Pekingi palotakutya
Pekingi palotakutya
(Pekingese). A törpeebek között a ~ az egyik legrégibb és legelőkelőbb származású; a kínai császárok kedvenc kutyácskája volt. Tenyésztői olyan formát adtak neki, hogy - a gonosz szellemeket elűzendő - a képzeletbeli sárkányra hasonlítson. Már a Kr. e. 2000. évből származó koreai bronzérméken is láthatók hozzá hasonló ebek.
Élénk, bátor, éber, tanulékony, kellemes társ; tkp. öleb, ám ennek ellenére jó őrző- és jelzőkutya. Rövid lábú, viszonylag hosszú testű, parányi kutya. Feje majomszerű, gömbölyű, pofácskája mulatságosan széles és ráncos. Orrtükre fekete, állkapcsa viszonylag erős, széles. Szeme nagy, barna, ragyogó tekintetű. Füle szív formájú, lelógó. Nyaka rövid, izmos, teste rövid, mellkasa széles, háta egyenes. Végtagjai rövidek, erősek, párhuzamos állásúak, szilárdak, mancsa lapos, széles, a mellsők kissé kifelé fordulnak. Farka magasan tűzött, könnyedén a hátára görbítve hordja. Szőrzete hosszú, egyenes; fülén bojtot, combján zászlót, nyaka elülső részén hatalmas sörényt alkot. Minden színben elfogadják, kivéve a májszínű példányokat; a legkedveltebb a barnásvörös, de gyakori a fekete, fehér, gesztenyebarna, tarka foltos is. Marmagassága 15-25 cm; testtömege 2,7-6 kg (1. 111. színes fénykép).
Pekingi palotakutya
