé, mivel a Mária-könyvek különleges jelzés nélkül egyesítettek e nagy könyvtár könyveivel.
A könyvtárhoz ritka és becses tárgyakkal, érmekkel és ritkaságokkal telt cabinetek is tartoztak. Nyilván ezek közt voltak elhelyezve azon termés-aranyérczek is, melyeket hazánkból kapott volt. Ezek is hová, merre kerültek? Magával vitte-e ezeket Mária Spanyolországba? Avagy ezek is öröklés útján idegenek birtokába jutottak? Oly kérdések, melyekre ez idő szerint választ nem adhatunk.
Mint a könyvek kedvelője és olvasója, Mária a tudományos irodalom pártfogója is volt. Nem egy íróval szemben tanusította ezen nemes hajlamát. A legnevesebb írók is, nem alacsony haszonlesésből, de ambitióból óhajtottak Máriával szellemileg érintkezhetni s magukat kegyeibe behelyezni. Példaként a híres történetíróra, Ferdinánd magyar király gyermekeinek tanítójára, Ursinus Veliusra hivatkozunk, ki azon kérelemmel ostromolta a királyné titkárát, hogy őt úrnőjének a leghathatósabban beajánlja. Ursinus Velius ehhez jogot vélt formálhatni, mint olyan író, ki megírta Lajos király szerencsétlen végét és a mohácsi csatát s azon dicséreteiért, melyekben ő mindkét Pannoniát részesítette. Más helyt mondják, hogy Luther és Rotterdami Erasmus is vetekedtek Mária kegyének megnyeréséért. Erasmus pártfogoltja, Levinus mit sem óhajtott annyira, mint azt, hogy Mária szolgálatába léphessen.
172. ERASMUS ROTTERDAMUS.
Egykorú festmény után.
A tudomány- és irodalomszeretet hozta magával, hogy Mária az ismeretek terjedésének őszinte szívből örvendett s ehhez ő a maga részéről is készségesen hozzájárult. Sokat fáradozott unokahugainak, a dán Krisztinának és pármai Margitnak nevelésében. Nagy örömre fakadt akkor, mikor arról értesült, hogy már unokaöccsei, testvérbátyjának, Ferdinándnak gyermekei tanítójuk, Ursinus Velius vezetése alatt az ismeretek és jó erkölcsök szezrésében nagy előhaladást tesznek. Kegyeletes öröme megnyilvánult akkor is, mikor hírét vette, hogy a haza védelmében elesett férjének történetét avatott toll megírta.Szóval nem maradhatott közömbös eszmék s ismeretek terjedésével szemben s Resciusnak egyik Oláh Miklóshoz intézett leveléből megértjük, hogy a könyveknek sajtó útján való termelésében Máriának nem csekély befolyása érvényesülhetett. Szűkös anyagi viszonyai mellett is mindig volt annyi megtakarított pénze, hogy írókat és irodalmi termékeket segélyezhetett.
173. PÁRMAI MARGIT HERCZEGNŐ.
Hogenberg Ferencz egykorú rézmetszete után.
174. GRANVELLA (PERRENOT) ANTAL.
(Collaert metszete Scipione Pulzone festménye után.)
