hosszú furulya
hosszú furulya: a → furulyának egy jellegzetes D-dunántúli (Tolna, Baranya, Somogy, Zala vm.) változata. Hossza a közönséges hatlyukú furulyáénak két-háromszorosa: 90–100 cm. Öt hangképző nyílása van 2 + 3-as csoportosításban, vagyis alulról a 2. és a 3. lyuk között nagyobb a távolság, mint a többi között. Herman Ottó leírása szerint a hosszú furulya hossza két és fél → sukk és négy ujj. Beosztása: alulról fél sukkra van a legalsó hangképző nyílás, egy sukkra a legfelső; az 1. és 2. hangképző nyílás között két ujj, a 3. és 4., 4. és 5. között egy-egy hüvelykvastagság a köz. Ami a lyukakra eső fél sukkból ezután megmarad, annyi a 2. és 3. lyuk közötti távolság. Félholdhoz hasonló szélhasító nyílása („hódja”) a furulya felső végétől egy mutatóujj vastagságnyira van. A hosszú furulya testét, hosszúsága miatt, néha három darabból, csapszerkezettel állítják össze. Csövének átmérője és sípszerkezetének méretei megegyeznek a nagyobb közönséges furulyáéval. – A hosszú furulyák alaphangja a (kis) e-g között van. Alaphangsora, ha f-et vesszük alapnak, a következő: f g a b h c’. Fokozatos erősségű átfúvással a felhangok rendje szerint előbb az alaphangsor oktávja, majd az oktáv felső kvintje és felső oktávja szólal meg. – Irod. Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967).
Hosszú furulya (Somogy m.)
Sárosi Bálint
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
