Messenia, Messene
Messenia, Messene, a régebbieknél Μεσσηνη. Hom. Od. 21, 15. Pind. Pyth. 4, 223. A hasonnevű város alapítása (Kr. e. 369) után még mondják gyakran az egész tartományt Μεσσηνηek, de rendes neve mégis Μεσσηνια. Pol. 2, 5. Plut. Philop. 21. Ages. 35. A Peloponnesus legnyugotibb része, melyet Északon Elis és Arcadia határolt, Keleten Laconia, Délkeleten legrégibb határa a Pephnus mellett torkolló Kis Pamisus volt; Délen mélyen behatolt a szárazföldbe a Középtenger, a Messeniai öblöt (Μεσσηνιαχος χολπος, m. Koroni öböl) alkotván; Nyugaton az ióniai tengerre néztek partjai. Területe 2700 km.2 Közepe táján két, mosolygó rétektől alkotott, termékeny lapály terült el. Az északit, melyet a régi királyi székvárosról Stenyclariusi lapálynak neveztek, több patak öntözte, melyek aztán egy folyammá egyesültek; köröskörül hegyek övezték; így Keleten a Taygetusnak M.-ba nyuló lejtői, Északon az arcadiai Lycaeus ágai, nevezetesen a Nomia hegy (m. Tetraszi, 1388 m.) az Ira (ma általában Ajiosz Athanasziosz, 864 m.) hegycsúcscsal, melyen a II. messenei háborúban emlékezetessé vált vár épült. A Nomiához csatlakozik Nyugat felől a jelenleg Ajiosz Iliasznak nevezett hegyláncz (1100 m.), melynek északnyugati irányban haladó folytatása jelenleg Kutra nevet visel; a lapálytól Délnyugatra egy középhegység terül el, melyet ma Kontovunia (rövid hegyek) közös névvel jelölnek; ebből Délkeletre két hegycsúcs ugrik elő, az Ithome és Eua (m. Vurkano és Ajiosz Vasziliosz). Csak Délen szakad meg csekély távolságra a hegyöv s az így képződött szoroson a déli lapályra juthatni, a mely termékenység dolgában épen nem marad az északi megett, miért is Macariának (boldog, áldott) nevezték; nagyobb részben a Pamisus műve, mely folyó a magával hordott sok homok és iszap segítségével folyton tölti tovább-tovább a partot. A messeniai öböl nyugati oldalán terül el egy félsziget, melyet messeniainak lehetne nevezni, miután egészen M.-hoz tartozott. Talajviszonyai sokkal kedvezőbbek, mint az átellenben fekvő Taygetusi félszigeté, mert jobbára hegyekkel borított ugyan, de ezek jól mívelhetők. Utóbbiak csomópontja a Mathia hegy, melynek csúcsa 957 métert ér el. A félsziget déli csúcsán egészen magában áll az Acritas hegy, alacsonyabb, de zordonabb és meredekebb az előbbinél. Mintegy megszakadt folytatásaiul tekinthetők a szomszédos szigetek, ú. m. Keleten a Theganusa, Nyugaton a két nagyobb és egy kisebb szigetből álló Oenussae. A Mathiától Északnyugatra terül az Aegaleos hegyláncz 3 csaknem egyenlő magas csúcscsal és termékeny fensíkokkal. A lapos nyugati part is egészben véve termékeny, csak itt-ott fövenyes és a Πυλος ημαϑοεις homerusi kifejezésnek (Il. 2, 77) megfelelő. Nevezetesebb előfokai az Ióniai tengerben: Platamodes és Coriphasium, utóbbi Pylus közelében; a legdélibb ponton: Acritas (m. Gallo). A sok apró folyócska közül csak kettő foly állandóan: a Neda (m. Buzi), a határfolyó Elis és Arcadia felől, és a nagyobb Pamisus (m. Pirnacza v. Dipotamo), a Peloponnesus legszélesebb folyója, habár csak 18 1/2 kilom. hosszú. Egy mocsaras tóból ered s aztán felveszi az északi lapályról kifolyó Balyrát (m. Mavrozumenosz), melynek viszont mellékvizei a Nomiáról csörgedező Electra a Coeusszal, Leucasia és Charadrus az Amphitusszal; közelebb a torkolatához még magába veszi az Arist. A tengerpart feltöltésében segít még a Pamisusnak a Nedon, a Taygetusról jövő ezen bővizű esőpatak. A már említett Messeniai öblön kívül (melyet még Coronei és Asinei öbölnek is neveznek a hasonnevű városokról) említendő a nyugati parton a hires Pylusi öböl (m. Navarinoi kikötő), melylyel szemben Sphacteria vagy Sphagia szigete fekszik, nagyon elszűkítvén az öböl