E fényes ház, mely egyike legrégiebb és most is virágzó családainknak, és utóda egyenes férfi ágon a történelmi nevezetességü kihalt Hederváry nemzetség Kont nevű fényes ágának, eredetét a X. századig viszi föl, midőn nemzetünk az europai népcsaládok közé alkalmazkodása kezdetén I. István királyunk atyja Gejza fejedelem korában e külföldről jövő nevezetesb megtelepedőket, szerzett s szerzendő érdemeik fejében a hazafiakkal egyenjogosítva honfiusította. Ugyan is ezen korban lépett hazánkba a Hederik nemzetsége, melynek eldődeiről egyik legrégiebb krónikásunk irja, hogy a Homburgi vagy Humburgi grófokból származott Volfger testvérével Hedrikkel háromszáz tegzes vitézzel bejövén, Gejza fejedelem neki a Kiscen hegyet, és Győr mellett a Duna szigetét (Szigetköz) örökös szállásul adományozta; a hol azután favárat és a hegyen zárdát építetett, és ott temettetett el. Tőle eredt a Hedervári nemzetség. – Majdnem szórul szóra ezt irja Kézai Simon is, kinél ezt olvassuk: „Ezután Wolfer jöve de Hedrik testvérével Vildoniából, negyven tegzes lovaggal, ennek a Kiszén hegyét adják szállásúl, melyen favárat s végre barát-kolostort is építtete, melyben halála után temetve lön. Ettől veszik eredetöket a Hedrikek.
A Hedriky nemzetség uj hazájában dús virágzásnak indulván, egyes ágai, rövidebb ideig, vagy megállandosítva is különféle nevű családokra oszlottak, megtartva mindég a közvérség jogát, igy támadtak belőle a Hederváry, Both vagy Poth, Vialkai Toth, Ujlaky, Bakó, Tamásy, Konth, Pálffy nevek alatt részint csak egyes ágak, részint több ideig virágzott családok, kihalván mind, a legutóbb említett Pálffy-akon kivül.
A Hederváry család nemzékrendjét, mely a Bakó nevezetet, és a Herczeg, Tamásy, Ujlaky család ágazati törzseit is mutatja, e munka V. kötetének 74–79. lapjain láthatjuk. Mind e családok kihaltak; nevezetesen az utolsó Hedervárynak leányát Katalint lósi Viczay János vévén nőül, a fiusított leány után a Hederváryak örököse és pedig hedervári előnévvel a most is élő Viczay gróf család lön. A szintén kihalt Ujlaky családnak, melyről e munka XI. kötete fog szólani, ágazati törzse Bakó Miklósnak fia II. Lőrincz országbiró volt. Ennek egyik fia II. Miklós, volt erdélyi vajda és nádor, Tóth és Konthnak is neveztetett, mely nevet utánna egyik ág állandón viselte, míg azt a mai Pálffy névvel, mint alább látandjuk, föl nem cserélte.
Valamint tehát az Ujlakyak a Hederváriaktól, úgy Pálffyak a Konthoktól és igy szintén a Hedervériaktól származtak.
A Hederváry család, melynek történelmi nevezetességü ivadékát e munkában a maga helyén olvashatni, föltüntetése óta az ország legmagasb méltóságaira emelt férfiakat mutatott föl a hazában. Elég legyen itt közűlök említenünk közűlök azon Hederváry Lőrinczet, ki 1437-ben Magyarország nádora lett, s kinek itt czímere Wagner munkája után látható. E czímer paizsát három függőleges szelemen, vagy folyam képezi.
Említett Hederváry Lőrincznél jóval előbb, még I. Lajos király országlása alatt élt az Ujlaky családból Konth Lőrincz királyi tárnok, kinek fiai Miklós az erdélyi vajda (utóbb nádor), és Leukes, királyi főasztalnok, még 1354-ben az Olgyai család Andits ágának kihaltával a Csallóközben tetemes jószágokra királyi adományt nyertek Ezen nevezett Konth Miklós (1356–1367-ig) nádornak egy 1636. évi oklevél szerint czímerében jobbra dőlt paiszban szintén látjuk a Hedervári czímer mássát, azonban már csak két szelemen alakban, és ezeket is inkább vízirányos állásban. A paizs tetején pedig szétterjesztett szárnyakkal koronás oroszlán látható. (Lásd e czímert e munka XI. kötetében az Ujlaky családnál). Nevezett Miklós nádor kis unokájának Ujlaky Miklósnak a machói bánnak 1467-ben szintén az volt czímere, azon toldással, hogy a paizson sisakja fölött az angyal koronáján kétfejű sas is látható; azonban itt a sas aligha nem minden fontosság nélküli hozzáadás, noha az utolsó Hederváry János apátnak czímer-paizsa fölött is látható (csak hogy egy fejű) sas. Mindezekből csak azt látjuk, hogy a Hederváry, Ujlaky és Kont családok czímerében a lényeges hasonlat csak arra szoritkozik, hogy a szelemenek (fasciak) mindegyikben föltalálhatók. Valamint tehát az említett ágazatok közös vérségét nem a czímerekbőli ingatag következtetések után akarjuk meghatározni, ugy arra szükség sincs. A közös vérség az okleveleken túl a hazai történelmi forrásokban is bizonyítékát találja. Turóczi kronikájában olvashatjuk a 32 nemessel Zsigmond király által 1393-ban lefejeztetett hires Konth Istvánról, hogy az a Hederváriak fényes nemzetségéből vette eredetét.
Hogy a Pálffy ház a hedervári Konth családból vette eredetét, az átalánosan elismerve van. Első, kiről a családi levéltár már nyujthat adatokat, Kont Pál volt. Ez egy múlt századi tudósunk szerint Konth Miklós nádor fiának a lefejezett Kont Istvánnak fia, Lehoczky szerint pedig magának a nevezett nádornak Szilágyi Erzsébettől fia volt. Bár melyik állitás legyen a valóság, mindég bizonyos marad, hogy Kont Pál egyenesen hedervári Konth Miklós nádortól származott. Ezen Konth Páltól kezdve pedig a Pálffy nemzedék leszármazása izről izre hitelesen kimutatható.
Konth I. Pál élt 1383. körűl, nejétől Illés Erzsébettől fia volt Konth II. Pál, ki 1425. körűl élt; és a ki atyja keresztnevéről (minthogy Pálnak fia volt) fölvette a Pálffy nevet. Nejétől vingárthi Geréb Annától több gyermeke maradt, kik főleg Horvátországban tetemes jószágokat birtak; ezen gyermekei közűl azonban bizonyosan csak I. Milóst nevezhetjük meg.
Pálffy I. Miklós 1480. körűl élt, és Dercsikai és Rárói előnevet viselt. Az ő korában már többféle előnevű Pálffy-akat találunk emlékeinkben, kikkel valamint e család összeköttetését nem ismerjük, úgy azokat ide nem is számitva, külön említendjük meg. Azt sem vagyunk képesek kimutatni, valjon azon Pálffy Miklós ezredes, ki 1519-ben Szigethnél eléfordúl, egy volt ezen dercsikai és rárói Pálffy Miklóssal.
