Én. 7
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve.
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
a vadkecskének kettős fiai.
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
és engem kiván ő!
háljunk a falukban.
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir