TAKARODIK
TAKARODIK, (tak-ar-od-ik) k. m. takarod-tam, ~tál, ~ott. 1) Tájdivatosan, lekaszált, vagy learatott jószágát öszvegyüjti, s haza hordja. Siessünk takarodni, hogy az árvíz el ne söpörje szénánkat. 2) Általában bizonyos erkölcsi kényszerítés következtében valahonnan eltávozik, s kellő helyére vonúl, haza megy stb. Estveli dobolásra a katonák laktanyáikba, szállásaikra takarodnak. Kitakarodtak a városból. Mindnyájan haza takarodtak.
„Estveledik alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik.“
Gulya, ménes takarodik.“
| (Népd.). |
Némi gúnyos érintéssel am. elkotródik, elhordja magát. Takarodjál (tágulj) innen. Érezvén a kolbászbűzt, mind eltakarodtak a jó madarak. Ha ki nem takarodtok, legott kivettetlek benneteket.
E másod pont alatt a takar törzsök átvitt értelemben vétetik, t. i. aki valahonnan kényszerülve eltakarodik, úgy teszen, mint az útra készülő, ki holmijét öszvetakarja. Innen a német nyelvben is packen, einpacken am. takarni, öszvetakarni, és packe dich! am. takarodjál (hord el vagy szedd fel a sátorfádat). Mennyiben az eltakarodó az elébbi helyet mintegy tisztán hagyja, azt is szoktuk róla mondani, hogy eltisztúl, nem szemetez itt többé. V. ö. TAKARÍT.
