Pusztító utálatosság
Pusztító utálatosság H. tó'ébah, sikkúc mösómém, g. bdelügma tész erémószeósz. A kifejezés eredetileg a kultikus terminológiából származik, és minden olyan dologra vonatkozik, ami kultikusan tilos. További fejlődés eredményeként jelöl minden utálatot keltő dolgot, ezért az ÓSZ-ben gyakran használják a bálványistenekre (1Kir 11,5; 2Kir 23,13; Dán 9,27). Legtöbbször azonban olyan idegen eredetű dolgokat vagy cselekményeket jelöl, amelyek eredetük miatt kultikusan tisztátalannak számítanak, azaz Istennel nem hozhatók kapcsolatba, mivel haragra gerjesztenék őt. Ugyanilyen utálatos dolognak számított a zsidóság körében pl. az egyiptomiakkal való együtt étkezés (1Móz 43,32). Isten előtt utálatos, ha egy izráeli tisztátalan állat húsából eszik (3Móz 22,8 stb.). A bölcsességirodalomban általában a bűnt jelenti (Péld 11,20; 13,19; 28,9), a kultusz vagy a hit elhagyását (Péld 3,32), az istentelen által bemutatott áldozatot vagy imádságot (Péld 15,8; 28,9). Utálatos az Úr előtt a gőgös szív (Péld 16,5). Ugyanez a szemléletmód folytatódik az ÚSZ-ben, ahol a bálványokat Pál apostol utálatosnak nevezi (Róm 2,22; vö. Róm 1,27; Jel 17,4). Általában utálatos Isten előtt a bűn (Lk 16,15; 2Pt 2,13; Jel 21,8).
A Dán 11,31-ben előforduló »iszonyatos bálvány« kifejezés (vö. 12,11; 8,13; 9,27) utalás a jeruzsálemi templom IV. Antiokhosz Epiphanész szeleukida király által történt megszentségtelenítésére (Kr. e. 168), aki egy Zeusz-képet és egy Zeusz-oltárt állít fel az égőáldozati oltár helyén. Jézus előre meghirdeti a »pusztító utálatosság« eljövetelét (Mt 24,15 par), ami esetleg Caligula császár parancsára utal, aki a jeruzsálemi templomban a saját oltárképét akarta felállítani (Kr. u. 40). Valószínűbb azonban, hogy a kijelentés apokaliptikus értelmű. Ebben az esetben az antikrisztusra vonatkozik, aki a maga trónját a szent helyen kívánja felállítani (2Thessz 2,3k).
