Én. 7
oh fejedelem leánya!
A te csípőd hajlásai olyanok, mint a kösöntyűk,
mesteri kezeknek míve.
nem szűkölködik nedvesség nélkül;
a te hasad mint a gabonaasztag,
liliomokkal körül kerítve.
a vadkecskének kettős fiai.
a te szemeid, mint a Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;
a te orrod hasonló a Libánus tornyához,
mely néz Damaskus felé.
és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz,
a király is megköttetnék fürteid által!
oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.
megfogom annak ágait:
és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,
és a te orrodnak illatja, mint az almának.
melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,
mely szóra nyitja az alvók ajkait.
és engem kiván ő!
háljunk a falukban.
lássuk meg, ha fakad-é a szőlő,
ha kinyílott-é virágja,
ha virágzanak-é a gránátalmafák:
ott közlöm az én szerelmimet veled.
és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,
melyeket oh én szerelmesem, néked megtartottam!