Flórián Tibor Kolozsvárott végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. Szerzője volt az Erdélyi Fiatalok közös vállalkozásának, az Új arcvonalnak (1931), majd két önálló verseskönyve jelent meg (Felhők fölött, felhők alatt, 1935; Vázlatok, 1936), s magyarra fordította Şireagu Octavian vallásos prózaverseit. Költészetét a vallásos gondolat hatotta át, egyszerű, plasztikusan megformált természeti képeit a világ értelmességében és célszerűségében való hit jellemezte. Élményeit az erdélyi és a felvidéki táj sugallta, s ezekhez az emigrációs életformában sem lett hűtlen. Noha publicisztikai írásaiban nemegyszer szenvedélyesen ír arról, hogy a nyugati magyar emigrációnak "új nyelvet" kell kialakítania, saját költészetében a hagyományok elkötelezettje maradt.
Keserű gyökerek (1975) című kötetének hat ciklusában épp azt a folyamatot ábrázolja, ahogy az Újvilágban az egyszer már jóvátehetetlenül elveszített szülőföldet újra felépíti, s lelkének intranzigens részévé teszi. Költészetének alapérzése a szenvedés és a nosztalgia, életérzéséről legtöbbet négysorosai árulnak el, ezekben foglalja össze a létről és a világról kialakított képét. Világszemléletének akár foglalata lehetne Consummatum est című verse:
Rozsdás levelek fölött a sápadt, tejszürke ég,
vándorló lábaimnak a sors azt mondja: elég!
Hiába hív a szél keletről, e rozsdás folton
veti ágyam a föld, itt lesz örökre otthonom.
362Most már nem az erdélyi, hanem a New England-i táj lesz ihletője, ám a gondolkodásnak és a létnek itt is ugyanazokat a köreit járja be, mint korábbi lírájában.
Vaszary Gábor (1896–) 1946-ban hagyta el az országot, s itthon írt regényeivel (Monpti, 1934; Ketten Párizs ellen, 1938) mint a könnyű fajsúlyú irodalom képviselője óriási sikert aratott. Könyveit több százezres példányban adták ki nyugatnémet kiadók, a Monpti a rororo-sorozatban is megjelent (a Buenos Aires-i Kárpát Kiadó pedig magyarul is kinyomatta az 50-es évek elején).
Testvére, Vaszary János (1899–1963), a sikeres színpadi szerző, feleségével, Muráti Lilivel együtt távozott Nyugatra, előbb Ausztriában, a negyvenes évek végétől Spanyolországban élt, ahol színtársulatot szervezett, és színháza számára darabokat írt, egy részüket spanyolul; az ötvenes években regényeket publikált, ezek Münchenben és Buenos Airesben jelentek meg.