Éva
Éva (héb. havvah, jelentésére kb. 10 magyarázat van): az a név, amelyet az első férfi adott az első nőnek (Ter 3,20) azután, hogy asszonynak nevezte (20,23). Az ide visszavezethető népies magyarázat szerint az ~ név a hajjah, ’élő’, v. még inkább a hijjah, ’életbe szólít’ (= minden élők anyja) szóval függ össze. Az asszony héb. megfelelőjét, az issahot a ’férfi’ értelmű is szó nőnemű változataként lehet fölfogni. A 2,23: a férfi és nő nevének egybecsengése egyszersmind a két nem lényegének azonosságára utal: a nő ugyanazon eredeténél és rendeltetésénél fogva egységet alkot a férfival, annak egyenértékű segítőtársa. Itt fölmerülhet, hogy az első férfi a csont a csontjából, hús a húsából kifejezéssel ~ eredetére akart utalni, de valójában csak a belső kapcsolatra, a nő lényére való utalásról van szó (vö. 29,14; Bír 9,2). A Ter 4,1–2.26 szerint ~ Kainnak, Ábelnek és Szetnek az anyja. Egyébként a Tób 8,6: találhatón kívül csak egyetlen utalás van rá az ÓSz-ben (Sir 25,24). Az ÚSz-ben Pál úgy említi, mint akit a kígyó rászedett (2Kor 11,3; 1Tim 2,13–14). ~ sehol nem szerepel egyértelműen ősmintaként; mégis, Pál az új ádámról szóló tanításával (vö. Ef 5,22–23; Jel 12) az Ádám–Krisztus szembeállításán kívül egyszersmind az Éva–Mária/Egyh. tipológiai értelmezéshez is alapot adott.
