éretlen
éretlen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Olyan <gyümölcs>, amely még nem fejlődött ki teljesen, amely még nem érett meg. Éretlen alma, körte, szőlő. Olyan ez a nép, hogyha megneszeli a törököt, mindent betakarít éretlenül is. (Gárdonyi Géza) Kólikája van, biztosan valami éretlen gyümölcsöt evett. (Nagy Lajos)
2. (orvostudomány) Kellően ki nem fejlődött <kóros elváltozás>. Éretlen daganat, kelés.
3. A teljes testi, szellemi érettség fokát még el nem ért <főleg fiatal személy>. Éretlen gyerkőc, kamasz, tacskó. Hilda … jobb szeretett volna éretlen, mulatságos suhancok közt lenni. (Kosztolányi Dezső)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Felelőtlenül, komolytalanul, gyerekesen viselkedő <személy>. Éretlen alak, fickó. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Ilyen személyre valló, emlékeztető, tőle származó; komolytalan, idétlen, felnőtthöz méltatlan. Éretlen beszéd, gondolat, indítvány, magatartás, megnyilatkozás; éretlen tréfa. Éretlen gondolkodást árult el. Éretlen megjegyzést tett. Ez éretlen tett volt.
éretlenkedik.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