Nevezett Pálffy Miklós nejétől Kinisy Katalintől fia volt kápolnai és cselesztői Pálffy I. Lőrincz, ki mint a Pozsony vármegyei nemesség kapitánya 1526-ban Mohácsnál esett el. Hitvese Bánffy Anna ujlaki Bánffy János leánya volt. Ettől született fia
III. Pál, ki már a dercsikai és rárói előnéven fölűl még Bethlenfalváról is irta magát, és már a nagyságos czímzettel élt. Házastársul erdődi Bakocz Klárát vette el, leányát erdődi Bakocz Balásnak, ki Tompa-nak is neveztetett, nővérét Simonnak a zágrábi püspöknek és unoka-hugát a nagyhírű bibornok primás Bakács Tamásnak. E házasságnál fogva eredt a Pálffy-akank erdődi előneve; valamint a családnak ujabb czímere is, mely az erdődi Bakócz család czímerével közös alakot, a hármas halom tetejéből fél kerékből kiemelkedő szarvast mutatja Ez időtájban történhetett, hogy a család az erdődi Bakócz czímert elfogadván, ősi Hedervári és Konth czímereinek emlékeül azok ábráit két zászlóra iktatva, azokat az elfogadott mostani Pálffa czímer főlé tüzeté, mint itt az ábra mutatja. E III. Pálffy Pál a törökök ellen vítt kocsinai harczban esett el. Fiai maradtak
1-ör nagyságos Pálffy I. Péter (de Zelina, Csábrágh, Ráró, Kápolna, et ab Erdőd), élt 1568-ig, a midőn a veliczai török ütközetben elesett. Neje szerdahelyi Dersffy Zsófia volt, nagyságos Dersffy Miklósnak és Batthyány Perpetuának leányuk Pálffy Péterről a következőket tudhatni. 1535. évben (in festo b. Francisci conf.) Bécsben kelt kir. adománynál fogva kapta Tompa Jánossal, nagybátyjának Simon zágrábi püspöknek édes testvérével együtt a cirqueniki Bencsics család javait, Bencsics Lászlónak magvaszakadtán, nevezetesen Bakva kastélyt, Kőrös és Verőcze vármegyében fekvő jószágokkal, és azokba a chazmai káptalan által be is iktattatott. Ugyan ez évben előfordul mint birtokosa Hont vármegyében a csabrághi várnak, melyet ez évben nevezett Simon püspök monyorókeréki Erdődy Péter fő lovászmestertől a zilisi jószágokkal egyetemben 12,250 arany forintért megvett. 1536-ban említetik mint Várday Pál esztergami érseknek, kihez neje után rokonság volt, javai igazgatója. 1539-ben a sághi convent levelében csabrághi előnévvel és nagyságos czímzettel jelöltetik. 1547-ben az akkor már nem élt Simon püspök örököseül iratik. 1553-ban András szakolczai plébánostól a hlinyiki hegyen két szőlőt vett 226 frtért morva pénzben. Hogy pedig már ez időben Szakolczán curialis házat is birt, kitűnik udvarnokának Zerdahelyi Imrének 1556-ban vezetett számadásából. Hogy pedig ő 1568-ban, neje Dersffy Zsófia pedig 1569-ben az élők között nem volt, kitetszik onnan, hogy folyamatban lévő ügyeikben ekkor helyettök már fiok Tamás jelent meg.
2-or Pálffy Lőrincz de Kápolna et ab Erdőd, előfordúl 1539-ben deák (litteratus) jelzővel mint ügyész, a kir. táblának ülnöke, és nagyságos. Élt még 1559-ben is, a midőn a Czobor és Pilspergerféle éleskői uradalom birtokosai részéről bizonyos határkérdések ügyében meghatalmazottképen lépett föl. Az ez alkalommal kelt okmány alá nyomott pecséte teljesen azon Pálffy czímert mutatja, melyet a grófi ház jelenleg is használ. Ki volt neje s gyermekei? bizonyosan meg nem mondható, sőt még egészen az sincs eldöntve, vajjon édes testvére, vagy csak unoka-vére volt-e Pálffy Péternek?
Pálffy Péternek Dersffy Zsófiától következő nyolcz gyermeke volt:
1) Erdődi Pálffy I. Tamás, nagyságos czímzetű, Rudolf király által testvéreivel együtt – mint alább megemlítendjük – visszatérület jogán (jure postliminii) az ország szabad bárói sorába iktattatott, Palota vár kapitánya és Zólyom vármegye főispánja volt. Született egy régi családi jegyzék szerint 1534. évben sz. Simon és Judás napján. Hitvese bedeghi Nyáry Sára volt, kit 1581. évi august. 20-án meghalván, özvegyen hagyott. 1562-ben Szécsénynél a török elleni ütközetben Soós István és Csúthy Gáspárral résztvévén, elfogatott, de kiváltatott. Eltemettetett Bazinban, hol a plébániai templomban latin verses sirirata olvasható.
2) Erdődi Pálffy I. György szabad báró, született 1540. évi sz. György napján. A Temesvárnál történt ütközetben egy török dárdájával keresztül szúrá, s úgy látszik, ennek folytán halt meg 1562-ben Ujvárott. (1581-ben egy oklevélben többi testvérei között már nem említetik).
3) Erdődi Pálffy I. János báró, Tata és Léva várak főkapitánya, született 1548. évben sz. Máté napjához legközelebb eső szombaton. Elesett Somoskőnél török kéz által.
4) Erdődi Pálffy I. István, báró, Győr, Csábrágh és Szitnya várak főkapitánya, született 1550. april 2-án. Neje Bogacsóczy Márta volt, ki 1596-ban már mint özvegy Pozsony megyei Gocznad helységben birtokolt. Ezen Istvánnak vagy János testvérének volt leánya Pálffy Erzsébet, nagyságos deregnyői Daróczy Ferencz hitvese, ki 1611-ben Pálffy Katalinnak Illyésházy nádor özvegyének beirata folytán Gocznad egész helység birtokába beiktattatott.