A festészeti és szobrászati művek iránt való szeretetét Mária azzal tüntette fel, hogy velök ékesítette palotáinak termit. Kedvencz udvari festője, úgy mint már a nagynénje, Margit kormányzóné is, a rajzban és csoportosításban ráfáeli stylben dolgozó s 1542-ben elhalt Dorlet, vagyis Bernard von Orley volt. Általa festette meg a maga, testvérei, V. Károly és I. Ferdinánd, férje, II. Lajos arczképeit, az utóbbiét négyszer; egyet életnagyságban, melyet más kettővel együtt magának tartott volt meg, egyet pedig Frigyes rajnai pfalzgrófnak ajándékozott. Tizián által festette meg II. Fülöp arczképét. De ő nemcsak képekkel s gobelinekkel művészi tapétákkal, hanem szobrokkal is díszítette lakótermeit. Pártfogolt szobrászai a két Leoni volt, Leone Leoni, az apa és Pompeio Leoni, a fiu, voltak. Tudjuk, hogy Mária 1547-ben 10 álló szobrot rendelt meg vidéki nyári laka számára Leone Leoninál. 1550-bn készítette el magának ugyanezen művész által V. Károly nagy bronzszobrát, mely most Madridban, a Prado-múzeumban van s II. Fölöp szobrát. 1551-ben január havában rendelte el Granvella által, hogy Leoni rögtön keljen útra Augsburgba, mert általa kívánja természet után mintáztatni a római király, I. Ferdinánd és a cseh király, II. Miksa szobrait. 1552-ben január 16-ikán magához rendelte ugyanezen művészt, avégett, hogy az helyben az Ő felsége a császár és az ő – Mária – szolgálatára legyen. 1553-ban készítette el vele a maga bronzszobrát is. Nyilván egyéb ily megrendeléseket is tett és hogy mekkora megbecsüléssel és szivélyes, kegyes hajlammal viseltetett a művészi tehetség iránt, az kitetszik az említett művészek azon dicsekvéséből azon alkalomból, hogy őket fogadta volt. Szellemi érintkezésben, sűrű levelezésben állott a művészekkel. A mint a tudománynak, úgy volt Mária a művészetnek is áldozni tudó, fennkölt pártfogója.
175. A MARIEMONTI KASTÉLY PARKJA.
176. A MARIEMONTI PARK TERVRAJZA.
177. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. I.
178. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. II.
Az építészet iránt való szeretetét Mária a Belgiumban híres mesterek által létesített építményei hirdetik. A brüsszeli csipkék számára készülő fleur ŕ plat városka, Binche közelében, a festői völgy legbájosabb pontján híres építője, Brökl Jakab (Jaques Brang) által pompás kastélyt építetett s körülvétette terjedelmes dísz- és nagyszerű vadaskertekkel: az ő róla elnevezett Mariemontot. E kastélyról az egykorúak mesés, csodás dolgokat írtak. Ma, sajnos, már csak romjaiban láthatjuk. A romok ez idő szerint az azokat körülvevő parkkal együtt egy belga milliardos, Monsieur Warogué, a chambre de représentant tagja tulajdonai. Készségesen adott engedélyével bejárhattam a terebélyes fákkal, helyütt pompás virágágyakkal, pálma- és narancsházakkal, bronzszobrokkal, tágas mezőtáblákkal díszeskedő, pávákkal, vízimadarakkal és házi szárnyasok által élénkített parkot és közelíthettem meg a sűrű repkénynyel befuttatott kastélyromokat. A kastély rommaradványainak nagysága hitelesen bizonyítja, hogy a királyi lakóhely igen jelentékeny volt. Mária e vidéki tusculumának szomorú sorsa 1554 július 21-ikén következett be. I. Ferencz franczia király fia, II. Henrik gyujtatta azt fel s pusztíttatta el környékét. A romokat aztán még csak egy félszázad mulva, 1605-bn, állíttatta helyre Albert főehrczeg és neje, Izabella. Majd másfél évszázad multán, 1753-ban, Lotharingiai Károly restauráltatta újból s utolsó lakói Mária Terézia leánya: Mária Krisztina főherczegasszony és annak férje, Albert tescheni herczeg és Károly Lajos osztrák főherczg voltak. A nagy franczia forradalom 1794-ben végleg lerombolta. Hogy e regényes romok mai állapotukban fennvannak s az elmúlt régi dicsőség hírmondói, mai gazdájuknak köszönheti a multban gyönyörködni szerető szemlélő, a miért neki a magyarság nevében is hálát mondhatni vélek.
Mária a közellevő Bincheben is pompás palotát emeltetett az imént említett hírheves építésze által. Erről az épületről, építészeti arányairól, ízléses tagoltságáról, fehérmárvány-, porfir- és mozaik ékesítményeiről De Salignac szemtanu mesés híreket közöl. Az épületet körülvett műparkban a Parnass-hegy, egy porfir vízmedencze, a helikoni forrás, a kilencz múzsa márványszobrai s egyéb művészi alkotások az általános bámulat látnivalóságai voltak. Binchei kastélyában Mária örömest tartózkodott. Bincheben vette Mária a hírt, hogy a török Bécs alól visszavonult s hogy utóhadát Fridrik rajnai fejedelem és Kacziáner megverték, mely hírt ő aztán legott Lille városával közlött.
