Berecyntes, Berecyntae
Berecyntes, Berecyntae, Βερεκυντες, Βερεκυνται, phrygiai néptörzs, a mely később elenyészett. Strab. 10, 469. 12, 580. Egy puszpáng-fában bővelkedő vidéket, a mely a cariai és lydiai határon terült el, róluk neveztek Berecyntius tractusnak. Plin. 5, 29. 16, 28. Sinope lakosainál a keleti szélnek a neve Βερεκυντιας volt; e szélnek ezt a nevét ők nyilván anyavárosuktól, Miletustól kölcsönözték, mivel ettől esett az említett vidék kelet felé. A költők gyakran alkalmazták a Berecyntius jelzőt e helyett: Phrygius (pl. Hor. od. 1, 18, 13. 3, 19, 18. 4, 1, 22), s így volt náluk a maga mater Deum helyett Berecyntia mater (pl. Verg. A. 6, 784). Volt a grammatikusok értesítése szerint Berecyntus névvel egy város vagy várda a Sangarius folyó mellett, valamint volt még egy Berecyntus nevű hegy is. ZS. B.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
