mérhetetlen
mérhetetlen [e-e-e] melléknév és határozószó, (ritka, irodalmi nyelvben) mérhetlen
I. melléknév -ül
1. (ritka) Olyan, amit nem lehet megmérni. [Dante.] Csodálatos szellem! egy a mérhetetlen | Éggel, amely benne tükrödzik alattam! (Arany János) Szomoru csillag, …Akárhova mégysz a mérhetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen!… (Vajda János)
2. (választékos, túlzó) Igen nagyarányú, nagyon nagy. Mérhetetlen fájdalom, kár, szerencse, távolság, vagyon; mérhetetlenül: nagyon; mérhetetlenül sokat beszél. A mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyüjtöm össze egy szelid Távol csillag remegő sugarát. (Tóth Árpád) Az alföldi kiskirályok… mérhetetlen földeken uralkodtak. (Móricz Zsigmond) A finom agár mérhetetlenül élvezte… a helyet. A póráza feszült, …kíváncsian megállt szimatolni. (Hunyady Sándor)
II. határozószó (választékos) Nagyon. Mérhetetlen hosszú idő telt el.
mérhetetlenség.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
