GYÖKÉR
GYÖKÉR, (gyök-ér) fn. és ékvesztő, tt. gyökért v. gyökeret, tb. gyökerek. Személyragozva: gyökerem, gyökered stb. Tulajdonképen öszvetétel. Megegyezik vele a héber 
, aram ghegoro, arab ghakar. 1) Köz nyelven am. gyök. V. ö. GYÖK. Nagy fa, nagy gyökér. (Km.). Kiirtani a fát gyökerestül. 2) Szabatos nyelvben azon ágak, szálak vagy erek, melyek a növény gyökéből kinőnek, a földben szétterjednek, s a szükséges nedveket a gyökre vezetik, innen gyökrojtok- vagy gyökágak- v. gyökszálak-nak is neveztetnek. Gyökeret v. gyökereket verni, am. megerősödni. Mély gyökeret vert. 3) Jelent bizonyos növényeket, melyeknek gyökeit és gyökereit szokás különösen használni, éldelni, melyek becse, haszna magában a gyökben létezik. Édes gyökér, keserű gyökér, örvénygyökér, prüsszentő gyökér. Nem mindenkor édesgyökér a szerelem. (Km.). Átv. ért. félszgyökér. Néha a félszgyökér hasat is csap. (Km.). Alsó Vágmelléken a petrezselymet, sárgarépát egyszerüen gyökérnek nevezik. Vegyenek gyökeret vagy gyökerkét. 4) Átv. ért. valaminek töve, tőszála, legmélyebb része. Köröm gyökere. Szive gyökerére bocsátja. (Faludi). 5) Származás. Valamely ember vérgyökér valamely örökségben, abban időmulás nincsen. (Rumy. Székelyek törvénye 328. l.).
, aram ghegoro, arab ghakar. 1) Köz nyelven am. gyök. V. ö. GYÖK. Nagy fa, nagy gyökér. (Km.). Kiirtani a fát gyökerestül. 2) Szabatos nyelvben azon ágak, szálak vagy erek, melyek a növény gyökéből kinőnek, a földben szétterjednek, s a szükséges nedveket a gyökre vezetik, innen gyökrojtok- vagy gyökágak- v. gyökszálak-nak is neveztetnek. Gyökeret v. gyökereket verni, am. megerősödni. Mély gyökeret vert. 3) Jelent bizonyos növényeket, melyeknek gyökeit és gyökereit szokás különösen használni, éldelni, melyek becse, haszna magában a gyökben létezik. Édes gyökér, keserű gyökér, örvénygyökér, prüsszentő gyökér. Nem mindenkor édesgyökér a szerelem. (Km.). Átv. ért. félszgyökér. Néha a félszgyökér hasat is csap. (Km.). Alsó Vágmelléken a petrezselymet, sárgarépát egyszerüen gyökérnek nevezik. Vegyenek gyökeret vagy gyökerkét. 4) Átv. ért. valaminek töve, tőszála, legmélyebb része. Köröm gyökere. Szive gyökerére bocsátja. (Faludi). 5) Származás. Valamely ember vérgyökér valamely örökségben, abban időmulás nincsen. (Rumy. Székelyek törvénye 328. l.).
