Prédikál a bölcsesség az ő méltóságáról és ajándékiról.
Avagy a bölcsesség [rész 1,20. 21.] nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát?
A magas helyeknek tetein az úton, sok ösvény összetalálkozásánál áll meg.
A kapuk mellett a városnak bemenetelin, az ajtók bemenetelinél zeng.
Tinéktek kiáltok, férfiak; és az én szóm az emberek fiaihoz van!
Értsétek meg ti együgyűek az eszességet, és ti balgatagok vegyétek eszetekbe az értelmet.
Halljátok meg; mert jeles dolgokat szólok és az én számnak felnyitása igazság.
Mert igazságot mond ki az én ínyem, és útálat az én ajkaimnak a gonoszság.
Igaz én számnak minden beszéde, semmi sincs ezekben hamis, vagy elfordult dolog.
Mind egyenesek az értelmesnek, és igazak azoknak, kik megnyerték a tudományt.
Vegyétek az én tanításomat, és nem a pénzt; és a tudományt inkább, mint a választott aranyat.
Mert jobb a bölcseség [rész 3,14-16. Jób 28,15-19.] a drágagyöngyöknél; és semmi gyönyörűségek ehhez egyenlők nem lehetnek.
Én bölcsesség lakozom az eszességben, és a megfontolás tudományát megnyerem.
Az Úrnak félelme [Jób 28,28.] a gonosznak gyűlölése; a kevélységet és felfuvalkodást és a gonosz útat, és az álnok szájat gyűlölöm.
Enyém a tanács és a valóság, én vagyok az eszesség, enyém az erő.
Én általam uralkodnak a királyok, és az uralkodók végeznek igazságot.
Én általam viselnek a fejedelmek fejedelemséget, és a nemesek, a földnek minden birái.
Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan [vers 12.] keresnek, megtalálnak.
Gazdagság [rész 3,16.] és tisztesség van nálam, megmaradandó jó és igazság.
Jobb az én gyümölcsöm a tiszta aranynál és színaranynál, és az én hasznom a válogatott ezüstnél.
Az igazságnak útán járok, és az igazság ösvényének közepén.
Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül, [vers 18.] és erszényeiket megtöltsem.
Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái [1 Móz. 1,1.] előtt régen.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva.
Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem [vers 22. 23.] vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak.
Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem.
Mikor még nem csinálta vala [Jób 28,20-27.] a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.
Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget;
Mikor megerősíté a felhőket ott fenn, mikor erősekké lőnek a mélységeknek forrásai;
Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne [Zsolt. 104,9.] hágják az ő parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Mellette valék [vers 22.] mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva ő előtte minden időben.
Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet lelve az emberek fiaiban.
És most fiaim, hallgassatok engemet, és boldogok, [Zsolt. 119,1. 2.] a kik az én útaimat megtartják.
Hallgassátok a tudományt és legyetek bölcsek, és magatokat el ne vonjátok!
Boldog ember, a ki hallgat [vers 11-18.] engem, az [Zsolt. 84,11.] én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén.
Mert a ki megnyer engem, nyert életet, [rész 3,16-18.] és szerzett az Úrtól jóakaratot.
De a ki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik az ő lelkén; minden, valaki engem gyűlöl, szereti [rész 3,35.] a halált!