I.
I.
Pest, 1867. február 10.
Kedves miniszterem!
Azt hiszem, hogy már eddig ez a titulus megillet, s ha nem, úgy kevés óra választ el tőle s én szivemből kivánom, hogy az a kevés óra sietve múljon el, mert felette kivánatos, hogy ne haladjon a dolog.
322Szives felhívásodra, ime hozzád Bécsbe intézett első levelem. A párt körében nem kis aggályok vannak azon netaláni nehézségek miatt, melyeknek eloszlatása tőletek váratik. Deák jól van egészen, egészsége teljesen helyreállott.
Ma déli 12 órakor kellett volna egy ellenünk intézett demonstratiónak történni. Délelőtt híre járt, hogy az éjjel elfogatások történtek, sőt az elfogottak neveit is emlegették. Azonnal utána jártam a dolognak, s kisült, hogy senkit sem fogtak el, hanem plakátok találtattak ezen felírással: «Le Deákkal! Éljen 1849! Éljen ápril 14!» Thaisz Elek azonnal futott Sennyeyhez a plakátokkal, melyeknek egyikén Szentiványi, Szentkirályi, Kemény Zsigmond stb. jellemezvék, persze mint hazaárulók, s ehhez képest fenyegettetnek. A városházán 44 legény volt készen, számos czivil kommiszárius jár-kel, de a déli órák nyugton multak el, s mostanságig semmi zavar. Estvére lehet, hogy támad, de ez esetre, mint Thaisz mondja, katonaság is consignálva van. Azt hiszem, hogy mindezen előkészületek feleslegesek, mert mi sem lesz.
Az országgyűlési ifjúság éppen most alakult meg. Ma estve 6 órakor nyílik meg ünnepélyesen a klubja, a hová mint pater iuratorum az ifjúság elnökségétől meghivattam s néhány képviselőtársammal el is megyek.
Ezen ifjúság, azt hiszem, a mienk.
Fáradozásaitokra áldást kiván az egész klub és tisztelő híved
Kovách László.