északi bejáratát. Valamivel tovább Északra fekszik a kis Βουϕρας kikötő. Thuc. 4, 118. A Cyparissius öböl alkotásában M. Elisszel együtt veszen részt. M. Görögországnak legtermékenyebb és legkellemesebb vidéke. Buja növényzete egészen tropikus jellegű; bár lapályain olykor a forróság nyomasztó, éghajlata általában mégis enyhe, különösen a hegyek között. Mikor Arcadiában tél és Laconiában tavasz, Messeniában már nyár van. Leghiresebb terménye a bor volt. – Legrégebbi lakóinak a lelexeket tartották, a kikhez argosiak csatlakoztak volna. Azután jöttek az aeolok, végül mint határozottan történelmi nép a dórok. A homerusi korszakban a nyugoti rész Nestor birodalma volt, a keleti Laconiához tartozott. A Spartával folytatott háborúk M. boldog lakóit rabszolga néppé tették s csak Thebae fölemelkedése és Epaminondas politikája adta vissza függetlenségüket a leuctrai csata után (371. Kr. e.). De a régi virágzás soha sem tért többé vissza s M. dús tereit csak ritka népesség lakta. Helységei: 1) A Messeniai öböl mellett: Aba, állítólag Homerus ’Ιρη- vagy ’ Ιρη-je (Il. 9, 150); Pherae vagy Pharae, a Nedon torkolatánál, romjai a mai Ghianicza falúnál Kalamata mellett; Corone (m. Petalidi) a Mathia lábánál, Messenével egyszerre épülve; Asine, m. Koron és Colonides. 2) Az Ióniai tenger partján: Phoenicus, hasonnevű kikötővel; Methone vagy Mothone, m. Modon; Pylus, m. Neokasztro, egy félsziget meredek magaslatán, a szemben levő Sphacteria szigete által fedett, kitünő kikötővel; Nestor hazája, a peloponnesusi háború alatt 425-ben az athenaeiek Demosthenes vezetése alatt megszállották és megerősítették; Cyparissia, m. Arcadia, a Dionysias nevű szép forrással a hasonnevű öböl mellett; Aulon a Neda mellett az elisi határon, jól megerősítve az északi szomszédokra való tekintettel, később, mint látszik Olurisnak vagy Olurának nevezték, de Aulonnak hívták a Neda folyó szűk völgyét is. 3) A belföldön: Andania (m. Szandani romjai), a régi lelex királyok székhelye és Aristomenes hazája; Stenyclarus, a dór királyok székhelye, a hasonnevű lapályon, de már az első messenei háborúban elpusztult; Messene, mely 369-ben Kr. e. Epaminondas hatása alatt az Ithome hegy délnyugati lejtőjén épült. Várfalai rendetlen négyszögben 47 stadiumnyi, azaz közel 19 km.-nyi hosszúságban emelkedtek s romjai még jelentékeny részben állanak. A hegyen emelkedett Ithome vára, a régi messeniaiak erőssége, de a melyet a spartaiak már az első messenei háborúban bevettek. Helyén épült Messene acropolisa is, a Peloponnesusnak Acrocorinthus mellett második védbástyája, «szarva» (χερας), a melyhez régen e két erősséget hasonlították. Strab. 8, 361. Amphea; a déli lapály legjelentékenyebb városa Thuria volt, melyben a régiek hol a homerusi Antheát, hol a szintén homerusi Aepeát vélték fölfedezni. Tőle Keletre egészen a Taygetus gerinczéig terjedt egy 4–6 óra járásnyi széles, zord, hegyszakadékokkal telt vidék, melyen a Nedon folyt keresztül. Denthalii nevű határerősségről Dentheliates (Tac. ann. 4, 43) vidékének nevezték, a mely a míg csak létezett önálló Messenia, mindig viszály tárgya volt M. és Laconia között; Tiberius császár a messeneieknek itélte oda. E vidéken állott Artemis Limnatis temploma, a messeneiek és lacedaemonok közös áldozó helye, mely a hagyomány szerint a végzetes háború kiinduló pontja volt; Limnae nevű kis helységgel együtt egészen a késő római császárkorig fennállott; Északkeleten Ira, de nem a homerusi Ira, a spartaiaktól a második messenei háborúban 10 éven át ostromolva; bizonytalan helyen volt Oechalia. Strab. 8, 358 skk. Paus. 4. Curtius E., Peloponnesos, 2, 119–200. Bursian, 2, 155–179. Lolling, I. Müller Handbuch, 3, 186–190. S. L.