5) Erdődi Pálffy II. Miklós, a család első legnagyobb embere, szül. 1552. évben sz. Miklós ünnepe előtt két nappal. Zsenge kora óta Miksa és Rudolf királyok udvarában forgolódván, és a mi azon korban ritka volt, Németországot, Belgiumot, Franczia, Spanyol és Görög-országot beutazván, széles ismereteket és több nyelvben jártasságot szerzett magának. 1580. dec. 23. Pozsony vármegye főispánja és ugyan azon nevű kir. vár főkapitánya lett. 1581. april 24-én Prágában kelt oklevél által pedig Tamás, János, és István testvéreivel együtt sokféle hadi és udvari hű szolgálatainak tekintetbe vételével visszatérület jogán (jure postliminii) az «»országbirói sorába iktattatott. 1581. dec. 9-én meghalt Czobor Imre helyébe kir. főkomornok mesterré, 1582. máj. 25-én cs. kir. belső titkos tanácsossá, 1584. sept. 20-án Komárom vármegye főispánjává és ugyan azon évi octob. 22-én Erneszt főherczeg nyilt levele mellett Kielmann András helyébe Komárom vára főkapitányává neveztetett; és ugyan ez év octob. 20-án ugyan csak Erneszt főherczegtől e fontos főkapitányi hívatalára nézve az utasítást is megkapta. 1589. máj. 4-én az austriai főherczegségbeli indigenatust nyerte. 1589. jun. 1-én Érsekujvár és a Dunán inneni Magyarország főkapitányává neveztetett. 1592-ben csehországi indigenatussal tiszteltetik meg, és ugyan ez évben Rudolf királytól a vöröskői uradalomra uj királyi adománylevelet szerez. – 1594. nov. 17-én a bányavidéki végvárak hadainak vezére és Komárom vár parancsnoka, ez évi dec. 8-án a bányavidéki végvárak és Esztergam parancsnoka. 1595. dec. 1-én Mátyás főherczegtől különös utasitást kap. 1595. jan. 28-án Rudolf király által egyik biztosúl neveztetett azon szerződés eszközlésére, mely a császár és Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem közt köttetett, és mely „Tractatus Transylvanicus” czím alatt a törvénykönyvbe is az 1595. évi végzemények közé jutott. 1598. mart. 27-én vitte végbe társával gróf, utóbb herczeg Schwarzenberg Adolffal Győr várának a törököktől híres visszavételét, mely által a magyar nemzet történelmében halhatatlan nevet szerzett magának. Átalában huszonhat ütközetben harczolt a török ellen, és ezekből a Fülek, Nógrád, Drégely, Keresztes, Palánk, Esztergam és Buda mellettiek főleg kiemelendők. Midőn a győri diadal híre Bécsbe megérkezett, a császár és király a hirnöknek 4000 arany forintot rendelt adatni, Schwarzenberg 100,000 aranyat és Morvaországban Husztopeczet kapta, Pálffy Miklósnak elég volt azon ezer aranyar nyomó serleg, melylyel az ausztriaiak megtisztelték. Hanem az 1599. évi magyar országgyülés áthatva Pálffy Miklósnak nagy érdemei által, a 48. törv. czikkben nem csak érdemei megemlitését iktaták be örök emlékül, de egyszersmind önkénytesen egyhangúlag kérék is Rudolf királyt, hogy őt és utódait Pozsony várával és azon megyei birtokokkal örökös főispáni czím adása mellett jutalmazza meg, vagy ha a fölségnek jobban tetszenék, a Sz.-györgyi és Bazin várakban és uradalmakban királyi jogát örökös joggal adományozza, és őt és ivadékait örökös grófi rangra emelje. Ennek folytán 1599. évi jul. 24-én Prágában kelt diplomában Rudolf király a pozsonyi kir. várat annak örökös főkapitányságával és azon megye örökös főispánságával az első szülött fiúra szabályozott renddel őt, fiait és utódait megajándékozta. E királyi oklevélben is elészámlálvák Pálffy Miklós jeles tettei és érdemei; de azok a történelemből is ösmeretesek lévén, ismétlésök fölösleges. A jeles ember legszebb férfi korában, életének 48. évében 1600. évi april 23-án Vöröskő várában meghalt. Eltemettetett azon évi május 23-án Pozsonyban sz. Márton egyházában a család számára szánt helyiségben hosszú latin föliratu siremlék alá. Végrendeletet még 1596. évi mart. 30-án tett. Neje Fugger Mária, Augsburgból származó kirchbergi és weissenhorni báró Fugger Márknak horgaui gróf Eberstein Sybillától született leánya volt; kit 1583-ban vett feleségül; és ki férje halálával annak végrendelete szerint is mint özvegy 1619. évig a birtokban megmaradt, a midőn fiaival megosztozván, Istvánnak és Jánosnak Vöröskeö, Pálnak pedig Stomfa jutott, az özvegy anya pedig a néki jutott pénzből Vöröskeő várában élt haláláig 1646-ig; mely évben május 29-én – mi ritka eset! két fiával Istvánnal és Jánossal együtt és egyszerre temettetett a pozsonyi székes egyházba a családi temetkező helyre, és e ritka temetés emlékére ezüst érem is veretett Bel M. munkájában olvasható körirattal. Mily tiszteletben és becsben tartatott életében mind Pálffy Miklós, mind pedig özvegye Fugger Mária, azt a családi levéltárban őrzött, s hozzájok az akkori legnevezetesb és legmagasb személyek által intézett levelek tanusítják, s köztök Rudolf császár és VIII. Kelemen pápa leveleik foglaltatnak.
Meg kell még Fugger Máriáról azt említenem, hogy mint özvegy 1603. jul. 7-én maga, és fiai István, János, Pál és Miklós részére Rudolf királytól adományt nyert Borostyánkő várára, melyet néhai férje Pálffy II. Miklós királyi megegyezés mellett 1592. mart. 11-én gróf Salmis és Nevburg Gyula zálog-birtokostól 84,156 forint zálogösszegen kiváltott, mely adomány folytán a Pálffy-ház a stomfai vagyis borostyánkői vár és uradalom örökös birtokába lépett, és mely Pálffy Leopold ága által jelenleg is biratik.
6) Erdődi Pálffy Erzsébet, nagyságos Révay László felesége, született 1538-ban sz. Márton második ünnepén. Meghalt 1592-ben. Anyja lön Révay István, Miklós és Katalinnak.
7) Erdődi Pálffy Katalin született 1542-ben karácson előtti szombaton. Első férje nagyságos lepoglavai Krusich János, liptói főispán, korponai kapitány, és cs. kir. tanácsos, és kir. főudvarmester, Bazin és Szent-György várak ura volt; ennek 1581-ben történt halála után másodszor 1582-ben férjhez ment az akkor már szintén özvegy Illyésházy Istvánhoz, ki 1608-ban Magyarország (a protestansok közt első) nádora lön; és 1609. május 5-én Bécsben meghalt, eltemettetvén Bazinban. Pálffy Katalin pedig másodszori özvegységében élt 1616-ig, a midőn meghalván; férje mellé Bazinban temettetett, hol sirköve látható. Kegyes és adakozó hölgy volt: Bánban és Trencsinben 1609-ben iskolákat alapított; és mint gyermektelen, testvére Miklós fiainak hagyta 1613-ban végrendeletileg Bazin és Sz.-Györgyi zálogúl birt uradalmait.
8) Erdődi Pálffy Magdolna szül. 1546. szent Margit ünnepe hajnalán, neje lön báró belassi Khuen Rudolfnak, II. Miksa király főlovász-mesterének. E házasságból születtek: 1. belasy Khuen János-Euseb, cs. k. titkos tanácsos ezredes stb., kinek nejétől taubi és laibi báró Werkh Máriától született leánya Mária-Franciska utóbb Pálffy V. Pál nádor neje lön; – továbbá 2. Khuen Erzse Cavriani Oktaviánné, 3. Anna Mekau Lenardné, és 4. Kata, Herberstein Ádámné. Nevezett Pálffy Magdolna, első Férje Khuen János-Eusebnek halála után gyarmathi Balassa János neje lett.
A fölebb előszámlált nemzedék közűl, vagy is Pálffy I. Péternek legidősb fia I. Tamás báró, zólyomi főispán és palotai kapitány nejétől Nyáry Sárától egyetlen fiat nemzett II. Tamást, ki 1583-ban az élők közt említetik, de még mint gyermek magtalan halt meg.
I. János lévai és tatai kapitánynak nejétől Kőrösy Katalintól következő öt gyermeke volt: 1. Mihály báró, 2. Fruzsina ugy látszik előbb Andrássy Mátyás neje, utóbb Ráthkay Zsigmond neje és 1622-ben özvegye. 3. Borbála hodolini báró Schampach a Rottenstein Zdenko neje, és 1623-ban özvegye, midőn testvérei kiskorú gyermekeinek szakolczai házát átadta. 4. Anna hajadon korában meghalt. 5. III. Tamás, kinek neje Szvieczkova Kata volt, ki 1640. nov. Szakolczán halt meg, és nov. 11-én ott eltemettetett.
I. Péternek György fia – mint fölebb említetett – Temesvárnál esett el; ennek, valamint testvérének I. Istvánnak a szitnyai kapitánynak semmi gyermekét nem ismerjük.
I. Miklósnak nejétől Fugger Máriától gyermekei következők:
1.) Márk báró szül. 1584-ben; meghalt 1586-ban Komáromban. Erről anyja Fugger Mária végrendeletében, melyet veszélyes betegsége alkalmával 1584-ben Bécsben tett és a győri káptalan kiküldöttje előtt Komáromban 1586. B. sz. M. menybemenetele ünnepén megerősített, világosan megemlékezik, mondván: hogy férjétől eddig egyetlen fia Márk nemzetett.
