pocsék
pocsék – ‘vacak, hitvány’; ‘‹főnévként› elrontott, könnyelműen eldobott dolog’: pocsékba megy. Származéka: pocsékol.
A hangutánzó pocs- tő származéka -k főnévképzővel; melléknévi jelentése másodlagos: ‘lucskos sár, pocsolya’ ⇨ ‘lucsoktól tönkrement holmi’ ⇨ ‘értéktelenné vált, ócska’. Lásd még pocséta, pocskol, pocskondiáz, pocsolya.
