KEZTYŰ
KEZTYŰ, KEZTYÜ, (kez-tyű, kéz-tő, azaz kéz-tevő, mibe a kezet teszik, mint előtő am. előtevő); fn. tt. keztyűt. A szoros értelemben vett kéznek takarója. Ujjas keztyű, melynek öt ujja van. Hüvelykes keztyű, melynek csak hüvelykje van. Nyári, téli keztyű. Selyem, pamut, bőr keztyű. Kis keztyű, nagy keztyű. Csak akkora, mint egy keztyű. Megtanítlak keztyűben dudálni, v. fütyölni. Felhúzni, lehúzni a keztyűt. Beesett mint a kis keztyű. (Km.). Hej huj vas keztyű! (Népd.). Keztyűt vetni v. dobni valaki elébe: párbajra híni. Fölvenni a keztyűt: a kihivást elfogadni. Mindkettő annyi is: versenyre híni; és: ráállani.