2.) II. István báró, utóbb gróf, (l. báró in Vereskeö et Borostyánkeö) Sz.-György és Bazin ura, Bors vármegye főispánja, Pozsony királyi vár főkapitánya. Ez 1608-ban az ország sz. koronájának őre lesz, és mint ilyen a 75 évig távol volt koronázási jelvényeket II. Mátyás koronázására Pozsonyba viszi. 1626. mart. 20-án É.-Ujvár és a bánya-vidék végvárainak főkapitánya, majd a dunántúli országrész főkapitánya, aranysarkantyús vitéz, cs. kir. kamarás, és tanácsos. 1634. febr. 13-án II. Ferdinand király által az ország nagyságosai és bárói rendjéből Magyarország örökös mágnásai sorában grófi rangra emeltetett. Élete egyik nevezetesebb mozzanatát és dicsőségét teszi az, hogy 1621-ben a Bethlenpártiak által a Tátra hegynél megsebesítetvén, és elfogatván, királya hűségétől elválni semmiképen nem akart, s készebb volt kiszabaditásáért 24,500 frtot, akkor roppant összeget, és ennek fejében ékszereit Bethlen Gábornak átadni. Ezek átadását bizonyító Bethlen Gábor nyugtatványa Hunobrad morva mvárosban 1621. nov. 15-éről a család levéltárában megvan, és abban a váltsági összeg, valamint az átadott ékszerek is részletesen megjelölve vannak, a mint az egész nyugta-levelet itt jegyzésben olvashatjuk. 1639. máj. 17-én III. Ferdinánd királynak minden hatósághoz megküldött patense folytán lovas-hadat gyüjtött, azon octob. 28-án pedig a császári seregben a magyar könnyű lovasság tábornoka lett. Utóbb gyenge s megrongált egészsége miatt a királynak saját kezű 1644. jan. 14-én Bécsben kelt levele által eddigi hadi érdemei megdicsérése mellett az ujvári, bányavidéki végvárak főkapitánságáról fölmentetett. Meghalt 1646. máj. 29-én és anyjával Fugger Máriával és János testvérével együtt eltemettetett. Neje gróf Puchhaim Éva-Zsuzsanna volt, leánya gr. Puchhaim János-Kristófnak, Göllersdorf, Mühberg, Krumbach, Kirchschlag és Saubendorf urának, császári udvarmesternek, hadi tanácsosnak, tábori fővezérnek, alsó Ausztria örökös asztalnokának és nejének báró Hofkirchen Zsuzsannának. Pálffy II. István e nővel 1618. april. 17-én kelt egybe, azonban 1640-ben a nő már meghalt és azon évi nov. 12-én Pozsonyban sz. Márton egyházában eltemettetett.
3. II. János vöröskői és stomfai sz. báró, 1636. febr. 28-án II. Ferdinand király által grófságra emeltetett, mely oklevélben atyja érdemei után az övéi is fölemlítvék, ezekből tudjuk azt is meg, hogy ő már II. Mátyás király udvarnoka, utóbb az (érsek)ujvári várban lovas főtiszt s több alkalommal vitéz katona volt. Ehez adhatjuk, hogy cs. kir. kamarás, tanácsos, aranysarkantyús vitéz, testvérének II. Istvánnak lemondása után az 1625. évi 25. törv. cz. szerint Dóczy Istvánnal a m. sz. korona őre, és Érsekujvárban a lovasok vezére (tribunus), 1643-ban Komárom vármegye főispánja. Meghalt 1646. máj. 29-én, és eltemettetett anyjával Fugger Máriával és testvérével II. Istvánnal együtt Pozsonyban a sz. Márton egyházi családi sirboltban. Két neje volt: az első gróf Mannsfeld Anna-Lucia-Julianna, második nagyságos várkonyi Amadé Judit, Thúry István özvegye; ki azután harmadszor is férjhez ment monyorókeréki gróf Erdődy Gáborhoz, kinek halálával 1651-től 1672-ig ismét özvegyen élt.
4. IV. Pál nádor, ki 1625. jul. 3-án a magyar királyi kincstár elnöke lett, e méltóságról lemondott 1646-ban. 1625. évi octob. 10-én kir. fő pohárnokmester, u. azon évi octob. 21-én m. kir. tanácsos, 1630-ban a 6. tröv. czikk szerint a pozsonyi országos ház elnöke, az 1649-ik évi országgyülés 73. törv. czikkében már mint nádor az országnak minden jövedelmeiről, főleg a pozsonyi királyi vár ujra építésére fordított költségeiről teljesen megnyugtattatik. 1634. febr. 14-én II. Ferdinand királytól nyert kir. adománylevélben örökjoggal és Detrekeöi örökös grófi czímmel kapja Detrekő várát, és ugyan abba be is iktattatik. 1646. febr. 6-án országbiró, 1649. mart. 24-én pedig (1. törv. czikk) Magyarország nádora, jászok kunok kapitánya, és királyi helytartó lett. Végre 1651. martius 12-én Pozsony vármegye főispánja és Pozsony vár örökös kapitánya, mely méltóság az idősbség rendje szerint különös királyi oklevélben a családnak adományoztatott. Ugyan ez időben IV. Fülöp Spanyol királytól az arany gyapjas rend lánczát nyerte. A pozsonyvárallyai Pállfy curiát ő szerzé, s azt alapjából kiépíteté, valamint Malaczkán a sz. Ferenczes szerzeteseknek a Balassaféle hajdani kastély romjaiból zárdát állítatott és azt tisztes alapitványnyal megadományozta. A detrekeöi uradalmon kivül a dévéni és bajmóczi, ugy Austriában a marcheggi uradalommal családi birtokait szaporítá. Ezekből a Detrekeő és dévényi uradalmat a pozsonyvárallyi curiával magyar majoratussá, a pozsonyi uradalmat pedig családi senioratussá rendelte 1653. nov. 5-én kelt végrendeletében, melyre azon évi dec. 18-án III. Ferdinánd király Regensburgban kelt oklevélben királyi megegyezését adta, utóbb pedig III. Károly király rendelete mellett 1726. évi august. 22-én Pozsony, nov. 2-án pedig Esztergam vármegyében ünnepélyesen kihirdettetett. A stomfai (= borostyánkői) és malaczkai kastélyt alapjából fölépítette. A borostyánkői és marcheggi várat nevezetesen kijavítatta; a pozsonyi kir. várat pedig, melynek kapitánya volt, országos rendeletre közköltségen úgy kiigazítatta, mint az még e század elején is állott. Jelszava volt: „Omnia cum tempore.” Meghalt Pozsonyban váralatti curiájában 1653. nov. 26-án esti 7 órakor. Teste dec. 3-án esti 9 órakor temettetett el Pozsonyban a családi sirboltban, szíve pedig ezüst edénybe zárva dec. 5-én Malaczkán a sz. Ferenczes szerzetesek zárdájában. Neje 1629. jul. 26. óta belasy gróf Khuen Mária-Franciska volt, kit, miután azzal harmad ízen vérségben állott, csak pápai engedély és testvéreinek II. István és II. Jánosnak beleegyezésével vezethetett oltárhoz. Gr. Khuen Mária, mint özvegy 1666-ban alapítá a bajmóczi kegyes rendiek társházát és templomát. 1659-ben (22. törv. cz.) a férje által kezelt közpénzek számadásától ismét megnyugtatást nyert. Gyermekeinek Antalnak, Károlynak és M. Teréziának gyámságát még férje halála után 1653. dec. 13-án kir. rendelet szerint elfogadá. 1661-ben a Pozsony vár alatti téren sz. Miklós templomát építeté. Meghalt 1672. május 9-én, eltemettetett Bécsben a sz. Klára rendi apáczák zárdájában. E szerzetnek II. József császár alatt eltörlése után 1782. nov. 19-én éjjel koporsója ugyancsak Bécsben az Ágoston szerzetesek templomában lévő Pálffy családi sirboltba gr. Pálffy Károly intézkedése folytán áttétetett; és pedig mint utolsó, miután az oda való temetés is II. József cs. rendelete folytán megszüntetett. Ez alkalommal a koporsón volt német föliratos réztábla lemaradván, Pálffyné szül. De los Rios Antonia marquise által megtartatott, és ennek halálával a családi levéltárba jutott.
