Az említett mocsarak nyoma az egykor nagy terjedelmű „Alibunári-mocsár”, a környékbeliek elnevezése szerint „nagyrét”, a mely Halaváts szerint13 „kimosási medencze” és keletkezésének korára nézve alluviális. Az egykori mocsár medenczéjének felülete nem sík, hanem „lankásan hullámzó”, altalaja sárgás színű, lőszszerű, homokos agyag a mélyebb pontokon, a dombosabb részeken fehér, finom kvarczhomok. A mocsár tőzegképződésre akalmatlan terület volt. Az Alibunári mocsár összefügg a verseczivel, a „kis réttel”, a mely a verseczi hegysziget lábánál terül el. A mult század nyolczvanas éveiben sekély víz és részben nádas borította; szintén már legnagyobb részében száraz.
Temes vármegyének nevezetesebb folyóvizei a Maros és a Bega kivételével mind a Duna vízrendszeréhez tartoznak. A Duna maga csak aránylag rövid vonalon érinti a megyét, pancsova–kevevárai szakaszának székelykeve–kevevárai részével és a kevevára–báziási, vagyis középső folyásának végső szakaszával. Ez utóbbiba ömlik Palánk alatt, illetőleg Báziás fölött a Karas és a Nera.
A Karas Varadia és Temesőr között határjelző: kanyargós medrének jobbpartja magas; kilépve a homokterületre, mindinkább elveszíti vizét, úgy hogy míg Temesőrnél csak hídon lehet átmenni rajta, addig Gerebenczen alul – nyár derekán – a kocsiközlekedést már nem gátolja. A megye területére eső középső szakaszának iránya éjszakkelet–délnyugat. Ez megváltozik, a mint Gerebencznél a magas lőszfalak közül kilép a homokterületre. Követve a térszínnek természetes lejtését, éjszaknyugat–délkeleti irányban éri el a Dunát. Kákovánál lép a megye területére és nem éppen széles árterén szertekanyarodva, valamikor a meredek jobbpartját moshatta erősebben, de talán nem annyira Baer törvényének engedve, a mint ezt Halaváts gondolja, mint inkább a szél hatása alatt.
A Nera Nádas alatt éri el a Vármegye határát és majdnem pontosan keletnyugati irányban kanyarog Szokolováczig, a hol, miként a Karas megváltoztatja folyásának irányát és egyenesen délnek veszi útját. Fehértemplom és Varázsliget környékén „széles homokos, kavics üledékből” álló ártérén folyik. Kusics és Palánk között megyehatárt jelez.
8Termes vármegye területén ered és a Karasba ömlik a Guzaina-patak; az Alibunári mocsárba veszi útját és annak bekapcsoló árkai révén a Temes vízrendszeréhez tartozik a Kövéres-patak, a verseczi-patak, a Bega és a Moravicza-patak (Lunca, Klopodica, Semenica egyesülése). Ezek csak mint az Alibunári mocsárt tápláló vízerek érdemelnek említést, különösebb jelentőségük nincsen. A mocsár vizét a Schulhof-, Moravicza- és a Berzava-csatorna szállítják a verseczi levezető-csatorna (Mária Terézia-csatorna) révén a Temesbe.
A diluviumban is már létezett Berzava-folyó kanyargós vize Gertenyes és Zsidovin között lép a megye területére. Innen egészen Dentáig a „diluviális sárga agyagba” vájta medrét.
A vármegye folyóvízei közül közvetetlenül a Duna vizrendszeréhez tartozó legnagyobb folyó, a Temes, Temesforgácstól Paráczig kanyarog Temes vármegye területén. Úgy látszik, nagy ívben éjszak-éjszaknyugat felé vándorolt, számtalan holtmeder részletet és morotvát hagyva maga után s elfoglalva azokat, a melyekből előtte kitakarodott a Bega; ugyanannak az erőnek engedve, a melynek ő a Kossovának. A Temes mederváltozásai esetleg nagyon fiatalkorú talajmozgásokkal bajosan magyarázhatók. Míg a Temes felső, a megye területén kívül eső szakasza tektónikailag preformált völgyben, majdnem déléjszaki irányú, addig a középső, tágas ivben megkerülve a dombvidéket és a messze keletre hagyva az Alibunári mocsarat, keveredik a Begával a Duna árterén, majd az utóbbin délkeletnek véve útját, Pancsovánál szakad a Dunába.
A Temesnek a vármegye területén a Poganis-patakon, kívül nincsen jelentősebb mellékvize. A Temes és Poganis közös árterén egykor mocsarak terültek el, ma már nyomukat is alig találni.
A Temesnél talán még inkább a Bega-folyónak van jelentősége a megye gazdasági és kereskedelmi életének fejlődésében. A Temessel közös ártéren, szabályozott 11mederben, illetőleg csatornában, vele többszörösen összekapcsolva, ugyanazoknak a törvényeknek engedve, a melyek a Temes folyását irányítják, az utóbbival majdnem párhuzamosan haladva, szakad a Tiszába. A határmenti Tergovesttől (Brassó-Szörény) Temesvárig szabályozott, majd természetes medrében folyik, azontúl egyrészt a Bega-csatorna szállítja vízét délnyugatnak (Románszentmihályon túl elhagyva a vármegyét) másrészt az Ó-Bega, egyenesen nyugatnak tartva. A Beregszóval való egyesülése után az Ó-Bega-csatorna szállítja a vizet Jankahíd és Begafő között a Bega-csatornába, illetőleg a Bega régi kanyargós medrén át a Tiszába. Mellékvízei, a melyek a vármegye területén elég számosak, jelentéktelenek. Vízük csak bőséges csapadék után nagyobb terjedelmű és korántsem érik utól a torontálmegyeieket. A Temes éjszaki részében lévők jelentéktelenebbek, mint a déliek és teljesen eltörpülnek az Alibunári „nagyrét” mellett.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Leánykúti részlet.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Útbevágás a megkötött homokterületen.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Fáczánetető.
Kultura a delibláti homokpusztán.
Homokbuczka.
Deliblát. – A kincstári homokpuszta mély kútjába leszáll a búvár.
A delibláti homokpuszta kulturája.
Nyárfás erdő.
A delibláti homokpuszta kulturája.
Fenyves.