áldozati lakoma
áldozati lakoma: sok vallásban szokásos kultikus étkezés. Több fajtája ismert: 1. Szentségi lakomák, melyeken a résztvevők szakrális étel és ital fogyasztásával istenséget v. természetfölötti erőt vesznek magukhoz (theofágia v. hierofágia). – 2. Szakrális lakomák, melynek résztvevői együtt esznek és isznak, s ezáltal egymással kerülnek kapcsolatba (szövetségi lakomák). – 3. Lakomák, melyeken az emberek az istenséggel esznek és isznak együtt és így egyesülnek vele. – 4. Lakomák, melyeket az istenségnek ajánlanak. – I. az ÓSz-ben az izr.-k kultuszából az 1. ~-típus hiányzott, de lehetséges, hogy a húsvéti lakoma eredetileg ilyen jellegű volt. A 4. típussal csak jelképes változatban találkozunk (® kitett kenyerek, és bizonyos értelemben ® ételáldozat, ® italáldozat). A 2. és 3. típusú kultikus étkezés gyakoribb volt. Az ünnepélyes lakoma egyik legfontosabb rítusa volt a ® szövetség megkötésének (Ter 26,28–30; 31,46.54; Józs 9,14; 2Sám 3,20), de a király beiktatásának is (1Sám 11,15; 1Kir 1,9.25; 3,15), amit úgy tekintettek, mint szövetségkötést a király és a nép között. Azok, akik ugyanazt az ételt ették, ókori felfogás szerint ugyanannak a ® vérnek és életerőnek váltak részeseivé és így mintegy összekapcsolta őket egy szakrális kötelék. A 3. típust az a szövetségi lakoma képviseli, amelyre Mózest, Áront, Nadabot, Abihut és a 70 vént a szt. hegyen Jahve meghívta (Kiv 24,1 kk. 9–11). De ehhez a típushoz tartozik az ún. ® hálaáldozat v. béke-, ill. közösségi áldozat is, amelyeknek az ~ fontos részét alkotja (Lev 3; 19,5–8; 22,29 kk.; MTörv 12,27; 1Sám 1,4.9; 2,13–17; 9,12 kk.; 11,15; 20,6; 2Sám 15,12; 1Kir 3,15). Ilyen áldozat bemutatásakor a feláldozott állat egy részét az istenségnek ajánlották fel; a többi részét – miután a pap megkapta a járandóságát – elfogyasztották az áldozat bemutatói. Minthogy az áldozatnak ezzel a fajtájával csak a szövetségkötéssel kapcsolatban találkozunk, R. Schmid azt javasolja, hogy szövetségi áldozat legyen a neve. Az áldozati állat közös elfogyasztása a szentélyben, Jahve jelenlétében, közösséget hozott létre Isten és az ~n részt vevők között, ezért ilyen áldozatot gyakran a család, a törzs v. a település ünnepei előtt mutattak be, az összetartozás tudatának fölelevenítésére és megerősítésére (1Sám 20,6; 9,12 kk. 22–24). Az első termés bemutatásakor is tartottak ~t Jahve színe előtt (MTörv 12,6 kk.). – II. Az ÚSz-ben Pál az ® Eucharisztiát, az Úr vacsoráját (1Kor 11,20) ~ként állítja elénk (10,16–22); az Eucharisztia Krisztus testének és vérének közösségét (koinónia) hozza létre, lehetővé teszi, hogy a keresztény kapcsolatba kerüljön Krisztussal, ahogy Izr. fiai kapcsolatba kerülhettek az ~ révén az oltárral (értsd: az Istennel), és ahogy a pogányokat is kapcsolatba hozta az ~ a gonosz lelkekkel, akiknek Pál szerint az áldozatot a pogányok bemutatták; (10,18.20). A Krisztussal való közösséggel, amely az eucharisztikus lakomán való részvétellel megvalósul, nem egyeztethető össze a gonosz szellemekkel való asztalközösség, vagyis a pogány ~kon való részvétel. Ezenkívül: minthogy a keresztények az Eucharisztiában ugyanazt a kenyeret eszik (= Krisztus testét), bármennyien vannak is, egy testet alkotnak. – Az eucharisztikus ~tól pontosan meg kell különböztetni az ApCsel 2,42.46: ® kenyértörésnek nevezett testvéri lakomát, mely a héb. haburahból (® agapé) származik.