5. III. Miklós, vöröskeői és stomfai báró, 1599-ben született. 1606. jun. 7-én, kora 8. évében korengedély mellett Rudolf király által a pozsonyi és sz. Márton egyházi prépostsággal és annak minden javadalmaival adományoztatott, és azokba sept. 6-án Forgách Ferencz esztergami érsek, Naprágyi Demeter győri, és Péter váczi püspökök jelenlétében beiktattatott. 1619-ben anyjával Fugger Máriával és testvéreivel István, János és Pállal megosztozkodott. Meghalt 1621-ben.
6.) II. Kata grófnő, 1608-től ghimesi gróf Forgách Zsigmond országbiró és utóbb nádor hitvese, 1621. jun. 31. óta özvegye.
7.) Zsófia grófnő, 1617-ben gróf Trautmannsdorf Miksa neje, és 1650. jun. 8. óta özvegye. Meghalt 1662-ben.
8.) Magdolna grófnő 1-ör gyarmati Balassa Péternek Detrekő urának neje, ennek 1621-ben történt halálával 2-or sövényházi Móricz Márton neje, 3-or báró Perényi György neje, meghalt gyermektelenül Tornán 1629. octob. 18-án.
I. Jánosnak a Tata vár kapitányának fia Mihály, ugy látszik magán életet élt, róla a családi levéltár sem szolgáltathat egyéb adatot, minthogy 1609-ben Tamás testvérét és Fruzsina, Bora, és Anna nővéreit bizonyos ősi birtokai elosztásától tiltotta. Neje nevét nem tudjuk. Gyermekei voltak:
a) István, 1637-ben élt, róla csak annyit tudunk, hogy magnélkül halt meg.
b) IV. Tamás, 1633-ban Pozsonyban, 1641-ben N.-Szombatban tanult, végre Rómában, a hol egyszersmind 1645. juniusban az első misét tartotta. Hazatérvén, 1648-ban dec. 1-én esztergami kanonok és battai apát, 1649. mart. 1-én zólyomi főesperes, 1650-től csanádi püspök, Heves és a két Szolnok vármegye főispánja, 1658-ban váczi, 1671-ben nyitrai püspök, 1670-től Szegedy Ferencz váczi püspök helyébe Magyarország udvari kanczellára; kit I. Leopold kitűnő tehetségeinél fogva a „tanács angyalá”nak (angelus consilii) nevezett. Rendületlen hazafiságát és erős alkotmányos érzületét mutatja az, mint küzdött az osztrák kanczellár Hocher Pál ellen az 1678. évi országgyülésen. A nyitrai várat, az odavaló püspökök lakhelyét alapjától kezdve megújítatta és tágította, melyet az épületen most is látható czímere máig hirdet. Meghalt Bécsben 1679-ben máj. 6. és 7-ke közt éjfélkor, eltemettetett ugyanott sz. József templomában. Jelszava volt: „Vixtrix audacia fati.”
I. Jánosnak második fia III. Tamás nejétől b. Szviecskova Katalintól egy leányt és két fiút nemzett, kik közűl azonban egyik sem terjeszté ágazatát, és az ő ága (az úgynevezett szakolczai ág) elenyészett. Említett gyermekei ezek:
a) II. Péter báró, ez nejétől Kaunicz Eusebia-Sabinától, kit 1646-ban már özvegyen hagyott, több gyermeket nemzett, mint özvegye leveléből kitűnik, ezek azonban nagyrészben kiskorukban elhaltak, miután később csak egy leánya Katalin fordul elő, ki 1650-ben mint Pálffy András hagyományosa szerződést köt, meghalt hajadon korában 1658-ban. Ugyan e házasságból látszik születettnek Pállfy Francisca, ki 1682-ben mint nemes Cziskay Márton neje fordul elő, a midőn t. i. Nagy-Szombatban a hosszú utczában fekvő kőházát, a zvoncsini három szőlőt, és a klucsováni malmot, melyeket neki Pálffy Ferdinand püspök végrendeletileg hagyott, férjének örökösen bevallá. Azonban adatok hiányában ezen Franciskáról semmi bizonyosat nem állithatni. Kaunicz Eusebia-Sabina pedig férje halála után 1648-ban másodszor férjhez ment Podsztaczky Zsigmond-András pruszinoviczi báróhoz.
b) András báró, és a Veterani ezredben 3000 lovas horvát ezredese, Szakolczán gyermektelenül halt meg 1649. octob. 10-én, ugyan ott a parochiale templomban a Pálffy családi sirboltban eltemettetett.
c) Sabina neje s nem sokára özvegye is lett b. Recsinczky Szaniszló lengyel urnak, ki mint főtiszt Kázmér király alatt szolgált. E hölgy neve is mint hagyományosé (legataria) eléfordul Pálffy Andrásnak 1649-ben Prágában horvát nyelven kelt, és Pálffy Tamás battai apát részére Szakolcza városa által latin nyelven kiadott végintézkedésben, és 1650-ben Pálffy Kata hajadonnal együtt gróf Pálffy Miklóssal és Tamással a csanádi püspökkel egyezségre lépett.
Mielőtt tovább mennénk, megkell itt említenünk báró Pálffy Miklóst, kiről noha bizonyos, hogy e család ivadéka, mindazáltal róla semmi bizonyosat nem mondhatni. Egyetlen okmány, mely róla szól, meg nem nevezett testvéreinek egy levele Pozsony városához, melyben az említett város e Miklós temetésére meghívatik. E levélből látjuk, hogy ezen erdődi Pálffy Miklós vörökeői és stomfai báró, cs. kir. udvarmester, és lovas kapitány volt, ki férfi korának kezdetén 1624-ben meghalván, mart. 30-án Pozsonyban a Pálffyak sirboltjába eltemettetett. E gyászjelentő levél Pálffy István pozsonyi főispán köriratos pecsétével volt lezárva, és igy – ha már I. Miklósnak egy II. Miklós fiát nem ismernők, ugyan annak fiául tehetnők e Miklóst is; igy azonban származata igazolatlan marad.
Ugyan ez időkorban előfordul erdődi Pálffy Ilona, Kornis Zsigmond hitvese, kinek 1637. jun. 10-én történt halálát, és jul. 14-én Papmezőn eltemetését nevezett férje jelenti gróf Pálffy Istvánnak. Kinek leánya volt Ilona? mind eddig sikertelenül nyomoztatott; ugy látszik I. Istvánnak vagy testvérének Györgynek leányául tehetnők.
Kitérésképen állhat itt a Pálffyak azon legátalánosabban használt czímere, mely a vért kék udvarában hármas dombon félkerékből kiemelkedő szarvast, és paizs tetején álló sisak koronájából hasonló szarvast mutat; a paizst mindkét oldalról diszítő aranykék foszladékkal; mely czímert a grófi ág grófi koronával, a herczegi ág pedig herczegi korona és hermelines palást alatt viseli mai napig.