De élénk hajlammal viseltetett Mária a zene iránt is. Ezt a hajlamot anyjától, Johannától örökölte, ki gyermekkorból fogva viseltetett előszeretettel a zene iránt. És nem kevésbbé apai részről is, mert nagyatyja, I. Miksa császár szenvedélyes kedvelője volt a zenének és fejlesztője, tökéletesbítője a hangszereknek. A zene Máriának egyik legkedvesebb szórakozása volt. Régibb időkben férje, II. Lajos oldalán s hangszeren való mulatozás rendes kedvtelés volt a budai udvarban, de később, özvegysége éveiben sem hanyagolta azt el. Együtt zenélt kedvenczével, a nála nevelésben volt kis Krisztinával, sógorának, az elűzött Keresztély dán királynak a leányával. Zeneszerek beszerzésében nem kímélt költséget. Híres hangszerekkel bírt, melyek hallásában zeneértők és kedvelők nagy élvezetet találtak. A zenei múzsának szentelt órák neki épp oly nagy öröméül szolgáltak, mint a többi szellemi műélvezetei. Ezen unokahugának, nemkülönben pármai Margitnak a nevelésére ő igen nagy gondot fordított s beléjök oltotta szépművészeti hajlamait, tudásvágyát s munkaszeretetét, szokásainak egyszerűségét s a tiszta erkölcsök szeretetét. S a neveltjeiben tanításának és nevelésének annál foganatosabbnak kellett lennie, mivel tanítását és szoktatását saját jó példaadása termékenyítette. Ruhái, asztala, igényei, szokásai az özvegy ruhái, asztala, szokásai voltak. Erkölcseik tisztaságban fénylettek.
179. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. III.
A zenével együttesen járt a szépművészet cultusának egy másik léleknemesítő ága: az ének. Hogy Mária is cultiválta ezeket derültebb napjaiban azt eléggé, bizonyítja könyvtára, melyben énekre és tánczra vonatkozó művek nem hiányzottak. Férjével, Lajossal örömet talált a jó ének meghallgatásában. Az egyházi énekeket is szívesen hallgatták meg, meg azokat a vallásos énekeket, melyeket a királyi várban megjelent tanulók énekeltek évente többször. A táncz már gyermekkori nevelésének egyik tárgyát tette s láttuk, hogy eljegyzése idején ebbeli jártassága hogyan érvényesült. Mint fiatal asszony nyilván túlzott ápolásban részesíthette a budai udvarban a táncz gyakorlását, mit II. Lajos tánczkedvelése kétségtelenül nagyon élénkített. Ez a királyunk kétségtelenül érdemeket szerezhetett arra, hogy alattvalói neki a «tánczos király» czímet adták és tudjuk, hogy az egykoruak nem egy megjegyzést tettek, sőt korholásban is részesítették a királynét éjszakai tánczmulatságai miatt. Azonban egyetlen adatunk nincs arra, hogy özvegysége idején tánczban keresett volna mulatságot s szórakozást. Háztartása annyira egyszerű és a házában fenntartott fegyelem annyira szigorú volt, hogy azt semmiképpen sem lehet párhuzamba állítani a magyarországi háztartással. Inkább is úgy tünt fel ez a németalföldi magyar emigratiónak, mint mely nélkülözéssel és lemondással járt. Mária szemében főkívánalom volt, hogy a tisztesség adja meg házának a jelleget. Vonzó példája s kegyes szavai türtőztették az idegenben híveit, kik, ha visszakívánkoztak is a szeretett hazába, úrnőjüket még sem hagyták el. A mikben anyagi támogatása híve jólétének fokozására elégtelen volt, ott biztató szavakkal igyekezett bennük a jó megélhetésére reményt kelteni.
