Kereszteződnek egymással
Kereszteződnek egymással
Az Európában, így hazánkban is élő összes zöldbékanépesség valójában e három faj valamilyen arányú kevert állománya, amelyben az egyedek meghatározott genetikai minták szerint kereszteződnek és tartják fenn saját fajukat. Ennek megfelelően a külső alaktani bélyegek szinte csak minimális támpontot nyújtanak az egyes példányok faji hovatartozásának eldöntéséhez, és az elkülönítés csak nagyobb mintaszám és rendszeres vizsgálat révén lesz megbízható. Mindezek figyelembevételével azért van néhány általános jellegzetesség, amelynek segítségével fogalmat alkothatunk arról, hogy melyik fajhoz tartozó egyed került a szemünk elé, de mindig akadhatnak bizonytalan, kétes tulajdonságú zöldbékák, amelyeket csak nehezebb módszerekkel, vérvétel és biokémiai vizsgálat útján tudunk meghatározni.
Zöldbékáink elsősorban sík- és dombvidékeken, minden nagyobb állóvíz mellett megtalálhatók. Ahol előfordulnak, általában tömeges a megjelenésük, és táplálkozásuk révén szinte mentőseregként működnek közre a szúnyogok és más, a nyárestéket tönkretevő vérszívó rovarok számának tetemes apasztásában. Lárváik, az ebihalak szintén hozzájárulnak a repülő rovarok vízben élő lárváinak pusztításához. Békáink tehát minden védelmet megérdemelnek.
Habár életük nagyobbik részét nem a vízben töltik, kifejlett állapotukban, a szaporodási időszak elmúltával is csaknem mindig kisebb-nagyobb állóvizek vagy nedves területek közelében bukkanhatnk a következő fajokra: zöld levelibéka, gyepi béka, hosszúlábú mocsári béka, erdei béka. Mivel élet terüket leginkább fás, ligetes, erdős területek alkotják, ezért részletesebb tárgyalásukat az erdőben élő fajokat ismertető fejezetben találhatjuk.
