A főrendek kérdéses állításának törvényes és gyakorlati szempontokbóli kiinduló cáfolgatásával foglalatoskodott. Rövid vázlatban ismételé, mint keletkezett ezen vitatás. Miként hivatkoztanak a főrendek Szent István 53. cikkelyére, azt akarván belőle kihúzni, hogy a fejedelmet szóval is meg lehet sérteni. Erre a rendeknek kellett felelniök, s elmellőzték feleletjökben az idézett törvény valódi értelmének magyarázatát, nem említék, hogy ezen törvény 1825-ben az anonimus delatio tárgyában provokáltatott, s csupán azt válaszolták, hogy aki köztanácskozásokban a kormány intézkedései felől szól, az törvény és szakadatlan gyakorlat szerint a felség szent személyét nem érdekli s nem is érdekelheti. Emellett kívánna a szónok most is a feleletben maradni. Felhozzák ugyan a főrendek Werbőczy első része 3. címét , mely azt mondja, hogy a nemesítés hatalma simul cum imperio et regimine a nemzet által a királyi felségre ruháztatott. Bárminő auktoritása legyen is Werbőczy törvény erejére emelt munkájának, a szónok mindazáltal úgy véli, hogy e tárgyban éppen nem volt szükségük Werbőczyre hivatkozniok; merthogy az uralkodás és országlás a fejedelemnél van, ez már magában ezen szóban: „monarcha” úgy minálunk, mint a világon mindenütt, bennfoglaltatik; de azért korántsem következik, hogy aki a kormányról szól, az a fejedelmet is érdekli. Átmegy ezután a gyakorlatra. Megemlíti, mit mondottak a karok és rendek 1825-ben, midőn a konstitúció körülsáncolásáról gondoskodva, azon való fájdalmukat jelentették, hogy a diplomatikai esküvel megerősített törvények ellenére polgári alkotmányunk lényeges részeiben megrendíttetett (pag. acta 35.) , ami a királyt világosan hitszegéssel vádolná, ha hogy a kormány képzete a fejedelem személyétől megkülönböztetve nem lenne. De megkülönbözteték a rendek, mert a 22. októberi fölírásnak Bács követe által felhívott szavaiban az ország roppant sérelmeit nem a fejedelemnek, hanem a százados szisztémának s ellenséges tanácsolatoknak tulajdonították. Erre a főrendek (pag. 40.) azt mondák, hogy nincs észrevételök, kívánják mindazáltal, ut quodvis factum observata erga sacram, suae majestatis sacratissimae personam homagiali reverentia et filiali devotione exprimatur. A karok és rendek (pag. 44.) azt felelték, miképpen ők hasonló tisztelettől lelkesíttetnek, s azért kívánták volna, hogy ha olyasmit gondoltak észrevenni a főrendek, ami a felség személye 117iránti hódolatot bánthatná, azt nyilván kijeleljék. Ekként tehát mind a két tábla megegyezett, hogy ami őfelsége személyét érdekelhetné, a felírásból maradjon ki, az érintett kifejezések mégis ellenvetés nélkül bennmaradtak, kétségkívül azért, mivel a tanácsosok összességéről, vagyis kormányról tett igazságos vádakkal őfelségének személye nem érdekeltetni közértelműleg elismertetett. A törvényes gyakorlat tehát az idegen természetű újítás súlyát teljes mértékben a főrendekre visszatorlasztja, s a főrendek antikonstitucionális princípiumát gyökerestől kiforgatja, annyival inkább, mivel ha a kormányról tett szó a fejedelmet is érintené, úgy azon furcsa következmény eredne, hogy vagy nem sérthetetlen a felség személye, vagy pedig már százszor és ezerszer volt bosszulatlan megsértve. Mivel pedig mi a királyi felség személyét sérthetetlennek óhajtjuk, magában következik, hogy a főrendek elveit el nem fogadhatjuk.