Pálffy II. István nejével Puchaim Éva-Zsuzsannával következő gyermekeket nemzé:
1-ör IV. Miklós (gróf), ez elvégezvén 1634–1636-ig N.-Szombatban, azután Bécsben, és 1644-ben az ingolstadti egyetemben tanulmányait, Olaszországban tett utazást. – 1649. január 17-én kir. udvarnok lett, 1650. jul. 22-én m. kir. fő ajtónálló mester, 1653. dec. 13-án aranysark. vitéz, Pozsony vármegye örökös főispánja, utóbb a m. sz. korona őre, és belső titkos tanácsos. 1662. nov. 22-én magyar orsz. fő komornokmester, miután ezen zászlósi méltóság gróf Erdődy idősb Györgynek tárnokságra emelése által ürességbe jött; 1669. jun. 29-én jeruzsalemi lovag. Meghalt Pozsonyban 1679 aug. 12-én, és a Pálffyak szokott sirboltjában eltemettetett. Ifju korában hadi szolgálatokat is tett, és ezek közt egyik legdicsőbb az volt, midőn egy török csapatvezért maga kezével vágott le. Ő a család ausztriai uradalmait Krumbachot, Kirchschlagot, Saubersdorfot, és Kenitzet Szileziában örök jogúvá tette. Neje volt 1649-től gróf Harrach Mária Eleonora, ki férje halála után 1686. jul. 31-én a császári udvar és I. Leopold gyermekeinek felügyelőjévé lett. Meghalt 1693. dec. 1-én, és Bécsben az Ágostonrendi szerzeteseknél a Pálffy cryptában eltemettetett.
2. Mária grófnő, 1635. aug. 25-én ment férjhez Gróf Erdődy Gábor kir. komornokhoz, és 1648-ban meghalt.
II. Jánosnak első nejétől gróf Mannsfeld Anna-Lucziától következő gyermekei születtek:
1. I. Ferdinand gróf, jesuita, csanádi és 1673. óta egri püspök és jászói prépost 1678-ban. Meghalt 1680. octob. 31-én Kassán, és ugyanott végrendelete folytán a jesuitáknál eltemettetett. A nagyszombati Pázmány által alapított egyetem épületét ő is növelvén, ott ezen nemes tettét egy 1701-ben tett latin feliratos emlékkő tartja fen.
2. Francziska grófnő, Révay Miklósnak neje, és három gyermeknek: 1. R.-Emerentiának (Révay Eleknének), 2. Eleonorának Forgách Farkasnénak, és 3. Leopoldinának Beniczky Lászlónénak anyja lett.
II. Jánosnak második nejétől Amade Judittól Terezia leányán kivül, ki mint hajadon halt meg, más gyermeke nem született.
IV. Pál nádornak gr. Khuen Mária-Franciskától született gyermekei következők:
1. III. János (Antal) detrekeöi örökös gróf, vöröskeöi és stomfai sz. báró, született 1642-ben. Már 1679. aug. 21-én Pozsony vármegye főispánja, és a pozsonyi kir. vár örökös kapitánya, 1683-ban april 26-án cs. kir. és Fülöp-Vilmos rajnai választó fejedelem kamarása és tanácsosa lett. Meghalt 1694. nov. 29-én kora 52. évében; tetemei a pozsonyi többször említett családi sirboltba tétettek, szíve pedig az atyjáéhoz helyeztetett hasonlóan ezüst edényben, a malaczkai cryptába a Ferenczes atyák lauretani kápolnája alá. Két neje volt; az elsőt fogarasi gróf Nádasdy Anna-Tereziát 1668. juniusban vette. Ez meghalt Bécsben 1683. mart. 22-én, és ott az ágostonos atyáknál eltemettetett. Másik neje Molarth Mária-Eleonora cs. k. palota-hölgy volt, kivel 1685. mart. 12-én kelt egybe, kit azután özvegyen hagyott, és ki utóbb gróf Volkrahoz ment férjhez.
2. IV. János (Károly), detrekői örökös gróf, vöröskeöi és stomfai báró; a bajmóczi, szuhai, uj-lempachi várak és uradalmak örökös ura, cs. kir. kamarás, hadi-tanácsos, hadi-vezér, és egy vasas lovas ezrednek ezredese és tulajdonosa, Sabaudiában a császári sereg vezénylő parancsnoka; született 1645. dec. 4-én, katonaságra lépett 1672. jul. 3-án, és két ezredet, (egy magyart és egy horvátot) saját költségén állított, és azoknak ezredese lévén, a branyicskai, eperjesi, debreczeni sz. kereszti csatákban (részint a török, részint Tökölyi hívei ellen) vitézül viselvén magát, tábornok lett, majd 1672-ben lovas-tábornokká neveztetett. Az 1681-ki soproni országgyülésen a fels. udvar és a kir. személye őrzésére rendelt őrség előljárójává lett. 1687. aug. 18-án főhadvezéri helytartó, 1683–1688-ig Párkánynál és Esztergamnál a törökök és felkelők ellen vívott győzedelmek részese volt; nem sokára az angol, belga, velenczés és egyéb német-római birodalmi fejedelmekhez követségben járt. A savoyi herczeget, 1693. octob. 4-én a francziák ellen Pignarolla mellett nyert diadala által megmentette, mely harczon alóla három ló hult el, és ott elesett fia is II. Ferencz, egy vasaslovas század kapitánya, kit két puska-golyó terített le. Ezen dicsőséges harcz után hadi vezérré neveztetvén, kora halállal mult ki 1694. nov. 3-án élete 49. évében Majlandban és ott eltemettetett. A kegyesrendiek privigyei lakháza emlékét sírirattal tisztelte meg. Neje hczg. Lichtenstein Sidonia-Ágnes volt, hzg Lichtenstein Hermannak gr. Salm Reiferscheid Sidoniától született leánya, kivel 1669. mart. 3-án kelt egybe; és ki utána sokkal később 1721. mart. 20-án Bécsben halt meg.
3. Mária-Magdolna grófnő, először férjhez ment gróf Zinzendorf Augusthoz, azután degli Obizzi Ferdinand marquishoz, ki Bécs város parancsnoka volt. Gyermeke egyiktől sem maradt. Meghalt Bécsben 1684. novemb 20-án és a sz. Lőrinczféle egyházba az apáczáknál eltemettetett. Ez szerzé Austriában a Heidenreichstein urodalmat, és ezt élete fogytáig második férjének hagyta, ennek halála után pedig a Pálffy családnak majoratusképen végrendelte.
Következik a nemzedék rendje szerint IV. Miklós ivadéka, mely főleg azért is kiemelendő, mivel ezektől jő le az egész most is virágzó Pálffy ház; és pedig IV. Miklósnak két fia V. Miklós és IV. János (mindkettő nádor) által két fővonalon. Utóbb V. Miklós vonala unokáiban ismét három főágra oszlott; az első vagy is VIII. Miklós ága a detrekői vagy herczegi ágat, II. Leopoldé a stomfai vagy borostyánkeői, és I. Rudolfé a vereskeői ágat képezi. – Ama előbb említett IV. János vonala pedig bazini vagy királyfalvi ágazatnak, vagy ifjabb ágnak is neveztetik.
