vélt
vélt melléknév
1. (választékos) Általában olyan <dolog>, amely a valóságban nincs meg, csak meglevőnek véljük, gondoljuk; képzelt. Vélt baleset, betegség, sérelem, szerencsétlenség, veszély. Örökké vélt bajoktól retteg. Be jó temetni vélt örömöket S lesz örömöket, kik tán nem is lesznek. (Ady Endre) Vidám és jó volt s tán konok, | ha bántották vélt igazában. (József Attila)
2. (választékos) Vmilyennek v. vminek tartott, gondolt, képzelt. Jónak vélt módszer; megfelelőnek vélt ember; rossznak vélt tanuló. Életlennek vélt késével megvágta az ujját.
3. (választékos) Vminek sejtett, gyanított. A vélt bűnös, szerző. Figyeli a vélt tettes minden lépését. A legnagyobb előzékenységgel nemcsak a vélt tisztet, hanem a feldőlt szánt is talpra állították. (Jókai Mór)
4. (jogtudomány) Vélt házasság: az olyan érvénytelen házasság, amelynek megkötésekor az egyik házasfélnek az érvénytelenségi okról saját hibáján kívül nem volt tudomása.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
