II.
II.
Pest, 1867. február 15. reggel.
Kedves barátom!
Az aggályok mindinkább tünedeznek, s a demonstráló u. n. forradalmárok csendesek, egyik pletyka a másik után devalválódik nullára, s most lassankint oda jutunk, hogy semmi új hír. Öregünk kapott ismét tegnapelőtt két anonym levelet, a melyek mindegyike meggyilkolással fenyegeti őt «az árulót». Vérlázasztó gyalázatos levél az egyik; a másik lakonikus rövidségű és márczius 25-dikére igéri leszuratását. Bármi okos, bármi bölcs kedves öregünk, mégis hatott reá e két levél, s a ti telegrammjaitok sem birták teljesen calmirozni.
Fogadtatástokra készül a városi közönség, készülnek a képviselők is. Nehogy elmulaszszátok megirni, hogy mikor érkeztek.
323Madarász Fehérben népgyűlést tartott és proclamálta, hogy elárulják a hazát.
Isten hozzon benneteket mentől előbb közénk; óhajtva várúnk.
Híved
Kovách László.
Kovách László.
A Hon 1867. február 13-dikán megjelent számában eme nyilatkozatot tette közzé:
«A baloldali kör f. hó 12-dikén tartott értekezletében több tag által szóba hozatván, miszerint azon hír terjesztetett el, hogy a netalán alakulandó miniszterium elleni tüntetésekre a városban legközelebb állítólag történt felhivások a baloldal nevében tétettek: az értekezlet egyszer mindenkorra kimondotta, hogy elveit annak helyén szilárdúl védeni, érvényesítésökre minden törvényes eszközzel törekedni mindig mulaszthatlan hazafiúi kötelességének esmérendi ugyan, de feladata csak ez lehetvén, az említett ráfogásokat határozottan visszautasítja.»
Miként Gyulai Pál e gyűjtemény szerkesztőjének beszéli, Deák Ferencz ez időtájt vidékről is, még nőktől is, nagy számmal kapott szitkozódó, becsmérlő és ijesztő leveleket, mi kezdetben reggelenkint fölizgatta, míg hozzájuk nem szokott. Gyulai Deáknál tett egyik látogatása alkalmával több ilyen levelet látott.