IV. Miklósnak nejétől gróf Harrach Eleonorától következő gyermekei voltak:
1. V. Miklós gróf, Vöröskeő örökös ura, a vöröskői, dévéni, stomfai, bátorkeszi, marcheggi, krumbachi, kirchschlagi, saubersdorfi, és heidenreichi várak és urodalmak örököse és valóságos birtokosa, Magyarország nádora, kúnok birája, és királyi helytartó, aranygyapjas vitéz, Pozsony, úgy Pest, Pilis és Zsolt törv. egyes. vármegyék főispánja, a pozsonyi királyi vár örökös kapitánya, cs. kir. tábornagy, kamarás és v. belső tit. tanácsos, egy német gyalog ezred tulajdonos ezredese, a m. kir. helytartó tanács és hétszemélyes tábla elnöke stb. született 1657. máj. 1-én, 1673-ban a bécsi egyetemben tanult, 1675. jun. 15-én cs. kir. udvarnok, 1687. april. 19-én Aspermont ezredbeli alezredesből valóságos ezredes, és Esztergam várának (3000 frt évi fizetéssel) parancsnoka, 1688. sept. 1-én egy saját költségén állitott és 12 századból álló magyar gyalog ezred tulajdonos ezredese; 1690. május 30-án tábornok, 1692. aug. 6-án altábornagy, 1693. april 7-én mint már Kassa vára hadi parancsnoka, Magyarország fő komornok mestere lett, 1694. dec. 10-én Pozsony vármegye örökös főispánja, és a pozsonyi kir. vár örökös kapitánya, 1700. aug. 2-án val. b. titkos tanácsos, 1701. jun. 19-én a m. szent korona őre és a csász. kir. gyalog testőrség főkapitánya, ugyan azon évi sept. 27-én tüzér ezredes, 1707. jun. 1-én tábornagy, 1711-ben Eleonora császár-királyné fő lovászmestere, 1712. mart. 30-án III. Károly király (mint császár VI-ik) által saját kézirata és saját megemlékezéséből arany gyapjas vitézzé tétetett, melyről azon évi május 3-án kapott ünnepélyes oklevelet, 1713. jan. 6-án országbirája, 1714. octob. 14-én Magyarország nádora, kunok kapitánya, Pest, Pilis és Zsolth törv. egy. vármegyék főispánja, és kir. helytartó lett. Ez utóbbi méltóságban t. i. mint nádor, szerepelt már III. Károly király koronázásánál; az 1722-ik évi országgyülésen pedig előmozditá és befolyása által törvényczikkelyi érvényre segité emelni azon kétoldalú kötést, mely sanctio pragmatica nevezet alatt Magyarországot, a cs. kir. ausztriai házzal egybekötve, ennek hazánkban női ágoni örökösödését is megalapítá; mint erről III. Károly királynak Pálffy Miklóshoz sajátkezűleg intézett Bécsben 1722. jul. 4-én kelt, és a család levéltárában őrzött kézirata elismerő bizonyitványt nyujt. – 1723-ban azon évi 97. törv. czikk szerint a m. kir. helytartó tanács és hétszemélyes kir. tábla elnöke lett. Meghalt 1732. febr. 20-án délelőtti 11 és 12 óra között Pozsonyban, és Malaczkán eltemettetett a Ferenczes barátok lauretani kápolnája alatti sirboltba. Még fiatal korában Belgrádnál álgyú-golyó által megsértetvén, e sebe miatt egész éltében sántított. Midőn ama sebét kapta, és a helynek alkalmatlansága miatt sokáig kellő gond, sőt élelemben is hiányt kelle tapasztalnia, igy kiáltott fel: „mind ezt, sőt ennél keservesebbet is eltűrnék királyomért és hazámért!” Magas míveltségét és elfogulatlan belátását jellemzi többi nemes tettei között az is, hogy az akkor élt nevezetes történetbuvár Bel Mátyást, kit messze terjedő buvárlata már már gyanúba hozva, veszélyel fenyegetett, bajából kimenté, sőt őt évi segélylyel láttatá el. Neje volt báró Weichs Kata-Erzsébet, báró Weichs Ferdinandnak báró Morian Adolfától született leánya, és Eleonora császárnénak udvari hölgye és kamarásnéja, kit I. Leopold király és nevezett neje engedélye mellett 1680. nov. 24. vett feleségül, és ki nálánál előbb t. i. 1724. jun. 5-én Pozsonyban meghalván, jun. 8-án eltemettetett Malaczkán a családi sirboltba, hol az egyházban a nagyoltár előtt vörös márványban férjének latin siremlék-irata olvasható.
2. Mária-Zsuzsánna grófnő, 1672. febr. 28-án férjhez ment monyorókeréki gróf Erdődy Kristóf-Antalhoz, Varasd örökös főispánjához, legutóbb koronaőrhez stb.
3. I. Ferencz gróf, 1676-ban Gráczban tanult, 1677–78-ban Hollandiában, Angliában, Itáliában utazott, azután cs. kir. kamarás, és Pálffy IV. János tábornagynak vasas-lovas ezredében ezredes, és következőleg tábornok lett. Elesett 1687-ben Eszéknél álgyu-golyó által a törökök elleni harczban magok a sánczok előtt, magának említett IV. Jánosnak szeme láttára. Neje volt homonnai gróf Drugeth Krisztina, előbb Forgách Andrásné, utóbb pedig Pálffy Ferencz halála után gróf Bercsényi Miklós neje, ki Nyitra megyei Tavarnok helységben gyermekágyban halt meg 1691. mart. 17-én, kora 36. évében.
4. Mária-Eleonora grófnő, neje gróf Waldstein (vagyis Wallenstein) Miksa cs. kir. kamarás és birodalmi tanácsosnak, ki 1716-ban halt meg, míg neje sokkal előbb 1699. dec. 26-án végezte be életét és Bécsben az ágoston szerzeteseknél a Pálffyak temetkező helyére takaríttatott.
5. V. János (Bernárd István) gróf, Vöröskeő, Bajmócz, Sz.-György, Bazin örökös ura, aranygyapjas vitéz, Magyarország nádora, kúnok birája és királyi helytartó, tábornagy, egy vasas ezred ezredese, cs. kir. kamarás, és val. belső titkos tanácsos, Pozsony vármegye örökös, Pest, Pilis és Zsolth vármegyék valóságos főispánja, a hétszemélyes kir. tábla elnöke, született 1664. aug. 20-án, miután 1677-ben Bécsben, 1679-ben pedig Pármában tanult volna, 1681-ben a neuburgi utóbb Isemburgféle német gyalogezredben állott önkénytesnek, s még ugyan azon évben gr. Pálffy IV. János vasas ezredébe mint zászlótartó lépett át; és abban 1683-ban is Bécs védelmében mint zászlós harczolt, ugyan ez ezredben 1684-ban lett kapitány, és mint ilyen maradt ott 1687-ig, részt vévén Buda ostromában is. 1688-ban Károly lothringeni herczeg és fővezér oldalas segéde, 1689-ben a Czobor magyar lovas ezredben ezredes, és ennek még ez évben gr. Czobor Ádám ipa halála után vezénylő parancsnoka, 1693. april. 3-án tábornok lesz. Életének e szakában nevezetes párbaja volt a császári házhoz sógorságban álló János-Fridrik vürtembergi herczeggel, kit – némely a magyar sereg ellen ejtett sértő szavaiért a magyar nemzet dicsősége iránti kegyeletből megboszulando párviadalra hívott ki, és pisztolylyal, – melynek híres mestere volt, – kalapját (a királyfalvi családi levéltárban most is láthatót) lőtte le; erre azonban a másik fél golyója által ő is találva, összerogyott, mire a nevezett herczeg Lengyelországba futott, később I. Leopoldtól kegyelmet nyervén. 1700. január 26-án altábornagy lett; és eddig magyar huszár ezrede helyett német vasas ezredet kapott. 1704. január 15-én Dalmaczia, Horvát- és Tótország bánjává, ugyan azon évi május 5-én lovas tábornokká neveztetett; 1709. april 24-én tábornagy lett 1707. évtől számított ranggal. Ugyancsak 1709-ben november 7-én a hűtlenségbe esett Rákóczy Ferencz helyébe Sáros vármegye főispánjává neveztetett; 1710. mart. 28-án Magyarország felső részének vezénylő fő hadi parancsnoka, 1724. jan. 5-én m. kir. helytartósági tanácsos, 1731. octob. 5-én gr. Koháry István helyébe országbiró, ugyan azon évi octob. 27-én a hétszemélyes királyi tábla közbirája, 1732. mart. 14-én Pozsony vármegye örökös főispánja, és azon vár főkapitánya; 1740. febr. 20-án aranygyapjas rend vitéze, miről azon évi mart. 10-én kapja az ünnepélyes oklevelet; szintén azon évi dec. 15-én (M. Terézia által) val. belső titkos tanácsos, 1742. dec. 16-án szóval, utóbb kinevezés által a magyarországi cs. hadsereg fővezére; 1741. jun. 22-én az országgyülésen magok a kijelöltek által is ajánlva, Magyarország nádora és királyi helytartója. Végre 1751. mart. 24-én alkonyatkor Pozsonyban meghalt kora 87. évében, és mart 27-én ugyan ott a családi sirboltba eltemettetett. Jeles hadi tetteit, polgári érdemeit, történelmi érdekű működését Magyarország történet-könyvei bőven tárgyalják. Ő eszközlé a Rákóczyakkal 1711-ben a szatmári békességet; valamint az ausztriai háznak leányági örökösödése megállapításában nem csekély érdemekkel fáradozott; mely érdemeinek emlékeül M. Terézia királyasszonytól, ki őt atyjának nevezte, egy drága ménnel, arany karddal és gyémánt gyürűvel ajándékoztatott meg. Ugyan ő vitt még 1734-ben a családja által jelzálogúl birt bazini és sz.-györgyi uradalmakra is örökösítő kir. adományt. Neje kettő volt: első czobor-sz.-mihályi gróf Czobor Mária-Anna-Teréz, gróf Czobor Ádám tábornoknak gr. Erdődy Borbálától 1669-ben született leánya, kit 1687-ben jegyzett el, és a ki 1733. oct. 3-án Pozsonyban halt meg, és ott az annyiszor említett családi sirboltban eltemettetett. Második neje gróf Stubenberg Mária-Julianna, gróf Zichy Károlynak 1741. jun. 14. óta özvegye volt, kit ugyan azon évi august 28-án vett nőül, és a ki mint özvegye 1756. april 20-án Pozsonyban halt meg, ugyan ott temettetett is. Pálffy V. Jánosnak a pozsonyi sz. mártoni székesegyházban ékes siremléke latin nyelven irt siriratával együtt most is látható.
