KANCS
KANCS, (kam-cs) 1) elvont törzsök, melyből kancsal, kancsi, kancsalos származékok erednek. 2) fn. tt. kancs-ot, harm. szr. ~a. Akadék, melynél fogva valaki másnak elébe veti a lábát, hogy menetében gátolja, vagy épen elejtse. Kancsot (tájdivatosan: kancsut) vetni valakinek. Máskép: gáncs. Gyöke a görbeséget jelentő kam.
