80. AMIT BÁNFFY MONDOTT
80. AMIT BÁNFFY MONDOTT
Budapest, Bécs, Ischl, Geiger Gizella, Singer, Janacsek fölött ezennel napirendre térünk. Maradhat Khuen-Héderváry avagy mehet, lapulhat vagy vadulhat a kamarilla, folyhat vagy halhat a hecc. Most már a nagy törvény parancsol. Az élet. Baj van, fuldoklunk. Ki kell mászni minden áron. És eszünkbe jut, amit Bánffy mondott. Különös nap volt az a pénteki nap. Arra ébredt Budapest, hogy október van, csúnya hideg eső esik. Szapáry lemondott, s nagy disznóságok várhatók. Dideregtünk, míg a Bimbó utcából átszaladt velünk a kocsi. Pedig a lelkünk égett. A nagy, új ház vidékén száz és száz ember ácsorgott. A karzatokra már aranyakért sem lehetett jegyet kapni. A zagyva, léha Budapest remegni látszott az igérkező gyönyörűségektől. A cifra, nagy ház bent forró volt. Reszketett, verejtékezett mindenki. És röpködtek a hírsirályok. Vihar lesz, pusztulás… És mi arra léptünk be hogy Barabás beszél. Bánffytól jöttünk, az ő szavai csengtek füleinkbe s itt Barabás beszél. Egy pillanat alatt kiváltunk, kiestünk ebből az egész nagy forrongó gömbből. Valami csodálatos hidegség kapott magasra bennünket, s mi fagyosan, gúnyosan, megvetéssel néztünk az egész kavarodásra. Ömlött a hang Nagyvárad követéből. Hang, hang, hang. Komédia. Khuen-Héderváry szimulálja a nyugodtságot. Kubik kínosan hahotázik. Nessi nyafogásából kiérzik a félelem valami nagy veszedelemtől. Olay sem olyan bátor mint máskor. A mágnások hetykesége is csinált. Meg van itt ijedve mindenki. Szinte várja az ember, hogy fölzokog a pártközi kórus:
– Jaj, jaj, jaj. Mindent meg fog tudni az ország!
És egyre cseng még a fülünkben Bánffy mondása:
– Ezzel a parlamenttel nem lehet dolgozni…
Nem bizony. Nem lehet. Pfuj! Ahogy hidegen és magasból nézzük, látjuk a maga szánalmasságában ezt az embersereget. Jó, jó. Igaz, hogy ez az ország nem érdemel sokkal különbet. Ez urak legnagyobb része vesztegetések árán került be ide. A többi a nagy rangja, a nagy huncfutsága vagy a nagy hangja révén. De mégiscsak nagyon alrendű sereg ez. Jó szándék itt kevés van. Intellektus még kevesebb. Karakter a legkevesebb. Így gondolta a felséges parlamentet, aki először gondolta? Ez a parlament még sem lehet Magyarországnak az arca…
Míg fönt, magunkban tépődünk, lent a politikus urak között elmúlott a tépődés. Nem lesz semmi baj. Elnapolják az üléseket. A parlamenti bizottságnak lesz tán esze, hogy nem hurcolja meg a felséges nép képviselőjét. Szinte leolvastuk az arcukról a közös, titkos, nagy megállapodást, bele lehet rántani az ügybe mindenkit, ha kell, a horvátot is, de egymást nem, képviselőit nem…
Futottunk, rohantunk a díszes, nagy házból. El akartunk felejteni mindent, amit láttunk, megéreztünk. Szegény, jámbor magyarom, bizony mondjuk neked sem a Hajdú Etelka szalonja sem a Geiger Gizella alkóvja miatt ne szomorkodj. Ez a szalon, ez az alkóv nem is olyan erkölcstelen hely, mint… Nem írjuk ki, mert az ügyészség pört indít. És inkább elcsukatjuk magunkat a kotyikleti gazdakörért, mint a mai magyar parlamentért.
Ha már az őszinteségért magyar uzus szerint börtön jár. A mai magyar parlament nem érdemli meg azt sem, hogy megbélyegezzük. Erkölcstelenségéből hiányoznak az imponáló, a nagy stílus jelei is.
Ez a parlament nem azért sülyedt bele a pocsolyába, mert a repülést nem becsüli sokra. De, mert nem hiszi, hogy pocsolyán kívül van valami más is a világon.
Avval teszünk ez írásunkhoz pontot, amit Bánffy mondott. Első, legelsősorban ettől a mai magyar parlamenttől kell megszabadulnia az országnak…
Nagyváradi Napló 1903. augusztus 8.
A. E.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
