Magzatfekvések.
Magzatfekvések. A magzat a terhesség első felében még oly kicsiny, hogy a tágas méhürben akármilyen helyzetben lehet s ezt az anya helyzete szerint könnyen változtatja. A terhesség végén azonban különféleképpen lehet elhelyezve. Hosszusága legtöbbnyire megegyez a méhnek hosszuságával és a méhszájon a koponya fekszik. Ezt a fekvést rendes v. koponyafekvésnek nevezzük. Ritkábban a fej az arccal fekszik a méhszájon és ezt a hibás fekvést arcfekvésnek nevezzük. A koponya és arcfekvéseket együttvéve fejfekvéseknek is hivják. Ha a magzatnak alsó vége fekszik a méhszájon, feje ellenben a méhfenékben, akkor medencefekvés van jelen. A medencefekvésnek alfajai a farfekvés, a lábfekvés és a térdfekvés. A fej- és medencefekvések együtt egyenes fekvéseknek is neveztetnek, ellentétben a keresztbenfekvéssel v. ferde fekvéssel, amidőn a magzat hosszusága nem egyezik meg a méh hosszuságával, hanem azzal kereszteződik v. ahhoz ferdén fekszik. Ilyenkor sem a fej, sem a far nem fekszik elül a méhszáján, hanem az egyik váll vagy az egyik kar, vagy a magzat törzsének más része. Az arcfekvés és a vele rokon homlokfekvés és fejtetőfekvés a fejnek hibás tartásából erednek. A fej rendes tartásnál a gyermek álla annak melléhez van szorítva; ha az áll a melltől eltávolodik, akkor létrejön először a fejtetőfekvés, másodszor a homlokfekvés és harmadszor, amikor legerősebben nyujtja hátra a nyakát, az arcfekvés. A hosszfekvések és azok közül a koponyafekvések a gyakoriabbak, mert azok felelnek meg legjobban a méh természetes alkotásának. A ferdefekvések akkor keletkeznek, ha sok a magzatviz, ha szűk a medence, v. ha a méh izomzata nagyon laza, amely esetekben a fejnek, v. a medencének fogva tartása a méh alsó részében nem történhetik meg. VJ. ö. Kézmárszky A szülészet tankönyve.
