mér
mér – ‘méretet, súlyt, időt stb. ismert egységekkel összevetve meghatároz’; ‘‹ütést› irányít ‹valakire›’: csapást mér az ellenségre. Származékai: mérés, mérő, mérték, mértékletes, mértékletesség, mértéktelen, méreget, méricskél, mérnök, méret, méretes.
Vitatott eredetű szó. Lehet szláv eredetű: szerb-horvát, szlovén meriti (‘mér’), ám a szláv igetövek csak -l képzővel kiegészülve lépnek nyelvünkbe: bérmál, kapál, parancsol. Lehet finnugor örökség: zürjén murtalni, votják mertal (‘mér, mérlegel’); ám nem tudjuk, hogy a t elemek a tőhöz tartoznak-e, mert ha igen, az egyeztetés nem áll meg. Lásd még mérce, mérkőzik, mérleg, mérsékel, mérv.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