180. A MARIEMONTI KIRÁLYI KASTÉLY ROMJAI. IV.
181. A LÖWENI VÁROSHÁZ.
Mulatságot és szórakozást Mária annál szenvedélyesebben keresett és talált a vadászatban és lovaglásban. E sportokat ő özvegységében is úgy űzte, mint egykor Magyarországban, szenvedélyesen. Nem egyszer hivatalos látogatásai és körutai alkalmával is hódolt e kedvelt szórakozásnak. Löwen vidékén egy ízben 12 napon át vadászkodott. E sport űzésére egyébként merő egészségi okok is serkentették, bár túlzásba hajtása egészségének inkább ártott. Hivatalos teendőinek sokasága csaknem megőrölte szellemi fogékonyságát, csakis a szabad levegőben való huzamosb tartózkodás élénkítették meg elcsigázott szellemi képességeit. E szempontból is örült annyira turnhouti császári birtokadománynak, mint melynek erdőségeiben és mezőségein akadálytalanul űzhette a vadászatot. A két sport, vadászat és lovaglás űzésében Mária ritka hírhez jutott. Tíz órán át is nyeregben ült és sólymát vagy lándzsáját kezében tartva, Dianaként száguldott a menekülő vad után, mintegy felelevenítve nagyanyjának, Burgundi Máriának, a burgundi Dianának az emlékét. Mária első volt a szabályszerű vadnyomozásban. Maga vezette a hajtást s ilyen alkalmakkor mindig bravourosan tüntette ki rettenhetetlen bátorságát. Nem ijedt meg sem a szarvas agancsaitól, sem a vadkan agyaraitól, sem a medve talpaitól.
182. MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYA.
Mikor vadászatokon felgyűrt subaujjal, kipirult arczczal az agyonüldözött vad szívébe kegyelemdöfésül lándzsáját szúrta, mai erkölcseink szelídebbsége mellett mindenesetre visszatetsző volt, de ama korban a vaddal való eme bánásmód más szempont alá esett. A vadászok kürtjeinek halali hangzása mellett végzett ez a bravour őt a gavallérok szemeiben elragadóvá tette.
183. A MÁRIA KIRÁLYNÉ TURNHOUTI KASTÉLYÁNAK BEJÁRATA.
Lovaglási művészetét nem egyszer bámulhatták kísérői. Nem volt oly területi akadály, melyen könnyen túl ne tette volna magát. «Rég nem létezett oly nő, mondja az egyik velenczei követ, a ki felülmulta volna, kivált lovaglási ügyességben őt. Széles árkokat is átugratott.
184. MÁRIA KIRÁLYNÉ.
(Az eredeti metszet Ő Felsége hitbizományi könyvtárában.)
A vadászat kedvelése mjagával hozta a vadászlovak, a vadászmadarak és a vadászebek tartását és kedvelését is. Lovakul a magyar vagy a török által Magyarországba hozott keleti nemesvérű lovat szerette. Nem egyszer ad megbízást magyarországi ismerőseinek lovak vásárlására, a kik ilynemű megbízásainak igyekeznek is készséggel eleget tenni. Míg Magyarországban volt, az óvári uradalomhoz tartozó Féltorony pusztán neki saját ménese volt, melyet később ugyane czélra báró Eyczing Ulriknak átengedett használatul. A sólymokat messze vidékről szerezte, legszívesebben szintén Magyarországból, hol kedvére való magasröptű példányokat kaphatott. Már budai tartózkodásakor mondották, hogy férje, Lajos termeit a vadászebek lepik el s látták, hogy Lajos a mohácsi csatába indulva, inasainak lelkére kötötte, hogy ebeit jól gondozzák s hetenként füröszszék. Mária e tekintetben is rokonszenvezett urával. Egyik arczképén ölebbel van feltüntetve, miből nyilvánvaló, hogy nemcsak a vadászhajtásra való nagy ebek, hanem a szobában tartogatott és beczézgetett apró fajtájú díszebecskék is kedvére voltak s czirógatásukban kedve tellett.
185. V. KÁROLY EMLÉKÉRME.