ÍZIBE
ÍZIBE v. ÍZIBEN, (iz-i-be) ih. Szaporán, sietve, hamarjában, tüstént, egyszeribe. Gyöke az időmozzanást jelentő íz (vix, vicis). Íziben tehát eredetileg annyi, mint: azon ízben, egy ízi v. iznyi időben, azaz a legrövidebb időben, tüstént. Íziben esett nekik is, (km.); mit Molnár A. így magyaráz: vérbe került a győzedelem nekik.