III. Jánosnak nejétől gróf Molarth Eleonorától egy, atyja halála után 1695-ben Pozsonyban született leánya Mária-Borbála volt, ki gróf Waldstein Venczel Józsefhez menvén férjhez, 1769. január 13-án mint már özvegy Prágában kora 74. évében halt meg. Egyetlen leánya gróf Waldstein Mária-Jozefa gróf Pálffy II. Leopoldnak lett hitvese.
IV. János-Károlynak feleségétől herczeg Lichtenstein Katalintól következő két gyermeke volt:
1. VI. Miklós-József, gróf, detrekői örökös gróf, stomfai és vörökeői szabad báró, Bajmócz, Dévény, Marchegg, Baumgarten Heidenreischstein, Neu-Lempach, Szucha és Kisvárda ura, cs. kir. kamarás, és tanácsos, a magyar szentkorona őre, és egy könnyű lovas ezred ezredese. Született 1671-ben. Meghalt 1706-ban aug. 10-én forróláz folytán Carpi városában a császári hadsereg mellett. Nőül vette 1693. májusban Bécsben Homonnai gróf Drugeth Juliannát, gróf Drugeth Zsigmondnak buzíni gróf Keglevich Tereziától született leányát, mely házasságból Bécsben 1695. január 7-én született fiok József-Károly-Ignácz, ki azonban négy hónapos korában meghalt. Az özvegy Drugeth Julianna pedig másodszor 1709-ben férjhez ment gr. Althann Mihály-Venczelhez, s élt még 1727-ig, midőn benne a homonnai Drugeth név sirba szállt.
2. II. Ferencz gróf, detrekői örökös gróf, atyja vasas ezredében kapitány, és ugyan annak szeme látára esett el Olaszországban Pignarola melett a peronsi völgyben 1693. octob. 4-én azon éles harczban, melyet a francziák ellen intéztek, és épen akkor, midőn az ellenség bal szárnyát megtámadná, két puska-golyó leterité.
V. Miklós nádornak báró Weichs Katalin nejétől következő tizenegy gyermeke született:
1. I. Leopold (József-Ignácz-Kálmán) cs. kir. kamarás és ezredes. Született 1681. octob. 15-én. Azon nevezetes harczban Hochstädt vagy Blindheim mellett Bajorországban a neuburgi herczegségben, mely a francziák és bajorok ellen folyt, lováról leesvén és összetapodtatván, ebből származott nyavalyája folytán Bécsben meghalt kora 38. évében 1720. mart. 27-én, és ugyanott az ágostonos szerzeteseknél a Pálffyak cryptájában eltemettetett. Neje volt gróf De Souches Ratvit Mária-Antonia, gróf Ratvit de Souches Károly-Lajos cs. kir. ezredesnek, és komornoknak gróf Puchaim Mariannától 1683. jan. 13-án született leánya, kivel 1708. jun. 8-án a császári udvari parochián kelt egybe, és a ki özvegységben 1750. aug. 18-án Bécsben d. e. 11 órakor halt meg, és másnap oda, hová férje, eltemettetett.
2. Eleonora-Mária-Teréz Bonaventura szül. 1682. nov. 7-én, férjhez ment gróf Abensberg és Traun Ferencz-Antalhoz, meghalt 1728. sept. 9-én.
3. Mária Erzse-Philippina-Bora, 1700. jul. 6-án eljegyeztetett, és aug. 29-én egybekelt gróf Bouquoy de Longueval Károly-Kajetán vauxi báróval, Rosenberg, Liebicz, és Graeczen örökös urával; és 1732. nov. 8-án Bécsben az augustiniusoknál eltemettetett.
4. VI. János (kereszt.) József-Antal-Prosper, szül. 1685. junius 25-én, cs. kir. ezredes, és Eugen fővezér hadsegéde, elesett 1716-ban Péterváradnál.
5. III. Ferencz Rudolf-Lőrincz, szül. Bécsben 1686. aug. 11-én. – 1693. jun. 4-én korengedély mellett máltai lovag, majd cs. kir. kam. és tábornok és egy magyar gyalog ezred tulajdonos ezredese, 1734. jun. 29-én a pármai ütközetben megsebesülvén, ennek folytán 1735. mart. 24-én Stomfán meghalt, és Malaczkán a barátoknál eltemettetett.
6. II. Károly József-Miklós-Rochus, szül. 1687. aug. 16-án, cs. kir. kamarás, az Althan lovas ezred alezredese, Belgrádnál 1717. aug. 16-án kapott seb miatt meghalt Pesten 1720. jun. 13-án.
7. IV. Ferencz Henrik-Antal szül. Bécsben 1688. aug. 17-én; meghalt ugyan ott 1689. május 17-én, s eltemettetett az augustinianus barátoknál.
8. Carolina-Anna-Dorottya szül. Bécsben 1689. sept. 19-én, neje volt gróf Roggendorf Károly-Lajosnak.
9. II. Ferdinand Gillyén Zsigmond, szül. Bécsben 1690. dec. 17-én, és ugyanott 1694. febr. 23-án meghalt. Eltemettetett az ágostonrendi szerzeteseknél.
10. I. Lajos szül. 1692. máj. 17-én, meghalt 1693. máj. 17-én. Eltemettetett ugyan ott Bécsben.
11. Mária-Anna Ernesztina-Carolina szül. Bécsben 1693. nov. 4-én, férjhez ment 1717. aug. 11-én gróf Weissenwolf Antalhoz.