Milán,
Milán, 1. Obrenovics, Szerbia fejedelme, Milos fejedelem fia, szül. 1819 okt. 12. Atyja lemondása után 1839 jun. 13. jutott a trónra, de már ugyanez évi jul. 8. Belgrádban meghalt.
2. M. Obrenovics, szerb király, szül. 1854 aug. 22., Obrenovics Milos (megh. 1861 nov. 20.) és Katargi Máriának fia. Párisban nevelkedett és 1868 jul. 2. nagybátyja Mihály fejedelem meggyilkoltatása után IV. M. név alatt kiáltatott ki fejedelemmé. 1872 aug. 22. nagykoru lett és 1875 okt. 17. házasságra lépett Natáliával, Kecsko Ivanovics Péter orosz ezredes leányával, ki őt 1876 aug. 14. egy fiuval, Sándorral ajándékozta meg. Oroszország által felizgatva és annak titkos segítségével 1876 jul.-ban Montenegróval egy időben minden ok nélkül háborut kezdett Törökország ellen, mely háboru azonban október végén a Csernajev által vezérelt szerb sereg megsemmisülésével végződött. Szerbia az oroszok által magára hagyatva, csak Anglia segítségével tudta a győzelmes portától 1877 márc. a békét kieszközölni. Mindamellet már 1877 dec. végén újra kezdte a háborut és annak szerencsétlen folytatása dacára diplomáciai úton a berlini kongresszuson megszerezte Pirot és Nis várakat és Ó-Szerbia jelentékeny részét, továbbá a szuverénitást és a fenség címét. A nagyhatalmak helybenhagyásával 1882 márc. 6. a királyi címet is felvette. 1885. háborut kezdett Bulgáriával, de e vállalatát 1886. Sándor bolgár fejedelem teljesen leverte. E szerencsétlen háboru és az ügyetlen pénzügyi politikai komolyan megingatták állását. Ehhez járult, hogy a főpapsággal is összetűzött, mert 1883. Mihály metropolitát letette. Feleségétől 1888. elvált, de az elválást, melyet a király egyenes parancsára okt. 24. kreaturája Theodosius belgrádi metropolita, nem pedig az illetékes konstantinápolyi patriárka mondotta ki, ortodox körökben érvénytelennek tartják. M. 1889 jan. 2. országának új és egészen liberális alkotmányt adott, de mert belátta, hogy állása az újonnan választott redikális szkupstina mellett tarthatatlanná vált, 1889 márc. 6. egészen váratlanul fia Sándor javára a trónról lemondott és Párisba ment. 1890 máj. 16-tól okt. 29-ig ugyan Belgrádban tartózkodott és a radikálisokat s Garasanint támadta meg beszédeiben, kik viszont minden baj okozójának mondották és azzal vádolták, hogy államcsinyre készül. Midőn a szept. választásokban megint a radikálisok győztek, M. ott hagyta Szerbiát. 1891 márc. 5. azonban megint Belgrádban termett és Garasanint támadta meg a lapokban, aki viszont markovics Ilona megöletésével (1882) vádolta M.-t. A szkupstina elvégre ápr. 11. arra szólította fel az exkirályt, hogy fiának nagykoruságáig Szerbiából távozzon, amit M. meg is tett. 1891 szept. 30. a szerb állampolgári kötelékből is kilépett és miután 1892. a Takova gróf nevét felvette, azóta rendszerint Párisban él. 1892 márc. 24. azonfelül, midőn trónjáról és trónigényiről lemondott, azt is igérte, hogy állandóan Szerbián kivül fog élni és sohasem fog Szerbiába visszatérni. Erre a skupstina 1 millió frank évi díjat szavazott meg neki. 1893 elején kibékült Biarritzban elvált nejével, Natáliával, mely hirnek fiuk, Sándor örült legjobban, de szülei ezentul is elválva éltek. M. továbbra is Párisban maradt, ahonnan azonban Sándort tanácsokkal szolgálta. Az 1893 ápril 14-15. közötti éjjel rendezett államcsiny M. tanácsára és tudtával történt. Azonban a dec. 3. alakított Gruics-kabinet sem akart M. hazatéréséről hallani és midőn Sándor király atyját 1894 jan. visszahivta, a Gruics-kabinet beadta lemondását. Az új minisztérium (Nikolajevic) ápr. 20. oly rendeletet adott ki, melynek értelmében Sándor király saját hatalmánál fogva a szüleinek számkivetésére vonatkozó törvényt hatályon kivül helyezi. M. visszatérése nem sokat segített a pártok gyülölségén, sőt még ingerültebbekké tette a kedélyeket, ugy hogy végre Sándor király az 1889-iki szabadelvü alkotmányt felfüggesztette. 1894 őszkor M. visszatért Párisba és csak most jelent meg Natália királynő Belgrádban. V. ö. Vasárnapi Újság 1875. évf. 529, és 1882. évf. 161.
