ÜZEN
ÜZEN, önh. és áth. m. üzen-t. Hangváltozattal: izen. Szoros értelemben, bizonyos közleni való dolgot valaki által a távollevőnek szóval elmondat, tudtára adat. Barátjának üzent, hogy meg fogja látogatni. Beüzenni a városba, hogy közeledik az ellenség. Kiüzenni a munkásoknak, hogy jöjjenek haza. Ráüzent, hogy adósságát fizesse meg. Odaüzenni valakihez. Fölüzenni, leüzenni. Mit üzensz haza? Semmi jót nem üzenhetek. Azt üzenem, hogy beteg vagyok, s nincs pénzem. Üzent nekem a mészáros, kell-e szivem gyűrü páros? (Népd.). Hadat üzenni, azaz, tudtára adni valakinek, hogy haddal fog ellene menni. Szélesb ért. valami tudnivalót irásban, levélben közöl, akár közvetlenül, akár közvetőleg. Három levélben üzentem neki, hogy szükségem van rá, még sem jött el. Mongolul ücsi-kü am. beszélni, egy másiknak mondani; válaszolni (parler, dire à, un autre; repondre), továbbá esi am. beszéd. Vámbéry szerént az ujgur üzsi és csagataj üzse am. szó. Hasonló hozzá Budenz J. szerént a moksa-mordvin azï- is, mely am. mondani.
